Jég Herceg [JIKOOK/ BEFEJEZETT]

Season Two/ Seventeen

*Jimin PoV*

- Jimin...- szólított meg egy ismerős hang.

Felékaptam a fejem, a soksok plüss közül.

- Igen?- néztem rá ártatlanul, de ő csak ledermedten állt ott.

- Jimin...- ismételte el újra a nevem.

- Még nem láttál óriás sárkányokkal selfiező 16 évest?- néztem rá döbbenten.

- Nem nagyon- rázta meg a fejét nemlegesen.

- Oh akkor kivétel vagyok- kuncogtam.

- Nem. Te különleges vagy. Gyere kész az ebéd lassan- jött közelebb és kezét nyújtotta felém.

- Gyere képet csinálni- húztam magamhoz és a plüssökre.

- Jimin- kuncogott és lábai közé húzott.

- Na, kell veled kép- pusziltam meg az állát és csináltam amennyit csak tudtam.

- Na jó már?- csókolt a nyakamba és összekulcsolta ujjaink.

- Igen- mosolyogtam és akartam még édes csókokat a nyakamra ezért oldalra döntöttem a fejem.

- Követelőző- kaptam még több csókot a fedetlen nyakamra

- JungKook! Jimin! Ebéd!- kiabált Mrs. Jeon a konyhából

-  A nevelő apádat, hogy hívhatom?- fordultam felé.

- Mr. Kim- vont vállat. - vagyis gondolom.

- Am oké- bólogattam, de csipogott az órája.

- Most komoly?- néztem csúnyán a csuklójára.

- De cuki vagy ilyenkor- kuncogott és belehúzott az ölébe.

Feladó: Játékvezető
Címzett: Játékosok
Tárgy: Huncut játék

"Na még a nevelő apuci is viszonylag jól fogadta. Na de ha ebéd közben kezdtek el huncutkodni vajon mit fog reagálni? Most kiderül ;)
Az ebéd végéig kaptok néhány dolgot amit meg kell csinálnotok. Ha nem teljesítitek elbuktok. Jó szórakozást"

- Mi innét ki leszünk hajítva- állapította meg Kook.

- Lehetséges- bólogattam.

Újra csipogott az óra.

"1. Csók"

- Meg kell, hogy csókoljalak Nam előtt.. De ha kidobnak, akkor is vesztünk?- agyalt Kook.

- Gondolom...- tördeltem az ujjam.

- Fiúk! Ebéd!- kiabált újra Mrs.Jeon.

- Na gyere- állt fel Kook és lesiettünk.

Körbe nézett és Mr. Kim még nem volt ott. Gyors csókot nyomott párnáimra. Még reagálni sem tudtam.

- Na fiúk- kuncogott Mrs. Jeon és asztalhoz invitált bennünket.

Az asztal hosszabbik oldalára leültünk ketten, az asztalfőre, mellém Mr. Kim és velem szembe Kook anyukája.

Csipogás hallatszódott.

- Elnézést- nézte meg az óráját Kookie majd picit nyelt.

Rápillantottam, de evett tovább. Na akkor ez meglepi lesz...
Hirtelen megfogta a combom. A villa a kezembe megállt és a rágásom is megakadt. Tűrtem hagy csinálja. Folyamatosan csipogott az órája, úgy járt a lábamon a keze. Combom, térdem, belső combom és ágyékom?!

Keze tagomra siklott amitől félre nyeltem és köhögő roham tört rám.

- Jimin minden rendben?- kérdezte aggódva Mrs. Jeon.

Bólogattam bár a köhögésem nem maradt abba.

- Jiminie, jól vagy?- vette el a kezét Kook és a hátam ütögette finoman.

Ittam néhány korty vizet amitől már jobb lett. Bólogattam és csendben ettem tovább.

- Jimin- kulcsolta össze az ujjaink.

- Igen?- fordultam felé.

- Ide hoznád nekem a szekrényből a sót?- mutatott az egyik konyha szekrényre.

- Persze- álltam fel és elmentem keresni, de nem értem el.

- Várj Manó, segítek- állt fel és mögém állt.

Nyújtózodott, de a halkan a fülembe suttogott.

- Ne ijedj meg- egyik kezét leengedte és konkrét belenyúlt a nadrágomba.

Testem megfeszült, szemeim kikerekedtek. Ajkaim elnyíltak, de nem jött ki hang.
Keze időközben bentebb mászott a nadrágomban és már a boxeremben járt. Méretemre ráfogott, amitől már muszáj voltam halkan felnyögni.

- Kook?- szólt az anyukája és kivette a kezét.

- Anya hol a só?- lépett el tőlem Kook.

- Ott, csak fentebb- kaptuk a választ.

- Sajnálom- hajolt újra a fülemhez majd elvéve a sót vissza ült.

Néhány másodpercig még ott álltam majd vissza ültem.

Csendben megettük az ebédet, Nam ment vissza a kanapéra mi meg még ott ültünk.

- Vége?- néztem Kookra reménykedve.

- Vége- bólintott.

- Minek?- kérdezte az anyukája.

- A sorozatunknak- mosolyodott el Kookie. - Gyere, menjünk sírni együtt- fogta meg a kezem Kook és felmentünk a szobába.

Csendben követtem és becsuktam az ajtót.

- Mik voltal a feladatok?- néztem rá kétségbesetten.

- Fogjam meg a conbod, fogjam meg a térded, cirógassam a belső combod, érintsem meg a kicsi Jimint és utóljára, hogy nyúljak a nadrágodba- sorolta fel.

- 6 feladat...- sóhajtottam.

- Rájöttem, hogy igaz az a mondás, hogy kis ember nagy bottal jár- nézett gyermeki pajkossággal a szemeimbe és megnyalta ajkait.

Először értetlenül néztem a szemeibe majd mélyen elpirultam.

- JungKook~~- takartam az arcom.

Annyira zavarba hoz néha, mindig...

Oh Boii Hali :3

Ez ilyen összeszedetlen, fáradt és szar rész lett, de igyekeztem <3
Ha tetszett hagyjatok nyomokat ❤❤❤

Pussz: VALAKI

+++

Nagyon szepen koszonom a 28K-t es hogy sierult a 3. Helyre kerulnom a fanction listan <3 annyira szeretlek titeket ❤❤❤❤

Pussz: DOMINIKA