Jég Herceg [JIKOOK/ BEFEJEZETT]

Nine

Hm... Milyen sok ember van itt... Nekem most elő kellene adnom valamit? Jé ott van JungKook!
Olyan jól néz ki most is. Feszes combok, tökéletes kinézet és épp felém siklik. Hirtelen befékezett előttem és mancsit felém nyújtja. Remegő kezekkel fogtam rá és engedtem, hogy a vállára tegye.
Tekintetét az enyémbe fúrta és a derekamra fogott.

Éreztem elindulunk, de a lábaimra nem figyeltem. Csak a gyönyörű szemeibe pislogtam furcsa érzéssel a mellkasomban. Éreztem az érintését, éreztem, hogy ott van velem, de akkor miért olyan álom szerű az egész? Egyedül ő az amit tisztán látok. A többi ember össze mosódik. A hangok eltűnnek. Csak a heves szívdobbanásunk adta a ritmust az egyenletes mozgásunkhoz. Nem éreztem a korcsolyám alatt a jeget. Mintha lebegnénk, a felhők felett.
Hamar rá is jöttem miért is érzem azt amit érzek.

Kipattantak a szemeim én pedig akkora lendülettel felültem, hogy valamit lefejeltem.

- Baszd meg Jimin!- szitkozódott fajdalmasan valaki.

Homlokomat fogva estem vissza a párnára. Olyan ismerős ez a mély visítás. JungKook?

- Auu...- vergődtem a fejemet fogva. - Mit csinálsz??

- Se-semmit... Te ültél fel hirtelen és lefejeltél- dadogott picit.

Felénéztem és elengedtem még mindig picit sajgó homlokom. Ennek nyoma lesz. De Kuksi minek dadog? Zavarban van? Picit piros az arcocskája. De édes ilyenkor!

- De csak úgy tudtalak lefejelni, hogy te előtte akartál valamit. Mit akartál Kook?- vontam fel a szemöldököm.

Hogy lettem hirtelen ilyen bátor a közelében? És ő most, hogy hogy nem tud semmit sem mondani? Hm tetszik ez a felállás nagyon.

- Mondtam, hogy semmit- pislogott el oldalra zavartan.

- Mert kedves vagyok nem firtatom. Miennyi az idő?- dörzsölgettem a szemeim.

- 9 - ment az ablakohoz és elhúzta a sötétitőt.

- Mióta vagy itt? Miért nem keltettél fel?- forgolódtam kínlódva azzal, hogy kihúzzam a formás fenekem az ágyból.

- 7-től. Anyukádnak segítettem Tae-nek kaját csinálni utána meg feljöttem- sorolta

- Miért nem keltettél fel?- pislogtam rá.

- Jimin... Most sem bírsz fel kelni- nézett felém picike mosollyal

- Lehet- kuncogtam és nyújtózva felültem.

- Na felkelés. Mit akarsz reggelizni?- nézett vissza az ajtóból.

- Te mióta mozogsz ilyen otthonosan?- vontam össze a szemöldököm.

- Mióta anyukád azt mondta érezzem magam otthon. Tojásrántotta megfelel Ő lustaságanak?- húzta kívánatos ajkait huncut mosolyra.

- Nem is tudom... Csináld meg és megmondom jó-e vagy nem- húztam az agyát

Kucogva megforgatta a szemeit majd lement. Mióta beszélek vele ilyen közvezlenül? De várjunk... Akkor rajtunk kívül nincs most a házban senki? Baszki Jimin neked is ilyenkor kell agyalnod!

Villámgyorsan kipattantam az ágyból és a fürdőbe rohantam. Baszki tuti érezte a szájszagom. A francba már!
Elővettem a fogkefém és egy kiló fogkrémet rányomtam.
Amilyen gyorsan csak tudtam frissé varázsoltam a lehelletem. Inkább legyen a reggeli furcsa ízű a mentol miatt, minthogy elijesszem.

