Jég Herceg [JIKOOK/ BEFEJEZETT]

Season Three/ Two

Egymás szemébe meredtünk különböző érzésekkel. Ez lehetetlen. Ezt lecsukták... De mit akar? Ezt az egészet ő csinálta?

- Megszólalsz fiam, vagy elvitte a cica a nyelved?- nevetett gúnyosan.

- Nem vagyok a fiad- sziszegtem halkan amitől jobban nevetni kezdett.

- Oh, nem emlékszel? Az én vérem vagy. Bár látszik anyád nevelt. Ha mellettem nőttél volna fel biztos, hogy nem lettél volna mocskos buzi. Undorítóak vagytok- fintorgott.

- De hát, a feladatok...- lepődtem meg és ismételten összegubancolódtak a szálak.

- Én voltam- állt mellé WonHo egy kislány kezét szorongatva. Szegény könny fátyolos szemekkel bújt az idősebb fiú lábához.

- De miért?- le se vettem szemeimet a lányról.

- Mert a bátyáddal csak így tudtalak közelebb hozni egymáshoz- érzelemmentes hangját hallottam és éreztem semleges tekintetét, ahogyan belém fúródik.

- Nekem nincs bátyám- vágtam rá azonnal és rákaptam sötét, zavarodott íriszeimet.

Mindannyian nevezni kezdtek.

- Fiam, ha már Kook nem mondta el, mi megtesszük a vége előtt- nevetett apám fennhangon.

- Miről beszélsz?!- kiáltottam el magam, de a félelemtől a szavaim picit megremegtek.

- Fogd vissza a hangod Törpi!-  kaptam egy fájdalmas pofont az egyik, helységben tartózkodó gorillára hasonlító vadállat.

Fájdalmas felnyögtem és oldalra bicsakló fejemet vissza emeltem apám irányába választ várva.

- Jimin, neked még véletlenül sem csak egyetlen testvéred van- kezdett bele rideg, vérfagyasztó tekintettel és hanggal.

- Tessék?!- döbbenten le újra. Túl sokat ivott vagy ennyire nem ismerem.

- Bár jobban belegondolva egyikőtök sem ér semmit. Haszontalanok vagytok. Egyetlen hasznát WonHonak veszem- tekintetemet azonnal apám mellett álló fiúra vezettem, aki a kislányt biztonságban tartotta a karjaiban. Ez... Nem lehet. Ez sok nekem... Túl sok...

A helységben csönd lett mivel se én, se más nem igazán szólalt meg. A sarkokban elhelyezett lámpák gyér fényei pislákolni kezdtek, percek kérdése és kiégnek ezzel teljes sötétbe borítva ezt a porfészket.

- Kik a testvéreim?- halkan, szinte suttogva szólaltam.
Egyetlen egy dolog járt a fejembe. Csak ne JungKook... Ő...őt ne... Az lehetetlen lenne...

- TaeHyung- tartott pici szünetet. - WonHo.

- Mi Van?!- esett le az állam ma már elég sokadjára és nem rég ismert osztálytársamra kaotam a tekintetem. - Ez hazugság!

- Hát mivel hirtelen apasági tesztet nem tudunk csinálni hidd el- forgatta meg a szemét és a kislányt az ölébe vette. Az hosszú, fekete haját elsöpörte kis szemeiből majd felém pislogott.

- Ő is?- ráncoltam szemöldököm.

- Úgy bizony- vágta rá apám.

- És még?!- szorultak ökölbe az idegességtől megkötözött kezeim.

- Lexi- folytatta Wonho. - És JungKook.

Na oké.... Ez már vicc.

Miért érzem magam egy elcsépelt szappanoperában, ahol nincs megoldás semmire és mindenki csak nyávog? Kezd ebből elegem lenni...

- Mi a kislány neve?- próbáltam terelni a témát kevéske sikerrel.

- Na, ne próbálkozz Jiminie- kacagott Apám azzal a fülhasogatóan mézédes hangjával.

- Én nem próbálkozok semmivel- őriztem meg a hideg vérem. – Csak kíváncsi vagyok a húgom nevére.

- Kris- szólt közbe Wonho.

Feléjük néztem ismét. A kislány a nevére felkapta a fejét. Lehetett olyan 5 éves, de azt felfogta, hogy most a helyzet nem a legboldogabb.

- Miért csinálod ezt? Miért nem akarsz te második gyereket?- próbáltam összerakni a dolgokat és az információkat.

- Miért érdekel? Anyád is meg lesz Taevel. Te egy hatalmas hiba voltál. Az öcséd még nagyobb- sóhajtott fel. Wonho vigyázz rá, nekünk még dolgunk van.

Az említett személyhez vágta a kulcsot, ami gondolom ehhez a helyhez tartozott. A gorilláival kivonult és kettesben hagyott azzal, akiről azt hittem mellettem áll...

Vártam, hogy megszólal, de nem tette. Csak meredt rám a félhomályban. Szemeiben valami csillogott. Valami furcsa.

- Meg fogsz szólalni vagy nem?- lett elegem a halálos és elég komoly csendből.

- Nem- vágta rá azonnal és közelebb sétált. Mögém állt és valamivel elvágta a kezeimet, bilincsben tartó köteleket.

Meglepett tette, de azonnal előre kaptam kezeimet és felálltam. Elindultam volna, de erős keze a nyakamnál megragadott.

- Ha elszöksz újra véresre és ájultra verlek- nyugodtsága vérfagyasztó volt így ellenkezni nem mertem. Visszaültem a székre és az ölembe rakta a lányt.

- Keresek neked ruhát- ment ki a helységből ezért kettesben maradtam a kislánnyal

- Ki vagy?- vékony hangján a kérdést nekem intézte.

- Jimin... Az egyik bátyád- böktem ki kis szünet után és furcsa érzések kavarogtak bennem. Na meg rengeteg kérdés, amivel majd zaklathatom Wonhot. Aki valószínűleg fog válaszolni, vagy tud válaszolni rájuk.

Oh Boii Halii :3
Újabb kérdések hada? ^^" Ne öljetek meg légyszi ^^" Remélem tetszett a rész, bár lehet rövid -.-"

Ha tetszett hagyjatok nyomokat <3

Pussz: VALAKI

++++

Nagyon  szépen köszönöm a 45K megtekintést <3 Annyira imádlak titeket <3

Pussz: DOMINIKA