Jég Herceg [JIKOOK/ BEFEJEZETT]

Two

- Na Jimin. Jól vagy?- lökdöste a vállam aggódva az öcsém mikor látta teljesen lefagytam.

Ez...ez lehetetlen. Miért kommentelné ő? Lehet valami rajongói oldal...

- TaeHyung! Mit csináltál?- jött fel anya is a kiabálásra. Én csak lerogytam a székébe és néztem kétségbeesetten magam elé. Most fogom elhányni magam. Érzem...

- Jimin mi történt?- kérdezett engem anya, de Tae azonnal elkezdte taglalni mit miért csinált és, hogy mi lett a következménye.

- Jimin akkor elismered végre, hogy tehetséges vagy? Még az a fiú is jónak tart- mosolygott anya, de nekem valahogy nem volt kedvem mosolyogni. Egyszerűen még mindig nem tudtam feldolgozni, hogy mi történt. Nekem ez sok. Nagyon sok...

- Minden bizonnyal...- szólaltam meg halkan perceken át tartó némaság után. - Biztos félre kommentelt. Biztos nem ide akarta. Tae szedd le a videot.

- De Chim...

- Azt mondtam most!- nem kiabáltam, de még is az jobban megrémisztette most a 14 éves öcsémet, hogy halk és nyugodt vagyok. Viszont belül... Boldog? Boldog lennék? Dehát... Ez akkor is lehetetlen és ő sem lát bennem tehetséget.

- Jimin kérlek- fogta meg anyám a karom mikor el akartam hagyni a szobát.

- Anya hagyj. Tanulnom kell- ráztam le kezeit majd a szobámba zárkóztam.
Majd ha személyesen mondja... Akkor elhiszem, hogy tehetséges vagyok, de így... Nem lenne több mint újra csak felesleges álmokat kergetni. Bár már úgy sem lenne több... Én azt már feladtam. Most már csak újra egy jelentéktelen csavar vagyok a világ hatalmas fogaskerekén.

***

Említettem már, hogy utálok suliba járni? Mivel mindenki tudja, hogy... Milyen sportot űztem nem régiben és mivel az "lány" sport elég sok bántó megjegyzés ér. Gondolok itt olyanokra mint, "buzi" , "gyökér",  "lányos" , "homokos" és ezeknek a párjai. Na meg az egész iskolaba közre játszik abban, hogy az önbizalmam a föld legeldugottabb helyére menekült, de úgy, hogy még én sem találom...

Mindenki azt hiszi ez a sport nem csak lányos, de snob is... akkor a foci? Hm? Az nem? Ah mindegy... Így ezeket hallom már 2 éve egyfolytában: "apuci kicsi fia", "tehetségtelen", "megveszik a győzelmet", "béna" és a többi...
Maradjunk annyiban apám nem éppen egy jó ember így soha nem voltam puci kicsi fia. Csak talán a börtön töltelék faterom vére.
Évekkel ezelőtt lecsukták mert bántotta anyát.
Mikor teherbe esett, apám arra kérte vetesse el az öcsémet, de anya makacskodott. Ennek az lett az eredménye apám kezet emelt rá. Én akkor voltam 2 éves, de a szemem előtt tette. Mit tudtam tenni? Hangosan sírni kezdtem. Emiatt én is benyeltem egy két pofont, de a szomszédoknak hála a rendőrség kijött és elvitték. Azóta eltelt jó néhány év. Az öcsém megszületett, pont egy napon mint én így rengetegszer néztek minket ikreknek. Nem értem... Hisz nem is hasonlítunk. Míg én anyám nőies vonásait és magasságát kaptam, avagy akkora vagyok mint a szomszéd kerítésének a fele... Addig az öcsém apám magasságát és férfiasabb arca van neki 14 évesen mint nekem... Ez szégyen...

Na de a lényeg a lényegben, hogy hiaba adtam fel a szenvedélyemet, attól még mindig baszogatnak. Anya javasolta, hogy váltsak sulit, de nem futamodok meg. Az nem az én stílusom...
Csak én érzem, hogy meghazudtolom saját magam?

- Itt vagyok- morogtam és lerúgtam a bakkancsom. A kabátom hanyagul feldobtam a fogasra a táskám meg csak be hajítottam a kanapéra oda se nézve. Én meg a tökéletes hibáim...

- Au!- hallottam meg egy kellemes hangot melyet eddig csak hangszórokon keresztül hallhattam. Oda kaptam a fejem, hogy csak az agyam játszik velem, de újra csak agyfagyás következett.

Anya, az öcsém és életem szerelme a nappalinkban... Oké... nekem idő kell...

- Jimin!- szólalt fel kicsit mérgesen anya.

- Szivélyes fogadtatás- kuncogott halkan Ő. - Minden bizonnyal te vagy Jimin.

Ez Sherlock? Honnan tudta? Ja várjunk anya az előbb mondta a nevem... De miért van itt? Aish leblokkolt az agyam.

- Khm...- kicsit megköszörülte a torkát, hisz minden bizonnyal már nagyon rég várhatott bármiféle életjelre a részemről.

- Szia...- nyögtem ki ennyit. Alapból is vékony a hangom, de most különösebben néhány száz oktávval fentebb csengett.

- Jeon JungKook vagyok, de szerintem ezt már tudod- mosolygott rám.

Mosolyog? Rám? Ez normális? Jó...oké...nyugi Chim...
Vettem egy mély levgőt és aprót bólintottam.

- Az anyukáddal beszéltem és elmondta, hogy te mit tervezel. Ez hiba Jimin- mondta úgy mintha ő mindent tudna.

- Nem hiszem, hogy ebbe neked van beleszólásod- mondtam egy picivel több éllel a hangomban.

- Jimin!- szólt rám újra anyám, hogy kicsivel kedvesebben.

Nem tehetek róla. Régi sebeket tép fel...

- Teljesen megértem, hogy így reagálsz, de anyukáddal megbeszéltük. Személyes edződ leszek és párban fogunk indulni- mondta mosolyogva. Hát ez mitől ilyen boldog?  És engem megkérdezni esetleg? Luxus?

- Nem. Én már döntöttem. Nem megyek vissza a jégre- rázta a fejem.

- Jimin!- szólt ismét anyám. Köszi anyuci, de tudom a nevem nem kell ismételgetni.

- De ha meggondolod magad itt a névjegyem és a sport központ ahova jönnöd kell. Jimin vétek elpazarolni egy ilyen tehetséget, mely benned lapul- adott a kezembe egy kis kártyát.

Nem mondtam semmit, de elvettem a kátyát. Megráztam a fejem és felmentem a szobámba. Út közben a legközelebbi kukába bedobtam a kártyát amit ő tökéletesen láthatott. Nem fogom magam meggondolni. Soha...

Oh Boii Halii :3

Itt is vagyok a második résszel :3
El sem hiszem, de az első részt alig néhány órája raktam ki, de már 100-an látták :33 és rengeteg bíztató kommentet kaptam így siettek ahogy tudtam és bumm itt is van :33
Ha tetszett hagyjatok nyomokat 💖💖💖💖

Pussz: VALAKI