Jég Herceg [JIKOOK/ BEFEJEZETT]

Season Three/ Nine

Napokkal később már, miutan kiengedtek minden kezdett újra rendeződni.
Újra minden a régi volt. Boldog voltam. Furcsa, de az voltam. Viszont... Ott van az a kis de... Hogy lehetnék boldogabb is...

- Bátyó anya azt kérdezi, hogy arra a Halloween-i bulira be fogsz-e öltözni- jött be a szobámba TaeTae

- Milyen buli?- dobtam el a kezemben tartott tollat az asztalra és felkeltem a matek füzetem felől.

- Nem tudom. Kook beszélt vele még aznap miután kiengedtek a kórházból. Megkérte, hogy te mindenképp menjél el- magyarázta nagyon agyalva azon, hogy mik is hangzódhattak el abban a beszélgetésben.

- Nem akarok menni~- nyafiztam. - Tanulnom kell!~

- Jimin most az egyszer abba hagyhatnád a tanulást- jött fel anya és egy teljesen fekete cuccot nyomott a kezembe

- Most mi leszek?- fintorogtam. - De Anya~ jön újra a korcsolya szezon és akkor végképp el fogom hanyagolni a tanulást. Kérlek. Ne kelljen elmennem

Könyörögve, kiskutya szemeimet bevetve néztem rá. Ez nála miért nem használ soha? Felakasztom magam...

- Nem. JungKooknak ez az egyetlen kérése volt. Teljesítened kell. Ennyivel tartozol, ha már megmentett- nézett komolyan és mélyen a szemembe.

Miért van mindig igaza? Ez már annyira klisés...

- Oké. A stadionban lesz?- bólintott. - És hánytól?

- Azt mondta ide jön eléd 7-re. Szóval van másfél órád. Készülődj- nyomott puszit az arcomra és Taevel a nyomában elhagyta a szobát.

JungKook... Mit akarsz még tőlem? Egyáltalán minek is fogok öltözni?
Kibontottam a nagy feketeséget és csupa fekete cuccok. Fekete bőrgyata, fekete ing és egy magas galléros köpeny. Vámpír. Klisésebb meg egyszerűbb nem is lehetnék.
Megforgattam a szemeim és eltűntem a fürdőben.

Felráncigáltam magamra a ruháimat és a szemeimet picit durvábban kihúztam. Na egy olcsó vámpír utánzatnak elmegy.

- Jimin, itt van Kook!- kiabált anya. A magasszárú bakkancsomat felkaptam majd letrappoltam ajtót nyitni.

- Szia- tártam ki előtte házunk ajtaját.

- Szia. Jól nézel ki- mosolyogva végig nézett rajtam.

- Te is- futtattam rajta végig a szemeimet. Egyszerű fekete cuccok. - Te mi vagy?

- A Sötétség. Kreatív, nem?- mosolygott büszkén.

Halványan elnevettem magam és kimentünk a kocsijához. Kinyitotta nekem az ajtót és hagyta, hogy beüljek. Miért ilyen furcsa most? Össszezavar.

Nem is szólt többet hozzám. Megérkeztünk a stadionba és az egyik terembe belépve, ahol már javában tartott a buli ő már el is tűnt. Egyedül bóklásztam, de hatalmas szerencsémre YoonGiba futottam.

- Szia Jiminie- ölelt meg, amit viszonoztam is.

- Olyan rég láttalak- mosolyogtam rá.

- Igen, ilyenkor általában eltűnök a stúdióba, ha nincs korcsolya szezon- kucogott.

- Áh értem- bólogattam. - Egyedül jöttél?

- Nem. Wonhoval. Tudtommal ismered- mosolygott, de az enyém lehervadt. Inkább zavarodott lettem.

Wonho? Mi van???

- Szia Chim- állt YoonGi mellé a magasabb fiú.

- Szia Hoseok- eröltettem magamra mosolyt. - Rég találkoztunk.

- Hát igen, de te jól vagy már, ugye? Nagyon aggódtunk- fogta meg keskeny vállam.

- Jól vagyok, köszönöm- húzódtam el picit.

- Jimin, nincs kedved kimenni a friss levegőre. Beszélni szeretnék veled- kereste a tekintetem, de sikertelenül.

