Faith

XLI.

Clarke pov

Már mindenki ott volt mikor Ravenékhez értünk. Kicsit elhúzódott a délelőttünk Lexával. Rossz ötlet volt felvinni őt a szobámba hogy pihenjünk egy kicsit...

Belépve megláttam ahogy Lincoln egy télapó sapkában ül a tv előtt, Octavia alatta a földön énekel egy karácsonyi dalt, Raven és Luna a konyhában kenik egymásra a félig elkészült süti tésztáját, Monty és Jasper valami drónt szereltek, Bellamy pedig Just Dance-t játszott egyedül, ami elég szomorú látvány volt.

Mielőtt beljebb mentünk volna, magam felé fordítottam Lexát és egy tincs hajat kitűrve az arcából, megpusziltam a homlokát.
-Gyors kérdés: mennyit tudjanak a többiek?-kérdeztem remélve hogy most nem kell majd visszafognom magam mint otthon.
Lexa megvonta a vállát és levette a kabátját.
-Nem kell titkolnunk semmit.
Felnevetett a reakciómon, mert ahogy kimondta, a falnak döntve megcsókoltam.
-Akkor jó.-suttogtam elhajolva, de az öklendező hangok amik a nappaliból jöttek elrontották a hatást.
-Srácok nemár! Értjük hogy sikerült rájönni hogy még mindig rémesen aranyosak vagytok együtt, de legyetek tekintettel ránk is!-kiabálta valaki, aki elég valószínűleg Raven volt.
-Mondod te, Lunával egész délelőtt itt vihogtatok!-kiabált vissza Bellamy, még mindig a Single Ladies-re táncolva.
-Vigyázz Bellamy!-szólt bele Luna is, miközben Lexával leültünk a kanapéra.-Még egy rossz szó, és ez a süti a te arcodon landol!
Jasper és Monty felnéztek a sarokból, csakhogy ők is beszálhassanak a vitába.
-Inkább csináljátok meg végre a kaját, nem rólatok akarom leenni!-mondta Jasper, mire Monty hevesen bólogatni kezdett.

Mostmár csak Octavia és Lincoln tűntek békésnek, így melléjük csúsztam, halk beszélgetést kezdeményezve.
-Hogy telik a szünet?-kérdeztem, Lincoln pedig összemosolygott a barátnőjével.
-Elég jól. És ahogy látom nektek is.-nézett át felettem Lexára amitől elpirultam.
-Hát igen, tegnap elmondta hogy Costia szakított vele.
Erre O felnézett rám és megkönnyebbülten sóhajtott.
-Végre hallgatott rám.-mondta mosolyogva és a fejét csóválva.
-Tessék? Te tudtál erről?-kérdeztem kicsit felháborodva. Védekezően felemelte a kezeit, majd magyarázkodni kezdett:
-Csak véletlen meghallottam ahogy veszekednek a szobánkban. Merthogy tudod, együtt lakunk. Aztán este elmondta hogy szakítottak, és megígértette velem hogy nem szólok senkinek. Időt akart hagyni neked, mert azt hitte hogy már kezdesz túllenni rajta.-nagyokat pislogva hallgattam végig, majd Lexa lábát megbökdösve magam felé fordítottam.
-Te azt hitted hogy túl vagyok rajtad?-kérdeztem visszafogva a hitetlenségemet.
Lexa egy szomorú félmosollyal bólintott.
-Ekkora marhaság még az se volt amikor azt hitted hogy szívrohamod van, pedig csak zsibbadt a karod mert elaludtad.
Erre csak felhorkant és hagyta hogy magamhoz húzzam és megcsókoljam.
A szobában mindenki unottan sóhajtott egyet a látványra, de tudtuk hogy örülnek nekünk.
-Ebből elég, Lexa, segíts Lincolnnak felállítani a fát, Clarke, te pedig gyere velem és behozzuk az ajándékokat.-porolta le a kezét Raven, majd magával húzott a kint parkoló kisbusz felé, amiben még napokkal ezelőtt mindenki beledobta az ajándékait.

Elkezdtük becipelni, közben pedig beszélgettünk.
-Tehát, mit csináltok a szünet alatt?-kérdeztem, arra utalva hogy nem mondta el miért nem fognak ráérni a szünet további részében. Raven egy félmosolyra húzta a száját.
-Elviszem Lunát az apám egyik hegyi nyaralójába. Csak 3 napra, de legalább kettesben leszünk.-vigyorogni kezdtem, mire oldalba vágott.
-És ti mit csináltok Lexával?-bökött meg újra, de csak tanácstalanul megvontam a vállam.-Ide átjöhettek, odaadom a kulcsot.-adta az ötletet. Látta ahogy felcsillan a szemem amin felnevetett, de ahogy jobban átgondoltam, nem lenne mit mondanom anyáéknak, arról hogy miért megyünk el tőlük.
-Köszi Reyes.-mosolyogtam rá és felkaptam egy újabb csomagot.