Jég Herceg [JIKOOK/ BEFEJEZETT]

Twenty

*Jimin PoV*

Helyesen döntök?... Vagy akkor, helyesen döntöttem?

Ez a két mondat jár a fejemben napok óta. A kórházi ágyamon forgolódva egyszerűen nem jutottam semmire. Az eszem azt mondja, hogy nem kell nekem, de a szívem miért húz hozzá?
Boldog vagyok YoonGival. Nagyon, de rosszul érzem magam amiatt, hogy Kook nem jön a közelembe csak az edzések. 3 napja nem láttam és már kezdenek az elvonási tüneteim megjelenni. Ezek közé tartozik az alvás zavar.
Hajnali három van és még YoonGi karjaiban sem tudok elaludni. Baj van velem... Vagyis a szívemmel. Rosszul működik.

- Babó, miért nem alszol még?- motyogta párom álmos hangon.

- Hm? Jah... Nem vagyok álmos- kaptam fel a fejem.

- De Jiminie próbálj pihenni. Holnap ne legyél kis álmoska mert az orvos jön vizsgálni- cirógatta az arcom.

- Tudom. Aludjunk- fúrtam mellkasába a fejem.

- Szeretlek- puszilt a hajamba.

Úgy tettem mint aki már félálomba van, hogy ne kelljen ki mondanom. Valamiért nem akarom kimondani... Már... Már nem megy...

Velem lenne a baj?

****************************

- Szia Kisfiam~- ölelt magához anya mikor már haza cuccoltam és Yoyo meg haza vitt.

- Szia Anya- mosolyogtam és megsimítottam a hátát.

Nem érzem magam kipihentebbnek igazából. Pusztán bent voltam a semmiért... Good~

- Menj pakolj le addig főzök valami finomat- simította meg az arcom és eltűnt a konyhában.

- Én azt hiszem megyek. Veled voltam végig a családod tuti pikkel rám- kuncogott. - Nem akarlak kisajátítani

YoonGi lágy csókot nyomott ajkaimra és elment. Na akkor pakolás.
Nem vittem sok cuccot de elvoltam belőle egy hétig.
Ah de hiányzott a szobám... Csak a poszterek nem. Beléptem és lefagytam. Rengeteg JungKook... Ez fáj...

Godolkozás nélkül kezdtem leszedni az őt ábrázoló posztereket és fel akartam rakni a szekrény tetejére, de nem nagyon ment.

- Faszom a magasságomba!- mérgelődtem és felálltam a székemre. Annyira koncentráltam, hogy mind fent legyen, hogy a bokám a karfájába meg akadt én pedig hátra zakóztam. De nem a földre

Össze szorított szemekkel már felkészültem a becsapódásra, de csak puha karokat éreztem??
Kipattantak a szemeim és olyat láttam amite nem számítottam.

- Jimin, jól vagy? Mi az isten kerestél ott?- ideges volt, de a szemei aggódva csillogtak.

- JungKook én csak... Mit keresel itt?

Nem kellett volna megkérdeznem mert eltűntek az érzelmek az arcáról. A lábamra álltam és kérnőn néztem a szemeibe.

- Anyukád áthívott vacsorára- vallotta be.

Anya? Hát ez röhely(j??)... Miért nem YoonGit hívja? Ez így már bajos lesz érzem...

- Oh..Remek- eröltettem magamra mosolyt.

- Ha nem akarod haza is mehetek. Csak mond

Nem reagáltam semmit így gondolom ő rossz válasznak vette.

- Akkor szólok anyukádnak, hogy megyek- ment le a lépcsőn

Mi van? Hát ne menj már~.

- Ne menj~- futottam után és szinte a lépcsőről ugrottam a hátára.

A gyors reflexnek köszönhetően elkapott és erősen fogott a combomnál.

- Jimin ne ugrálj- szólt rám anya a konyhából.

- Bocsi- kiabáltam vissza, de még mindig Kook nyakába kapaszkodtam.

- Hova ?- lökött egyet rajtam, hogy feltoljon magán.

- Vissza- mutattam a lépcső felé.

- Miket meg nem teszek érted- kuncogott és vissza vitt a szobába. - Amúgy mintha valami változott volna

Lerakott az ágyra, de nagy bánatomra nem mászott felém.
Körbe néztem és nekem is eléggé feltűnt. A falaim most már teljesen üresek.

- Am.. Micsoda?- reménykedtem hogy nem az amire én gondoltam.

- Hiába tenném szóvá a te szobád a te döntésed. Még minimális százelékban sincs hozzá közöm- mosolygott picit hamiskásan.

- Értem... Sajnálom- sütöttem le a szemeim.

- Jimin megcsapkodlak. Ne mond már, hogy sajnálod- guggolt le elém és megfogta a térdem.

Kellemes borzongás futott végig a hátamon. Olyan ismerős helyzet. A boldog emlék mosolyt csalt az arcomra.

- Rég mosolyogtál őszintén- elmélkedett hangosan és leült a földre.

Megfogta kezeim és jatszadozott velük. Szórakozva néha néha elhúztam.

- Chim- a hangja még nagyobb mosolyra késztetett. Olyan rég becézett így. Tőle a legjobb hallani.

- Kuksi- kuncogtam a kezeim a szám elé rakva.

- Haragudnék, de cukin nevetsz- kezdett nevetni ő is.

Eltakartam vöröslő arcom és a kezembe röhögve eldőltem. Szólongatott, de nem bírtam abba hagyni a nevetést. Nevető görcsöt kaptam.

- Chim~- nevetett ő is tovább, de csörgött a telefonja

Naa~ ez nem ér...

- Pillanat- vette ki a telefonját a zsebéből. - Mond

Elkezdtek beszélgetni, de hamar leesett ki is hívja.

- Majd beszélünk. Szia Babám- halvány mosoly suhant át az arcan amivel picike tűt szúrt a szívembe, de a fájdalom nagyobb volt.

Az előző mosolymnak annyi volt így lehajtott fejjel játszottam a takaró szélével. Éppen lerakta mikor hatalmas villámlás látszott és dörgés hallatszódott.
Egy másodperc múlva már az egész ház sötétbe borult.

- Jimin! Áram szünet van a vihar miatt- jött fel anya egy gyertyával a kezében. - Kook maradj itt éjszakára a vihar nem múlik el. Meg Jimin is fél a sötétben.

Kösz anya...nagyon kösz... De az a baj igaz...
Akkor Kuksis estém lesz? Hm...

Oh Boii Halii :3

A tegnapi vihar megihletett 😅😅
Ha tetszett a rész hagyjatok nyomokat ❤❤❤❤

Pussz: VALAKI

++++

Nagyon szepen koszonom a 7000 megteki test es a tobb mint 1000 vote-ot 😍😍😍
Imadlak titeket ❤❤❤❤

Pussz: DOMINIKA