Jég Herceg [JIKOOK/ BEFEJEZETT]

Eight

- Jézusom Jimin! Jól vagy?- kérdezte aggódva Kook.

- Am..én..- dadogva, vöröslő fejjel mégis remegő ajkakkal próbáltam elszakítani pillantásom eléggé kiemelt tagjától.

- Jimin ne csináld! Mond, hogy jól vagy?- térdelt le ő is így a nadrágon keresztüli méret vételt melyeket szemeimmel próbáltam megcsinálni megszakította, de már a csodaszép sötétkék szemeibe néztem.

- Jó-jól vagyok...azt hiszem..- dadogtam és lesütöttem a szemeim.

- Aish- morgott és egyáltalán nem finom mozdulattal felhúzott majd az ölébe vett. Kecsesen kisiklott a pálya széléra majd lerakott az egyik padra.

- JungKook jól vagyok- néztem rá nagy szemekkel.

- Mutatsd- húzta le a koriját és elém térdelt.

Vajon neki megakadt a tekintete... OTT? Nem hiszem...nállam nincs mit nézni...

Kinyújtottam a lábam. A lehető leglágyabbab lehúzta a korim és vastag zoknis lábamat először gyengéden megtapogatta.

- Hol fáj?- kérdezte koncentrálva néha felnézve az arcomra, hogy az mikor torzul esetleg fájdalmas grimaszba.

- Ne-nem fáj- mennyit dadogok a francba!

- Nem túl meggyőző... Sajnálom Jimin- nézett bűnbánóan a szemeimbe és eleresztette a lábam. Tenyerét térdeimre rakta és bánatos szemekkel próbált bocsánatot kérni. Egyem meg!

- Nem a te hibád. Előfordul- legyintettem pirosodva.

- Jimin, neked orvos kell- váltott hirtelen komolyra arcberendezése.

- Mi? Miért?- fehéredtem le és az ajkaim remegni kezdtek.

- Nincs hőingadozásod? Egyszer piros vagy, mintha lázas lennél. Utána meg hófehér vagy és remegnek az ajkaid mintha rázna a hideg. Aggódok Jimin- fogta meg a homlokom.

Érintésétől behunytam a szemeim. Olyan forró a keze. Tökéletes... Ha tudná miért pirulok, miért dadogok...
Húsos ajkaimat nyelvemmel benedvesítettem majd résnyire nyitottam ajkaim. Nyeltem egy kisebbet és kinyitottam fáradt pilláim.

Kook egyenesen az ajkaimra meredt. Nem vehette észre, hogy én kinyitottam a szemeim, mert csak egyetlen, ékes testrészemre meredt.

- Kook...- suttogtam. Még mindig nem nézett el, csak nyelt egyet ajkaim megmozdulására.

Mi van vele? Keze még mindig a homlokomon, így esélyem sincs elhúzódni...

- JungKook- mondtam ki hangosabban a nevét.

Erre már felébredt a kábulatból és újra tudott rendesen hallani.
Elegedte a homlokom és felállt.
Francokat, hogy mindig deréktájon vagyok neki!

Hirtelen felálltam, de nem számoltam arra, hogy a másik lábamon ott volt a korcsolyám és így az egyensúly nem igazán volt meg.

Épp esés szélén álltam mikor erős kezeivel megfogott. Az a másodperc mely eltelt nekem kimaradt. Csak az maradt meg ahogy ismét aggódva vizslatta értetlen arcom. Kezeimmel megkapaszkodtam a vastag pulcsiján keresztül is jól érezhető izmaiban. Erős kezei a derekamnál fogtak... Talán kicsit lentebb is...
Mikor realizálódott bennem, hol is nyúlkál vissza huppantam a padra. Sietősen lehúztam a korcsolyám.

- Hé, Jimin. Ne siess már lehet újra megszédülsz. Jól vagy?- guggolt le ismét és megfogta a kezem, hogy megállítson a pakolásban.

- J-Jól vagyok. Haza megyek. Már későre jár. Túl sokat gyakoroltunk- túrtam a hajamba.

- Ahogy akarod...- elhúzta a száját és elment öltözni. Én nem foglalkoztam az öltözékemmel. Én haza akarok menni. Most. Azonnal.

- JungKook siess kérlek- toporzékoltam az öltöző előtt

- Itt vagyok már ne hisztizz- jött ki.

- Jó csak...- nem tudtam, hogy befejezni a mondatot, de nem is kellett szerencsére.

Bevágódtunk a kocsiba és sietett ahogy kértem. Nem tudom miért, de minél hamarabb az ágyam biztonságában akarom magam tudni. Túl sok volt nekem ez a mai nap. Az agyam nem bírja az érzelem hullámaimat. A testem meg még inkább nem. Szegény pici Jiminie azt se tudja mit reagáljon Kuksira...

- Na itt vagyunk. Figyelj Jimin, ha én tettem valamit ami maitt elriasztottalak magamtól bocsánatot szeretnék kérni- fordult felém picit oldalasan.

Oh egyem meg! Aggódik, hogy harizok rá!

- Nem JungKook, semmi ilyesmi- mosolyodtam el halványan. - Csak fáradt vagyok. Ennyi

Bíztató mosolyt küldtem felé amit viszonzott.

- Erre a kéthétre anyukád kikért suliból. Holnap, nem kell korán kelned. Pihend ki magad- kiszállt majd kinyitotta nekem az ajtót.

Óvatosan kiszálltam, hogy még véletlenül se csináljak semmilyen kis butaságot.

- Köszönöm- hajoltam meg illedelmesen.

- Menj, meg ne fázz. Jó éjszakát Chim- azzal lassan közelebb hajolt és pici puszit lehelt orcám jobb oldalára. Mintha csak a képzeletem játszott volna velem már csapódott is a kocsi ajtaja és már ott sem volt.

Sokkoltan néztem utána míg ki nem fordult az utcából.

- Jó éjszakát neked is... JungKookie...- suttogtam a sötét éjszakába majd bementem, hogy ki tudjam pihenni magam a holnapi megpróbáltatásokra.

Oh boii halii :(

Tudom késő, tudom szar, tudom rövid... Sajnálom, de igyekszem nagyon. Ne haragudjatok rám.
Ha tetszett hagyjatok nyomokat 😔❤❤❤

Pussz: VALAKI

A felső kép: OLYAN EREN, ARMIN LEVI 😍😍😍