Jég Herceg [JIKOOK/ BEFEJEZETT]

Three

- Jimin! Hogy képzeled, hogy elutasítasz egy ilyen ajánlatot?!- jött fel utánam anya kicsit idegesen. Gondolom JungKook elment.

Felnéztem a matek könyvemből mikor kicsapódott az ajtó. Egyszerűen nem értem, hogy ő miért akarja ennyire, hogy jégre menjek...

- Anya ez az én döntésem. Neki, aki nem tud semmit, semmi beleszólása nincs. Én döntöttem így- számomra lezárt volt a téma, de anyám szerint még közel sem...

- De nem érted mit csinálsz? Egy tökéletes lehetőséget dobsz el. Jimin kérlek ne légy meggondolatlan. 5 éves korod óta bele vagy esve abba a fiúba. Most ide jött Miattad és felajánlotta, hogy edz téged ezzel elpazarolva az Ő idejét. Ne sajnáltatsd magad hanem húzd ki a segged a jégre!- anya erélyes beszéde, nem igazán hatott meg. Inkább sírásra késztetett.

- Én nem sajnáltatom magam...- motyogtan elhaló hangon. - Én nem bírom tovább anya! Folyton csak próbálkozom, de elbukok. Senki sem fogad el, mert vagy nem vagyok elég jó, vagy mert más vagyok mint a többiek. Hiába adtam fel a sportot a felém mutatott bánás az emberek felől nem változott. Ha meg meglátnák, hogy kivel lépek jégre csak rosszabb lenne...

Anya eddigi dühös tekintete pillanatok alatt ellágyult. Az én szemeimben felgyülemlett könnyek szép sorjában hullottak a matek könyvemre.
Éreztem besüpped mellettem az ágy és védelmező anyai karokat éreztem magam körül. Hálásan felsóhajtottam és ölelésébe bújtam. Tudja mindig mi kell nekem. Mikor kell beszélni és mikor kell csak egy kedves ölelés vagy pár nyugtató szó.

- Jiminie... Tudod te nagyon alábecsülöd magad- simogatta a hátam.

- Tudom...- motyogtam halkan.

- De azok akik igazán szeretnek meglátják benned a jót. Nem vagy tehetségtelen. Van még mit fejlődnös ez tény, de ha itt feladod... Sosem fogod megtapasztalni az életet. Mert az élet során elbukunk és vesztünk, de ugyan olyan könnyen felállunk és megyünk tovább. Ha elesel csak porold le magad és felszegett fejjel menj tovább. Ne engedd, hogy mások megbélyegezzenek- minden egyes szava a szívembe hatolt. Miért kell neki mindig igaza lennie? Aish...

- Anya... Miért van igazad?- sóhajtottam és a nyakaba bújtam.

- Mert az anyukád vagyok- hallottam a hangján, hogy mosolyog. Puszit nyomott barna hajkoronámba és lassan eltolt magától.

- Kukáznom kell igaz?- szipogtam.

- Nem mert jó anyuka vagyok- adta a kezembe a névjegykártyát.

- Nagyon szeretlek anya- bújtam vissza hozzá.

- Én is téged Fiam- puszilt meg.

- Hé én is jövök- futott oda hozzánk Tae is.

- Kölyök összenyomsz minket- kuncogtunk anyával mert ő egyedül körbe ér minket.

- Csak szeretlek titeket- ölelgetett tovább.

- Öcsi, köszönöm- néztem rá hálásan.

- Mondtam, hogy nem fogod feladni. Te nem olyan vagy- téglalap alakú mosolyát látva az én ajkaim is mosolra húzódtak.

Akkor ezentúl Jeon JungKook világbajnos Jégtáncos tanítványa leszek... Jézusom mik lesznek ott...

****************************

- Ügyes légy- puszilt meg anya.

- Igyekszem- mosolyogtam és a táskámat magigazítottam az oldalamon.

- És tiszteletet mutass felé. Ő a Hyungod- mondta anya szigorúan.

( írói megj. : Kook itt idősebb mint Jimin. Kook 24 )

- Jó anya. Mehetek végre?- kérdeztem picikét kimutatva izgalmamat.

- Menj. De aztán még szüzen gyere haza- kuncogott

- Jézusom anya!- szinte futva siettem el otthonról és meg sem álltam a buszmegállóig.
Néha annyira utálom, hogy elfelejtkezik arról, hogy ő az anyám nem pedig az egyik haverom.

Sóhajtva szálltam fel a buszra mely a városba visz. Még mindig nem vagyok biztos abban, hogy jól cselekszem, de egy próbát megér. Majd kiderül mi fog belőle kisülni.

Leszálltam a hatalmas stadion előtt. Vettem egy mély levegőt és bementem. Az ajtóban azonnal lefagytam. Az előtér tömve volt emberekkel. De nem csak sima emberekkel hanem híres korcsolyázókkal. Én itt... El leszek taposva. Nem bírok megmozdulni. Erre nem készültem fel.

- Szia. Hát te?- jött oda hozzám egy velem egymagas, rózsaszín hajú fiú.

- YoonGi- ennyit tudtam reagálni. A másik hatalmas kedvencem itt áll előttem és hozzám beszél.

- Igen én vagyok. Valami rajongó vagy? Neked ide bejönni nem lenne szabad- rázta a fejét, de mosolygott. - Mi a neved?

Mielőtt válaszolhattam volna valaki át karolta a vállam.

- Ő Jimin. A párom lesz az elkövetkezendő versenyeken- hallottam meg az Ő hangját.

Éreztem egyre jobban vörösödöm. Inkább csak lehajtottam a fejem. Bassza meg ha már ennyitől olyan vagyok mint a paradicsom meg már ennyitől széttöri a a bordámat a zakatoló szívem akkor mi lesz ha a derekamra fog fogni, meg dobálgatni...
Mondjuk dobálgathatna az ágyra is...

- Kuksi te kisfiúkkal nyomod?- kuncogott YoonGi amitől csak még jobban vörösödtem.

- Irigykerdsz? Na nekünk dolgunk van- azzal JungKook megragadta az alkarom és elkezdett húzni valamerre.

Pici lábaimmal próbáltam követni hatalmas lépteit bár kicsit nehéz volt.

Meg sem álltunk egészen egy öltözőig. Becsukta az ajtót és felém fordult. Míg rajta meg sem látszott mert csak gyorsan sétált én rendesen futottam utána ezért eléggé ziláltam.

- Csak meggondoltad magad?- kérdezte kedvesen.

Nem tudtam beszélni így csak bólogattam.

- Ennek nagyon örülök. Várom, hogy együtt dolgozzunk- hatalmas mosolyra húzta ajkait amitől már én is muszáj voltam mosolyogni.

Miért ver ennyire hevesen a szívem? Biztos a futástól... De nem hiszem, hogy a futástól jöttem ekkora izaglomba, hisz ha arra gondolok szinte a jégen egy párt kellesz majd játszani az ájulás kerülget... JungKook érzem ki fogsz készíteni

Oh Boii Halii :33

Csak szerintem irok hosszabb részeket ennél mint a másik kettőben? 😅
Ha tetszett hagyjatok nyomokat ❤❤❤
Igyekszem a folytatással :33

Pussz: VALAKI