Jég Herceg [JIKOOK/ BEFEJEZETT]

Season Two/ Seven

*Jimin PoV*

- Megjöttem- estem haza szakadó esőben.

- Hol jártál?- kiabált anya a konyhából.

Jó gyerek módjára követtem az isteni illatokat és megáltam mellette.

- Mit főzöl?- nyaltam meg ajkaim.

- Én kérdeztem előbb- mosolygott.

- Az enyém hosszú. Mit főzöl?- csillogtak a szemeim.

- Nem a konyhába kellene dicsekedni a méreteddel. Ráadásul még túl is becsülöd- esett be a a konyhába Tae mellette Kihyun.

A fiú csak kacagott Tae beszólásan, de tőlem csak szemforgatást kapott.

- Van akinek tetszik- nyújtottam ki rá a nyelvem.

- Hm YoonGinak?- kuncogott.

- Igen- fújtam fel az arcom és keresztbefontam magam előtt a karjaim.

- Na fiúk hagyjátok abba- kuncogott anya is. - Rament főzök.

- Uh azt szeretem- csillogtak a szemeim.

Megterítettünk majd asztalhoz is vágódtunk. Anya, Tae és Kihyun elbeszélgettek míg én csak csendben eszegettem. Rezegni kezdett a telefonom.

Óvatosan kivettem a zsebemből majd megnyitottam az üzenetet.

YoonGi: Beszélnünk kell...

Értetlenül bámultam ezt a két szót. Mit akar? Megtudott... Azt megtudta??? A kezeim remegni kezdtek és lassan írtam vissza, figyelve minden betűre.

Jimin: Miről??...

Egyből érkezett a válasz

YoonGi: Majd megtudod. Át jössz?

Gondolkoztam picit, hogy van-e buszom, de végül rábólintottam. Ha nincs akkor futok

Jimin: 30 perc és ott vagyok

Elraktam a telefonom és villám gyorsan belapátoltam a maradék levesem.

- Hová sietsz?- nézett rám anya csodálkozva

- El kell mennem- pattantam fel majd futottam az emeletre készülni.

*TaeHyung PoV*

Hosszan néztem bátyám után. Akkor... Ideje bevallani anyának. Hatalmasat nyeltem és az asztal alatt megérintettem szerelmem lábát zoknis lábammal. Rámnézett és bíztatóan mosolygott. A mosolyától nekem is mosolyogni támadt kedvem.

- Anya...- köszörültem meg a torkom.

- Igen, fiam?- nézett rám mosolygó szemekkel.

- am... Én... Izé- fogalmam sem volt, hogy kezdjem bele.

- Nekem mennem kell. Köszönöm a vacsorát Miss. Park- mosolygott Kihyun anyára és elvitte a mosogatóba az üres tányérját.

- Kikísérem- keltem fel és kimentünk az előszobába.

- Ügyes leszel- karolta át a derekam és forrócsókba húzott.

- Remélem... Vigyázz magadra- puszilgattam szét az arcát és mellkasába bújta.

- Szia Cica- puszilt a hajamba és ellépett tőlem.

- Szia Szerlmem- mosolyogtam rá és integettem majd mikor eltűnt az utcalámpák félhomályába, vissza mentem a konyhába.

- Mit akartál mondani?- mosogatott anya.

- Figyelj... Jiminnél elfogadtad...nálam is...remélem- motyogtam és felültem a pultra.

- Hallgatlak- szentelte nekem minden figyelmét.

- Meleg vagyok- bukott ki belőlem és a tenyerembe temettem az arcom. - Lehet undorító vagy nem helyes, de szeretem KiHyunt... Meleg vagyok anya, kérlek fogadj el.

A megkönnyebbülés miatt a könnyek megeredtek a szemeimből. Annyit vettem észre, hogy anya kis karjai körül ölelnek és jellegzetes illata körbe fog.

- Tae... Tudom, hogy meleg vagy. Tudom, hogy szereted KiHyunt- suttogta a fülembe és simizte a hátam.

- Ji-jimin- szipogtam halkan. - Elmondta?

- Nem... A képet én találtam szülőin- rázta meg a fejét.

- Akkor...akkor miért...- dadogtam, hisz egyetlen normális mondatot nem bírtam kinyögni.

- Elfogadlak. Ahogy a bátyádat is. Csak tudd a határokat, rendben? 14 vagy- simított az arcomra

- Imádlak Anya- ölelgettem szorosan.

- Én is téged- puszilgatott.

Imádom őt. A legjobb anya a világon. Kinek kell apa, ha itt van ő nekem...
A gondolatra hatalmas mosoly kúszott az ajkaimra és az ölébe másztam hátha elbír.
Tévedtem, így seggre pottyant, de csak nevettünk. Rég volt, hogy így voltunk együtt.. Talán KiHyun miatt... Újra szorosabb lesz a kötelékünk. Remélem, mert fontos nekem az anyukám.

*Jimin PoV*

Kirohantam a házból és pici lábaimat szélsebesen szedtem a buszmegállóig. Két másodpercem volt pihenni mert azonnal jött is a busz. Felszálltam és leültem leghátra. Mit akarhat? Mi olyan...fontos? Folyamatosan ilyen kérdések zakatoltak a fejemben. Megláttam a szokásos kivilágított bevasárló központot. Felálltam és bejeleztem. A busz nagy nehezen megalátt és le is szálltam. Utálom hogy ilyen roncsokban kell közlekednem.

Nem várt a buszmegállóban mint álltalaban. Aish... Ha megtudta azt... A csókot....
Idegesen lépkedtem a hatalmas házához. Még mindig tetszik, ahogy kinéz. Olyan...olyan mesébe illő. Remegő kezekkel lenyomtam a csengőt és vártam, hogy a faajtó kitáruljon.

- Szia Jimin- nyitott ajtót YoonGi

- Szia...- rekedt hangon köszöntöttem.

- Gyere bentebb- engedett be. Engedelmesen bementem majd lehúztam a cipőmet.

Leültünk a kanapéra.

- Miről szeretnél...be...beszélni?- dadogtam.

- Nos...

Oh Boii Halii :')

Na öljetek meg 😅😅😅
Remélem tetszett a rész ❤❤
Ha igen, hagyjatok nyomokat ❤❤❤

Pussz: VALAKI

++++

nagyon szépen köszönöm a 16 illetve a 17K megtekintést ❤❤❤
Nagyon de nagyon imádlak titeket ❤❤❤

Pussz: DOMINIKA