- Jimin felkeltél már?- hallottam kiabálását a konyhából.

- Igen- siettem le. - Hmm- szagoltam a levegőbe. - Mi ez az isteni illat?

Felültem a pulthoz ő pedig egy tányér finomságot adott elém

- Jeon féle tojásrántotta. Kóstold meg- tartott felém egy villát.

Játékosan kiynitottam a számat. Az első falatot vajon a számba adja? Vagy nem mozdul?

- Óriás gyerek- hallatott halk, de sokkal édesebb nevetés. A villára felvett egy pici tojást és a számhoz tartotta. Mosolyogva bekaptam a VILLÁT és lehúztam róla lassan az ételt. Ezt a folyamatot árgus szemekkel, és sűrű nyeléssel nézte végig. Mi van veled JungKook?

- Finom?- érdeklődött reménnyel barna szemeibe.

Érdekes... Még úgy is érzem a mennyei ízét, hogy fél perce mostam fogat. Ez isteni.
Heves bólogatásba kezdtem és kivettem a kezéből a villát majd a számba kezdtem lapátolni a tányérom tartalmát. Megint azon az édes hangján felnevetett és ment mosogatni.
Hiába ettem tegnap este, úgy toltam magamba mindet mintha egy éve nem ettem volna

- Jiminie meg fog fájdulni a pocid, ha gyorsan eszel

Ennek a tarkóján is van szeme? Megszeppenve megálltam a rágásban. Lassan nyeltem le az utolsó falatot és eltoltam magam elől a tányért.

- Köszönöm. Finom volt- oda jött és elvette a tányért.

- Egészségedre. Menj öltözni. Kicsit késésben vagyunk- simította meg a hajam.

Picit furcsa érzéssel a gyomromban felmentem és magamra rángattam valami göncöt. Gondoltam kicsípem magam picit Kooknak. Hátha.. Megnéz vagy valami.

Felvettem a legszűkebb nadrágom, mely minden helyen tökéletesen kiemelte azt amit kellett. Egy fekete inget és a felső három gombot nem gomboltam be.
Az ujjaimra gyűrűket húztam míg a csuklomra és a nyakamba szintén ékszereket raktam. A fülembe való Piercing sem maradhatott ki. Fújtam magamra parfümöt és beallítottam a hajam. Na készen is lennénk.

- Jimin! Megcsapkodlak ha nem jössz le azonnal!- kiabált ismét.

- Itt vagyok már nyugi- siettem le.

- Wow...- nézett rám furcsa tekintettel.

- Jó lesz?- éreztem, hogy a hőmérséklet a kellemesről a forróra változik

- Én még mindig javaslom azt a dokit- rázta meg a fejét.

- Há' haggyá' már a dokival- tártam szét a karjaim.

Kocsiba vágódtunk, de nem a stadion felé ment.

- Kook... Hová megyünk?- érdeklődtem.

- Felveszünk valakit- mihelyst ezt a mondatot befejezte le is parkolt.

Furcsán néztem rá, de hamar össze állt a kép bennem.
Egy fiúhoz, ment aki háttal állt nekünk. Karcsú alakja a kabáton keresztül is kirajzolódott. Ezüst szürke haját oldalra tűrte mikor Kook megkocogtatta vállát. Hatalmas sötét szemei boldogságtól csillogtak mikor a magasabb fiúra nézett. JungKook kezei keskeny derekára vándoroltak ajkait pedig össze illesztette a gyönyörű fiú ajkaival.

Miért vagyok egyszerre boldog és csalódott?

Oh Boii Halii :')

A reggel felrakott díjnál rendesen kaptam fejmosást ami azért jól jött😅😅
Próbáltam úgy írni, ahogy én akartam, szóval, ha tetszik, tetszik. Ha nem akkor nem, ez van.
Ha tetszett akkor szokásosan hagyjatok nyomokat ❤❤

Pussz: VALAKI