Jég Herceg [JIKOOK/ BEFEJEZETT]

Season Two/ Five

Becammogtam a terembe majd leültem egy padra.

- Székre ha lehet- rakta le a táskáját.

Úgy csináltam mintha meg se hallottam volna.

- Jimin, fontos dologról akarok veled beszélni- fordult felém.

Továbbra is csak érzelemmentesen bámultam magam elé

- Jimin ez fontos! Mit tudsz az apádról?!- csapott az asztalra idegesen.

Felkaptam a fejem. Az apám? Mit akar tőle?

- Miért kérdezed?- megvető volt a hangom.

- Mert. Majd megtudod, ha úgy gondolom érdemes lenne tudnod róla- ült fel a tanári asztalra.

- Ez nem így megy! Mondja el vagy nem beszélek!- csattantam fel parázsló szemekkel. 

Engem ő ne zsaroljon! Elegem van, hogy álandóan irányit! Leszarom, hogy a tanárom én kibaszom az ablakon!

- Ez nem így megy Chim!- lett egyre idegesebb. - Ha kérdezek válaszolsz!

- Faszt! Magának semmi köze hozzám! Meg mi az, hogy, ha maga kérdez?! Én nem kérdezhetek?!- ordítottam vele.

Lepattant a padról majd befogta a számat. Kapálóztam és ütöttem, de meg sem hatotta.

- Lenyugodtál?- kérdezte lágyan, de továbbra is csak ütöttem, vágtam

- Azt kérdeztem lenyugodtál?!- ordította el magát, amitől ledermedtem.

A levegőben lévő végtagjaimat lassacskán leengedtem és picit bólintottam.

- Helyes- engedett el.

Nagy levegőt vettem majd felnéztem sötét szemeibe.

- Mit akarsz?- kérdeztem sokkal nyugodtabban.

- Furcsa, hogy ennyitől olyan leszel mint egy félénk kiskutya- jegyezte meg majd vissza ült az asztalra. - Ki volt az apád?

- Mié..- megráztam a fejem. Nem kérdezek vissza mert megint kiabálni fog.. - Jeon MinHyuk.

Nem tűnt meglepettnek. Inkább mint, aki sejtette, de nem akarta hallani.

- Milyen volt?- kérdezett újra.

- Honnan tudjam? 2 éves voltam- hazudtam picit, de mint kiderült neki nem lehet.

- Jimin- emelte égnek a tekintetét

- Jó, na... Tényleg, nem ismertem. Annyit tudok...- lesütöttem a szemeim. Nem bírok beszélni róla. Neki nem. - hogy rossz ember volt.

- És még?- érdeklődött tovább.

- Ennyi- ráztam meg a fejem.

- Miért akarod, hogy mindent kihúzzak belőled?- sóhajtott megtörten. - Miért nem jó, ha kérdezek, te meg válaszolsz??

- Ha én is kérdezhetek és adsz normális választ akkor válaszolok- mondtam el a feltételeimet.

- Jó- bólintott rá. - Mit szeretnél?

- Miért érdekel az apám?- az első kérdésem egyértelmű, hogy ez lesz...

- Mert...- gondolkozott el picit. - Mert furcsa, hogy sosem beszélsz róla. Rossz dolgot tett veled? Fájdalmas emlék?

- Egyszerre egy kérdés- vontam össze a szemöldököm.

- Te is kérdezhetsz kettőt- pici mosolyt csaltam az arcára.

Jé, még tud mosolyogni. Csoda.

- Igen rossz dolgott tett velem is...

Aish...el kellene mondanom? De nem bírom... Adjon...már valami löketet..

- És még kivel?- kérdezett tovább.

- Anyával- motyogtam a földet bámulva. Éreztem a torkomban képződő gombóc egyre nagyobb és nagyobb lesz.

- Mit tett?- szállt le az asztalról és közelebb jött.

- Nos.. Ezt nem nagyon tudom elmondani...- simítottam a tarkómra  remegve

- Én figyelek- támaszkodott meg a két oldalamnál az asztalon. Tekitete most kedves és aggódó volt. Vajon mit akarhat pontosan?

- Apa és anya... Boldog házasok voltak. Jöttem én és míg 2 éves nem lettem olyanok voltunk mint egy tökéletes család. Apa törődött velem, mindig elvitt a játszó térre, hogy anya nyugodtan tudjon dolgozni... Éjszakákig meséztünk a kanapén elnyúlva. Mellette nem nagyon fáradtam le. Ezeket mesélte anya. A képeken is látszódik az öröm az arcunkon... Aztán jött Tae.. Anya elmondta apának, hogy terhes lett. Apa azt akarta anya vetesse el, de ő akarta a gyereket. Apám eléggé idegroncs lett és nem csak anyát, de engem is verni kezdett. Szerencsére a szomszédok a sírásomat meghallották és lecsukták. Azóta nem hallottam felőle- míg ezt szótagolva bár, de elnyöszörögtem addig a könnyeim is elindultak.

JungKook figyelmesen hallgatott és.. Letörölte a könnyeimet. Kezei közé fogta arcom majd ujjaival a hullajtott könnyeimet mind egy cseppig eltűntette. Nem volt érzelem az arcán amiért hálás voltam. Nem volt benne szánalom, és sajnálat. Megértés jeleit pedig kimutatta.

- Sajnálom...- motyogtam halkan.

- Köszönöm, hogy elmondtad- bólintott. Nem tudtam mi járhat a fejében, de ő sosem szokott felesleges dolgokat kérni vagy kérdezni. Gondolom fontos volt neki...

- JungKook....kérdezhetek?- néztem könnyfátyolos szemeimmel a szemeibe.

- Persze- simizte az arcom.

- Szeretsz?- ez az egy kérdés a csók óta böki a csőröm. De ahogy észre vettem most őt is megleptem, nem csak magamat, hogy ki mertem mondani.

Egy pillanatra befeszültek az izmai és elengedte az arcom.

- Nos...- hátrált és felvette a cuccait. - További szép délutánt Jimin. Köszönöm a segítséget

S azzal elhagyta a termet. Miért nem vagyok meglepve?
De... Halgatás bele egyezés? JungKook egyre furább vagy...

Oh  Boii halii :)

Végül csak összehoztam egy picit ratyi részt, de na ez van XD próbálkoztam xD

Ha tetszett hagyjatok nyomokat❤❤

Pussz: VALAKI

+++

Nagyon szépen köszönöm a 14K megtekintést ❤❤❤
Imádlak titeket <3

Pussz: DOMINIKA