Jég Herceg [JIKOOK/ BEFEJEZETT]

Season Three/ Four

Napokat tölthettem ott egyedül abban a hideg, nedves helységben. Ha apám el akar tenni láb alól miért nem teszi már meg? Vagy éheztet? Vagy mi a franc?
Az idő érzékem már elveszett, de még aludni is csak perceket aludtam. Féltem, hogy bárki bejön míg alszok.

Ezek a gondolatok általában minden percben lejátszódtak a fejemben, ahogy most is.
És szokás szerint bejött WonHo.

- Miért nem alszol soha?- nézett rám gondterhelten.

- Félek. Alap emberi reakció egy ilyen helyen. Ilyen helyzetben, nem?- néztem fel rá miután feltettem költőinek szánt kérdésemet.

- Jó, de így hamar fel fogod adni. Olyan kimerült leszel, hogy le fogod szarni a történő dolgokat- folyamatos, roboti beszéde nem nagyon hatott meg.

- Oké, de miért nem tesz már apa valamit? Öljön meg vagy tudom is én! De Kook úgy sem fog eljönni értem. Fel sem tűnt neki valószínüleg.

- Most önsajnálatba kezdesz? Mert bem fog étdekelni engem sem. Csak ülj a seggeden és várj. Majd csak lesz valami- vágta le magát mellém a földre.

- Ja, neked ez könnyű- forgattam meg a szemem.

- Nem tudsz mindent. Pofád lapos!

- Tch..- ráztam meg a fejem és továbbra már inkább csendben ültünk egymás mellett.

- Mióta vagyok itt?- vártam egy kicsit a kérdés feltétele után és csak azután kerestem meg a tekintetét amik engem figyeltek.

- 1 hete- vágta rá és észrevettem, hogy a tekintete picit szétnyílt ajkaim és a szemeim közt cikázik.

- Tessék?- kúszott oktávokkal fentebb a hangom. Az ijedség megcsillant reményvesztett íriszeimben, amitől neki furcsa fény villant szemében.

- Mennyinek érezted?- a kis távolság mely köztünk húzódott még kisebb lett. Ajkai közelebb kerültek hozzám, de már akaratlanul is oda néztem.

-Nem Ennyinek...- nyeltem egy kisebbet és vissza, felnéztem különösen csillogó szemeiben.

- Akkor?- már annyira belemászott az aurámba, hogy elvesztette ülve az egyensúlyt és felém tudott tornyosulni..

Széles vállát csak most vettem észe, ahogyan izmos karját is. Pólón keresztül is tökéletesen látszott.

- WonHo...- ejtettem ki nagyon halkan a nevét.

- Jimin?- suttogta ugyan úgy és közelebb hajolt ajkamhoz.

Miért? Miért? MIÉRT?

- Jimin am...- akart valamit mondani, de a hasamban megkezdődött a háború és hatalmasat kordult.

Mintha ettől kitisztult volna az előző bódult állapota és feltápászkodott rólam. Újra normálisan vettem a levegőt és felültem. Csak picit hátra húzódtam.

- Hozok délutan neked valamit enni. Most mennem kellmert apa észre vesz- kelt fel gyorsan és elsietett.

Néztem még eltavozott alakja után majd kifújva a levegőmet hátra dőltem. Mi volt ez?

                          ***

Már csak egy kicsi kell...
- Ah!- nyögtem fel hangosan és a saját magam bíztatását is abba hagytam.   A hideg betonon felültem és megdörzsöltem szemeim. Nekem ez nem megy.

- JungKook...- ejtettem ki gyönyörű nevét a félhomályban.

Hiányzik, de nem bátam meg a döntésemet. Viszont azt, hogy félig is, de a rokonom, nem tudom figyelmen kívül hagyni. Ez engem gátol. Sok mindenben. Eddig a rózsaszín felhő igazi volt, de most, hogy tudtam az igazságot inkább halok meg. Mert neki is jobb lesz.
Tudta, hogy milyen is a kapcsolatuk és ezért kezdett el távolodni. De vajon mióta tudja? Honnan?
Ez az egész már nekem annyira zavaros...

Az ajtóm kinyílt és a már nem rég megcsodált férfias alak belépett újra a helységbe.

- Ha nem aludtál semmit én tényleg elfenekellek- csukta be az ajtót és egy táskát lerakott mellém.

- Próbálkoztam, eskü. Ez mi?- nyitottam ki a zacskót és tele volt gyors éttermi kajával.

- Neked. Egyél. Ez kell most neked- ült le mellém.

- De ezt nekem nem szabad...- néztem vágyakozva a finom ételekre.

- Beléd tömöm- emelte égnek a tekintetét.

Bólintottam és elkezdtem enni. De nem akárhogyan. Mint aki egy éve nem evett. Amit tudtam a számba tömtem és addig ameddig tudtam.

- Oké, ki pukkan a hasam- dőltem el a pocimat fogva

- Örülök, hogy ízlett- hsjolt fölém éd az ajkaimon maradt morzsát ajkaival eltűntette.

Félig lehunyt szemeim a kétszeresükre nőttek, de nem mozdultam. Mire készül? És...miért zavar össze??
Amint megpróbáltam ellazulni és viszonozni a csókot, azonnal elsötétültek a lámpák és az ajtó kinyílló hangja töltötte meg a sötét helységet.

Oh Boii Halii :3

Kommentekhez jöhetnek a "megöllek baszd meg!" és társai 😂😂😂😂  egyébként a rész nem volt átnézve a fáradság miatt, szóval ezért tényleg elnézést kérek 😔
Pls hagy éljek még 😂😂 Igyekszem a folytatással.
Ha tetszett hagyjatok nyomokat ❤

Pussz: VALAKI

+++

Nagyon szépen köszönöm a 48K megtekintést ( 24K x2 !!! 😍😍😍 B I N G O 😍😍😍 )
imádlak titeket ❤❤❤❤❤

Pussz: DOMINIKA

+++++

Na és ha már itt vagyok megcsinálok egy kihívást aminél Husiika❤❤ és  dorkaa1994💚💕💚💕💞💕❤💖💕❤💕💞💕💚💕💚💕 megjelölt. Szóval My Dream.

Ami most az álmom:
Igazából sablonos, de boldog lenni. Szeretnék az lenni.
Na meg igazából sosem voltam egy nagy álmodozó. Szeretném, ha az angol egyszer az erőséggem lenne és a helyesírás. Több álmom mostanra nincs.

Ami felnőtt koromra az álmom:

Ennyire előre meg végképp nem álmodozok. Szeretnék az írással foglalkozni. A forgatókönyv író számomra az álom munka és mivel az akarat néha többet tesz mint a tudás ezért nem látom lehetetlennek, viszont még a buta kölykök fejét is szeretném oktatni, méghozza hogy tudjanak már számolni 😅 szóval kb ennyi lenne az én álmom. Nem nagy, de nekem pont elég.

Kihívottaim nincsenek.