Faith

XLII.

Lexa pov

Furcsa volt visszamenni a kampuszra ennyi nap után. Csak egy hét volt, de így is beleszoktam abba a nyugodt és családias környezetbe amiben már olyan sok éve nem volt részem.
Most Clarke a családom, már csak ő maradt. Viszont aggasztott hogy már csak 2 évem van a Grounder University-ben, azután pedig ki tudja.

Még akkor is ezen gondolkodtam, mikor kiszálltunk a kisbuszból és a bőröndünket húzva megálltunk a szobánk előtt. Clarke súgott valamit Octavia fülébe, mire a lány bólintott, berakta a szobánkba a bőröndöt, aztán elsietett.
-Mi a baj?-fordultam hozzá, gyanítva hogy ő küldte el a lányt.
-Csak el akarok mondani valamit.-idegességében ropogtatni kezdte az ujjait, mire engem is elfogott az aggódás.
-Mégpedig?-kérdeztem félve hogy valami rossz hír.
-Átiratkoztam. A művészeti karra.-halkabban mondta a szokásosnál, de így is hallottam.
Nem tudom hogy miért hitte hogy dühös leszek, de pont az ellentettjét éreztem.
-Clarke, ez szuper!-öleltem át, érezve hogy feszülten áll.
-Nem ellenzed?-motyogta döbbenten a vállamba, erre viszont eltoltam hogy ránézhessek.
-Ellenezni? Dehogy! Örülök hogy azt csinálod amit szeretsz és amiben jó is vagy.-mosolyogtam rá.-Mikor iratkoztál át?
Elhúzta a száját zavarában, de nagy nehezen válaszolt.
-Nem sokkal év eleje után. Már 3 hónapja oda járok.
-És eddig nem mondtad el?-kérdeztem összehúzott szemöldökkel.
-El voltál foglalva Costiával.-fintorgott.-Nem éreztem úgy hogy érdekelne.
Értetlenül kezdtem pislogni, hisz nekem ebből semmi nem tűnt fel. Igen, tudtam hogy kevesebb időt töltöttem Clarkeal, de ilyen ha szakít egy pár. Arról viszont fogalmam sem volt hogy Clarke így látta a dolgokat.
-Akkor is érdekelt volna, és most is érdekel. És örülök neked.-mondtam végül őszintén.
Megkönnyebbülten fújta ki a levegőt míg egy puszit adtam az arcára.
-Most kipakolok. Te is menj, beszélj a többiekkel, aztán este találkozunk, elmehetnénk valahova.-mondtam elterelve a figyelmét az aggódásról.
-Oké, az szuper lenne.-felragyogott az arca és egy utolsó ölelés után kilépett a szobából.

Moziba mentünk este. A terem üres volt, mivel késői és viszonylag unalmas filmre vettünk jegyet.
Én egy nagy adag popcornnal a kezemben próbáltam figyelni a filmre, de Clarke a vászon helyett engem bámult, és ez folyamatosan kizökkentett.
-Clarke, a film arra van.-mutattam a vászon irányába, de ő csak letette a kóláját és közelebb húzódott.
-Téged szívesebben nézlek.-mondta egy félmosollyal.
Félretettem a popcornt és áthajoltam hozzá egy csókra.
Mikor elhajoltam, eszembe jutott valami, amit már régóta meg akartam kérdezni tőle.
-Clarke. Eddig nem kérdeztem rá, mert féltem hogy nem örülnék a válasznak. De mostmár nem bírom tovább. Hol a fenében van Rockie?
Szólásra nyitotta a száját, majd láthatóan meggondolta magát és elpirulva elfordult.
-Clarke. Hova tűntetted a kutyát?-kérdeztem újra karba tett kézzel.
Egy sóhajtással visszafordult és az ölemből kivéve megfogta a kezem.
-Nyugi, semmi baja.-kezdte mire megnyugodva fújtam ki a levegőt.-Csak anya a nagyszüleimhez küldte a nyáron.
Összehúztam a szemeimet és értetlenül figyeltem ahogy beleiszik a kólába.
-Mégis miért?-kérdeztem végül.
-Mert folyton rád emlékeztetett. Nem bírtam csak úgy gondoskodni róla, anélkül hogy rosszul lettem volna a hiányodtól.-suttogta, és a filmtől alig hallottam. Hirtelen csak annyit tudtam tenni hogy átnyúlok és átölelem.
-Oh, Clarke. Gondolnom kellett volna erre, sajnálom.
Végigsimítottam a hátán, próbálva megnyugtatni, majd egy idő után hagytam hogy a vállamra dőlve figyelje tovább a vászont.
-Ha legközelebb hazamegyek, visszahozatom anyával.-mondta a vállamba, én pedig erősebben szorítottam rá.
-Csak akkor ha neked is így a jó.
-Mostmár az.-mondta felnézve rám.
Küldtem felé egy mosolyt, majd visszairányítottam a figyelmem a filmre, érezve hogy mindketten ellazultunk.

Clarke pov

-Cserélhetünk szobát estére.-ajánlotta fel Octavia mikor végignézett rajtam és Lexán. Látta hogy nem szívesen veszünk búcsút egymástól, még csak ennyi időre sem. Ettől függetlenül mindketten megráztuk a fejünket az ötlet hallatán.
-Nem túrunk ki, ez a te szobád is.-mondta Lexa mire O csak vállat vont és a fürdőbe vette az irányt.
-Akkor holnap együtt reggelizünk?-kérdeztem az ajtófélfának dőlve. Lexa bólintott miközben levette a kabátját.
Ezután visszalépett elém és a derekamnál fogva magához húzott, összepréselve a felsőtestünket.
-Jó éjt.-köszönt el a homlokunkat egymásénak döntve.
-Jó éjt.-mondtam vissza és gyorsan megfordultam, a saját szobám felé sietve.