Faith

VIII.

Lexa nem jött vissza. Vártam órákig mielőtt elindultam volna az ebédlőbe. Ott Wells-el ettem és közben elpanaszoltam neki az aznap történteket.
-Tehát semmire sem emlékszel de azt tudod hogy valamit titkol?-kérdezte.
-Igen. De ha rákérdezek se hiszem hogy elmondaná.
-Egy próbát megérne.
-Nem láttad milyen volt reggel...-idegesen magamra vettem a pulcsim és összehúztam a szemöldököm.
-Clarke, már hónapok óta meg akartam ezt kérdezni de nem akartalak megbántani. Mit érzel pontosan Lexa iránt?
Ez elgondolkodtatott. Próbáltam összeszedni a gondolataimat de túl sok volt belőlük.
-Nemtudom...Ő az első és az utolsó gondolatom, minden egyes nap. Aggódom érte ha nincs velem, dobog a szívem ha viszont igen. Szeretem nézni őt, belepirulok ha visszanéz. Kicsinek érzem magam mellette de erősebbnek is. Egy szava feldobhatja az egész napomat de egy másik el is ronthatja.
Wells csodálattal hallgatta minden szavamat, és mire befejeztem én magam is rájöttem hogy miért. Amit kimondtam komolyan gondoltam, de még nem volt itt az ideje hogy bevalljam magamnak. Vagy Lexának. Főleg hogy foggalmam sem volt arról hogy ő mit érez.

Lexa pov

Ki kellett szellőztetnem a fejem. Eltaszítottam magamtól Clarkeot mert úgy sokkal fájdalommentesebb. Ijesztő amit iránta érzek, és nem is tudom pontosan hogy mi az. Félek belekezdeni egy olyan dologba aminek hamar vége lehet és akár össze is törhet.

Mindig is ezt csináltam. Ebben voltam jó. Kizártam az embereket.

Mire észbe kaptam már a kampuszon kívül ültem, egy kis dombon. Volt ott egy pad, onnan néztem a naplementét és próbáltam összeszedni magam.
Clarke érez irántam valamit, és nem fogom tagadni hogy én is érzem.

Sajnáltam amit tavaly tettem vele. Muszáj volt eljönnöm. És ha ott, reggel, a házukban elmondom neki hogy amit ő érez azt én is érzem, akkor már ijjesztően valódi lett volna, és féltem.

Féltem hogy ő is olyan mint a többiek. Ígér valamit, csak hogy aztán megszeghesse.

De Clarke csak azért volt dühös amiért én otthagytam.

Lassan ideje volt visszaindulni, és a szobánkba érve megnyugodva láttam hogy Clarke a saját ágya szélén ül és várakozva figyel.
-Szia Lexa.
-Hello Clarke.