Faith

XXXVII.

Lexa pov

Este annyit láttam már csak Octaviából hogy egy nagy sóhajjal az ágyába dől. Gondoltam majd reggel megkérdezem hogy mi volt ez az egész, de utána se lettem okosabb.

-Tehát ez a Luna...Miért is olyan fontos?-kérdeztem a kajálda felé sétálva.
-Ő Raven barátnője.-jelent meg mögöttem Clarke.
-És átjelentkezett hozzánk.-Tette hozzá O.
-Már itt kéne lennie, nem?-kérdezte Lincoln, aki ekkor ült le velünk együtt az asztalhoz.
-Csak nem rólam van szó?-hallottam meg magam mögül valakit, mire velem együtt mindenki hátra fordult.
-Luna!-pattant fel Raven és gyorsan megcsókolta a lányt. Mikor elhajoltak, Luna felénk fordult és mostmár én is felismertem.
-Sziasztok. Én lennék Luna...-vakarta meg a tarkóját és idegesen ránk mosolygott.
Egyszerre köszöntünk vissza, majd leült közénk.
Mikor újra körbenézett, feltűnt neki hogy igazából már mindannyiunkkal találkozott. Innentől látszott hogy megnyugodott, és jól el tudtunk beszélgetni.

Mikor beültem az első órámra, akkor vettem észre igazán, hogy a többieknek olyan mintha az elmúlt 3 hónap meg se történt volna. És őszintén, kezdtem azt kívánni, hogy bár tényleg ne történt volna meg.

-Lex, minden oké?-ült mellém Costia.
Épp a kampusz melletti parkban sétáltunk, mikor szó nélkül megálltam és egy padra ültem.
Sóhajtottam egyet és a fejemet a kezeim közé vettem.
-Persze, jól vagyok.
-Szólj az arcodnak is.-bökött meg mire elmosolyodtam.
-Jól van, nem tehetek róla...Furcsa visszajönni.
Megértően bólintott majd átkarolt.
-Visszajönni furcsa...Vagy látni a régi embereket?-emelte meg a szemöldökét.
Elemezni kezdtem az arckifejezését, de féltékenységnek vagy haragnak nyomát se láttam.
-Látni őket...-vallottam be végül.-Persze hiányoztak, örülök hogy újra együtt vagyunk, de akkor is, három hónapig egy szót se beszéltünk.-dőltem hátra a padon és a park fáit kezdtem figyelni.
-Ha három hónap alatt ilyen sokminden megváltozott, akkor egy tanév alatt is fog. Vissza fog állni minden a régi kerékvágásba.-válaszolta és igazat adtam neki.

Együtt sétáltunk vissza a kampuszra. Clarke pont egy fa alatt ült, valamit olvasott, de mikor a közelébe értünk hunyorogva felnézett, és a legnagyobb meglepetésemre megeresztett egy mosolyt.
Néhányat pislogva visszamosolyogtam, majd Costiával folytattuk utunkat a kajáldába.

Clarke pov

Az első tanítási napon, már egy hétnyi olvasnivalót kaptam. Nem bántam, így legalább volt elfoglaltásgom, azon kívül hogy Lexa és Costia kapcsolatán gondolkodjak.

Kezdtem elfogadni, de ezt a világért se vallottam volna be senkinek.

Épp ezen járt a fejem mikor a fa alatt ülve ismerős alakot láttam meg magam mellett a sétányon. Costia kézen fogva húzta Lexát maga után én pedig nagyot sóhajtva mosolyogni kezdtem rá. Persze a mosolyt csak Lexának szántam. Costia beleeshet a tóba felőlem. Sőt, ha szeretné elintézem hogy beleessen. Úgyis olyan közel sétál hozzá...

Már csábítani kezdett az ötlet, mikor valaki mellém huppant.
-Hali, Griff.
-Helo Luna, milyen volt az első nap?
-Hát jobb mint a tied ahogy látom.-lökött meg vigyorogva.
-Miből veszed?-húztam fel a szemöldökömet.
-Ahogy Tiára néztél...Szinte sajnálom.-nevetett fel.
-Tudom, nem kéne utálnom...-húztam el a számat.
-Értelek én. Elvette az exedet.-a gondolat hogy Lexa csak az 'exem', nem tett túlzottan boldoggá. A kezemet tördelve lenéztem és elkezdtem idegesen tépkedni a füvet a lábam mellett.
-Lexa több annál. Fontos nekem.-mondtam halkan és Luna bólintott. Finoman a térdemre helyezte a kezét és sóhajtott.
-Nem tudom hogy mennyire volt komoly a kapcsolatotok, de azt látom hogy szereted. És ha szereted, akkor mondd el neki. Hidd el, az meg tudna változtatni mindent.
Tudom hogy bíztatásnak szánta, de pont az ellenkezőjét érte el.
-Igen. Valószínűleg megváltoztatna mindent.-bólintottam rá, de nem hiszem hogy úgy értelmezte a szavaimat mint ahogy szántam. Bíztatóan elmosolyodott és felállt mellőlem.
-Gyere, játékestet tartunk a szobátokban.-húzott fel maga után, én viszont összehúzott szemöldökkel követtem.-Nem tudtad?-fordult vissza.   Megráztam a fejem, de azért mentem tovább a szobánkig. Gondolom még sok ilyen meglepetés vár majd az év során...

