Jég Herceg [JIKOOK/ BEFEJEZETT]

Season Three/ One

- Jimin, kérlek- fogta meg a kezem hirtelen JungKook, de elrántottam mancsom.

- Mennem kell- keltem fel, de még így sem engedett el.

- Jimin, nem fogsz menni sehova!- emelte fel a hangját, amitől most akaratlanul lett síró görcsöm. Rettegtem attól, hogy mi következik, de én ezt választottam.

- Hagyj békén. Élj tovább- löktem el ismét a kezét és lesiettem.

- Jimin!- kiabált utánam és a nyomomban volt, de hála Lexinek nem nagyon ért el.

- Hagy menjen!- szólt rá a húga és csöpp termetével próbálta visszafogni az ideges bátyját.

- Engedj!- kiabált a semmiről nem tehető lánnyal is.

- Nem! Most szépen kiirod minden egyes közösségi oldalra, hogy amit a versenyen mondtál hazugság volt, téged meg nem akarlak látni!- mondata másik felét nekem intézte, de csak beletörődő biccentést kapott.

Míg a Jeon testvérek a nappali közepén, hangjukat kieresztve veszekedtek addig én felvettem a kabátom és a bakkancsom. Válaszoltam WonHo üzenetére, hogy hova jöjjön és minden köszönés nélkül kiléptem az ajtón.

A hűvős, tavaszhoz közeli időben nem igazán akartam sokat időzni így inkább sietősen elindultam a leírt helyre. Nem volt egy lélek sem az utcán. Furcsa. Pedig részegek szoktak ilyenkor lenni.
Futás közben a lábamra ragadt szörnyűség mégjobban szorított így próbálva lassítani.

Mire nagy nehezen oda értem Wonho fekete, férfias alakját már láttam.

- Bocsánat a késésért- nyögtem ki két heves légvétel között.

- Semmi baj, minden rendben? Hogy hogy arról jöttél?- érdeklődött lenézve rám.

- Kooknál voltam- szedtem össze magam.

- Ah értem. Jössz? Sétáljunk- indult el én pedig vakon követtem.

Csendesen sétáltunk egymás mellett és az egyetlen dolog amit hallgattunk, az a néha elsuhanó kocsik alapzaja. Olyan kihalt minden. Ez nekem nem tetszik...

Hirtelen megtorpant én pedig a hátába ütköztem.

- Mi az?- néztem izmos hátát hatalmas szemekkel

Megfordult és jobb ökle eltalálta az arcom.
Apró kezem oda kaptam és a lendülettől hátra tántorodtam.
Azt hittem ennyi lesz és magyarázatot is kapok, de ennek ellenére megragadta a vállam és a járda melletti elromosodott épület falához nyomott.

- WonHo- néztem rá vérző arccal, de térdét lendítve gyomorszájba talált.

Szemeim kikerekedtek és fejem előre csuklott reflexből. Ajkaim közül vér csepegett vagy végig folyt államon.

- WonHo- nyöszörögtem. Kezdtem szédülni. Éreztem még egy erősebb bántalmazás és elájulok.

Mintha csak hallotta volna gondolataimat fejemet megragadva hátra csapta így koponyám a romos falaknak csapódott. Ennyit bírtam. Az utolsó amit hallottam beteges kacaja, ahogy élvezi a testemen hagyott sebek, sérülések nyomát. Ez nem Wonho... Vagy csak én ismertem félre?

Elengedte elernyedt testemet és hagyott összezuhanni. Szemem előtt feketeség jelent meg és a fájdalom is egyik pillanatról a másikra eltűnt.

....

Hangos kacajok, pia szag és ismerős hangok.
Leragadt szemeimet lassan nyitogattam, de nem vettek észre. Hideg van. Miért nem tudom mozgatni a kezem?
Mozgolódni kezdtem azzal a kevéske erőmmel, de ezt már kiszúrták.

- Oh hát felkeltél?- rég hallott, undorító emlékeket felidéző nevetés csapta meg a fülemet.

- Mi a...?- akadt el a hangom és szembe néztem Vele. Azzal az emberrek aki miatt szenvedtem. Mind én és anyáék. Aki nem akarta Taet...

- Szia Chim. Rég láttalak- beteges mosolyra húzta ajkait így fogait kivillantotta.

- Apa?- nyögtem ki ennyit és ezer meg egy kérdés fogalmazódott meg bennem.

Oh Boii Halii :)

Tudom tudom, rövid meg izé, ez van. Nem volt igazán jobbra erőm. De sietni akartam. Sikeresen megbetegettem szóval a rossz részeket fogjátok erre egy ideig.
Ha tetszett hagyjatok nyomokat❤

Pussz: VALAKI

+++

NAGYON SZEPEN KOSZONOM a 44K megtekintest. Lehet ezt mar koszontem, de el vagyok veszve szoval inkabb na. Imadlak titeket 🎀❤

Pussz: DOMINIKA