- Aha- bólintottam és előre siettem. Útközben elvettem egy poharat amiben pezsgő volt és míg kiértem és az eget bámulva vártam rá azt kortyolgattam.

- Mi lett veletek?- kezdett bele már akkor miután mellém állt.

- Semmi. Vége. Ő már nekem csak.. Egy ember akivel a közös múltam változó érzéseket kelt bennem...- próbáltam megfogalmazni mi is van most köztem és Közte.

- Aha. És miért nem vagytok már egymás karjaiba? Jimin, tudom, hogy a te hibád. Ne is próbáld rákenni- nem hagyta, hogy normálisan válaszoljak.

- Mert a testvérem?!- néztem rá cinikusan.

- Nálam ez zavart?- kérdezett vissza és ezzrl megfogott.

- Minek kell most ez?- néztem csendesen a pezsgőmre.

- Mert a vak is látja, hogy valami nincs veletek jól. Nézd Jimin- fordított maga felé és mélyen a szemembe nézett. Mintha a lelkem mélyét figyelné.
- Ti egymásnak vagytok teremtve. Világos? És bem azért mentette meg a segged mert jól nevelt, hanem mert ő már rég elhagyta a gátlásait. Neked felé ez miért nem megy?

- Mert nekem idő kell! Azért!- akadtam ki, de felesleges volt.

Mind tudtuk, hogy sikerülne.. Csak félek. Félek, hogy ő már meggondolta magát...

- Jimin, mi tart vissza?- vonta fel a szemöldökét

- A félelem...- vallottam be.

- Mitől?- suttogta úgy, hogy csak én halljam.

- Hogy ő már feladta- nyeltem egy nagyot.

Nem válaszolt csak mögém nézett. Ki van ott? Megfordultam és ő állt a sötétben. Beleolvadt mégis láttam halvány alakját. .

- Erre tőle fogsz választ kapni- s ahogy távozott, felváltotta őt a Sötétség

- Szia Jimin- suttogta halkan a nevem.

Biccentettem és bele ittam a pezsgőmbe.

- Miért is félsz?

Ez halotta a beszélgetésünket? De...ahw...

- Hogy... Tőled félek. Egyetlen egy tettemmel képes vagyok elrontani mindent...

- De ezt, hogyan tudnád?- kortyolgatta halál nyugodtsn a pezsgőjét.

- Nem tudom...- fogott meg a kérdése.

- Jimin, nekem a gátlásaim már rég eltűntek. Nem hiszel nekem?- vonta fel a szemöldökét.

- És ha nem?!- emeltem fel a hangom mert jégcsap jelleme eléggé idegesített.

- Ha a szavak nem használnak, maradnak a tettek- tette le a poharát majd egy nsgyon nem finom mozdulattal rátapadt ajkaimra.

Az üvegpohár erőtlen kezemből kiesett és a földön csörömpölve széttört. Ez a hang jelentette a vesztem. Én elbuktam. Lerombolta a lelkem. Felolvasztotta jégcsap lényemet. Már folyó lettem és hagyom a lelkem sodródni az árral.

Édes és kívánatos ajkai ostromolták az enyémeket. Nem bírtam sokáig a merevséget. Ellazultam karjaiban és viszonoztam a csókját.

Az érzelmeit éreztem eme gesztusában. Mindenét átadta és ez nem maradt viszonzatlan.

Percek, talán órák voltak azok melyet egymás karjaiban töltöttünk. Kellemes melegsév árad belőle. Ez lenne a szerelem? Fiatal vagyok még. Ideje tapasztalnom és elhagynom mindent ami határt szab nekem.

Ahogy csillogó arcát nézem ő inkább a sötétségben megbújt világosság. Számomra is ezt jelenti ez a személy.
JungKook az én Jégbefagyott, sötét világosságom.

- Szeretlek...- suttogtuk egyszerre majd újra hosszantartó csókban forrtunk össze.

Oh Boii Halii :3

Hibák elő fordulhatbak benne. Nem a legjobb befejezes... De jelenleg ezer fele allok...
Amennyiben tetszett hagyjatok nyomokat ❤
Meg bucsuzo resszel jovok ❤❤

Pussz: VALAKI