Az este meglepően jóra sikerült.
Még Bellamy is eljött, attól függetlenül hogy nem az egyetemünkre jár, és tudtommal elég elfoglalt. Bár azt sose mondta hogy mivel...
Octavia, én és Jasper voltunk egy csapatban, Bellamy, Raven és Luna ellen. Monty is beszállt néha, de ő inkább Harperrel, a barátnőjével volt. Mario kartban mindenkit levertünk, viszont mikor a többiek elővették a Halot, én inkább kiszálltam.
-Lexa hogy hogy nem jött?-kérdeztem főleg Octaviától, hisz ő lakik vele.
-Costiával van randija ha jól emlékszem...-kiabálta oda nekem a konyhába, de azonnal vissza is fordult a kijelzőhöz.
-Hát ez remek...-mondtam magam elé mire Monty felhorkant mellettem.
-Azért ennyire nem kell támogató barátnak lenni...-mondta tőle szokatlanul sok éllel a hangjában.
-Most mi bajod van Monty?-fordultam felé csípőre tett kézzel.
-Semmi, Clarke. De azért próbáld meg fordított esetben átgondolni a dolgokat. Lexa is így viselkedne ha összejönnél valakivel?-beszéd közben a pultnak dőlt és érzelemmentes arccal fürkészett.
A földre néztem, majd egy utolsó pillantást vetve Montyra, kiléptem a konyhából, utána pedig a szobából. Hallottam ahogy Raven utánam kiált, de nem foglalkoztam vele.
-Oh, Clarke, pont hozzátok megyek...-kezdte Lincoln mikor összetalálkoztam vele a folyosón, de meg sem állva tovább siettem.

Azt sem tudtam hova megyek, de muszáj volt kiszabadulnom onnan. Már a kampusz füvét tapostam mikor egy gondolat ragadt a fejembe. Le kell vezetnem a feszültséget, alkohol, vagy maradandó sérülés nélkül.
Ki az aki bármikor kapható az érzelemmentes szexre?

Finn.

A lakása felé vettem az irányt. Gondolkodás nélkül ráfeküdtem a csengőre, és addig nyomtam amíg ki nem nyitotta az ajtót.
-Ki a fene az ilyen ké...Clarke?-nézett rám hunyorogva.
-Na mi lesz beengedsz?-kiabáltam át a kapu felett.
Megnyomta a gombot, mire kinyitottam a kaput.
Elésiettem és becsaptam az ajtót magunk mögött.
Szó nélkül lesmároltam, majd mikor elváltunk, levegőért kapkodva leállítottam.
-Tisztázzunk valamit: Ez nem jelent semmit! Csak stressz levezetés.-magyaráztam ő pedig hevesen bólogatni kezdett.
Újra megcsókoltam, majd hagytam hogy átvegye az irányítást és a hálószoba felé toljon.

Lexa pov

A kávézóban ültünk Costiával mikor Clarkeot láttam meg az utcán, szinte szaladni. Sietősen haladt valami felé, de amennyire én tudom, csak egy valaki lakik arrafelé amerre ment. Finn. De hozzá nem mehet...Vagyis, remélem nem. Hozzá csak azért ment hogy lefeküdjenek.
-Lexa?-integetett Costia a szemeim előtt mire megráztam a fejem.
-Igen?-néztem fel mint aki végig rá koncetrált.
-Mit láttál?-kérdezte az utca felé fordulva.
-Semmit. Csak egy mókus...Azt hiszem.-izgatottan kezdte a parkot figyelni, a nem létező mókust keresve.
-Én nem látom.-fordult vissza szomorúan. Olyan aranyos volt az arca ilyenkor hogy csak nevetni tudtam.
-Ne foglalkozz vele, lehet én is csak rosszul láttam.-fogtam meg a kezét és mosolyogni kezdtem.

Akármennyire próbáltam a barátnőmre figyelni, aggódtam Clarke miatt. Olyannyira, hogy az egyetlen gondolatom az volt, hogy helytelen egy üveg mögött ülnöm, és nem őt keresnem.
De mégsem szaladtam utána. Tia is észrevette hogy valami történt, ebben biztos voltam, de nem tette szóvá. Csak ült előttem, és próbált beszélgetni.

Este lefeküdve is Clarke miatt nem jött álom a szememre. Minden lehetőség lejátszódott a fejemben. Csak az nem, hogy éppségben hazaért.
De végül mégis lekapcsoltam a lámpámat, majd néhány perccel később már aludtam is.