Jég Herceg [JIKOOK/ BEFEJEZETT]

Season Two/ Twenty- Six [Évad záró]

Néma, szinte már halálos csend. Kook ajkaitól a mikrofont elvette és vissza adta a szintén lesokkolódott nőnek. Kezemet szorosan fogta felkészülve a legrosszabbra.

- JIKOOK!- ordította el magát egy lány.
Itt szabadult el minden.

A tömeg, a bírók, a közvetítő, a versenyzők, mind mást kezdtek el ordítani. Voltak Yaoista lányok, akik visongtak, de a homofobok se fogták vissza magukat. Mindenféle sértő dolog elhagzott, viszont nem feleltünk ezekre semmit.
Kook vissza vette a mikrofont és egyetlen mondattal búcsúzott.

- Ez a mi döntésünk, de köszönjük a díjat és az egész évet- azzal leadta újra a mikrofont és egymás mancsát szoritva lementünk a jégről.
A versenyzők is vegyes érzelmekkel néztek végig rajtunk, de egyedül YoonGi pillantásában láttam elismerést. Elmosolyodva intettem neki majd el is tűnt.

Kookal nem szóltunk egymáshoz egészen addig míg már utcai ruhában nem álltunk anyáékkal szemben a stadion előtt.

- Büszke vagyok rátok- ölelt meg minket anya egyszerre.

Elmosolyodtunk és pici testét ugyan úgy átöleltük.

- Na JiKook- fanolt Wendy és Tae.

- Bátyó végre találtál egy jócsávót- boxolt a vállamba öcskös.

- Ch balfasz- borzoltam össze a haját.

- Na Jimin szépen beszélj. Gyertek menjünk mielőtt a tömeg itt lerohamoz titeket- siettünk a kocsihoz.

Anya és Tae gyorsan beszálltak előre, Wendy és Kook pedig a két oldalamra került.

- Na gyerekek mit szeretnétek enni?- kérdezte anya egy idő után.

- Hm..- agyalt Wendy. - legyen Pizza.

- Nee legyen kínai- ellenkezett Tae azonnal.

- Jimin, Kook?- nézett ránk anya a vissza pillantóból.

- Kookie?- fordultam JungKook felé.

- Legyen Pizza. Bocsi TaeTae

- Na kösz- húzta fel az orrát az öcsém.

- Akkor Pizza- mosolyogtam.

Anya nevetett rajtunk és elhajtott a legközelebbi Pizzériába.

- Ah imádok ide járni- pattogott csapatunk legkisebb tagja.

- Tudjuk- feleltük egyszerre nevetve.

Leültünk egy 5 személyes asztalhoz és anya elment rendelni.

- Rohadt éhes vagyok- fejeztem ki magam kultúráltan.

- Oké, Jimin, de akkor most ne foglalkozz a fogyókúrával kérlek- tette JungKook kezét a combomra.

- Nem terveztem- ráztam meg a fejem.

Anya vissza tért egy óriás pizzával mi pedig, mint akik nem ettek egy éve, neki is estünk.
Mondani sem kell egyetlen morzsa sem maradt.

- Tele vagyok- fogta a hasát Wendy

- Osztom a veleményed- dőlt hátra a széken Tae.

- Úgy van- mondjuk egyszerre Kookal.

Anya rendelt inni amit már csak azért is legyűrtünk.

- Köszi anya- néztem rá mosolyogva.

- Elég köszönet az, hogy végre most már ettél rendesen- kuncogott.

                            ***

- Lexi! Megjöttünk!- kiabált az ajtóból Kookie, amint bementünk.

- Sssh!- kiabált vissza a húga.

- Tch- segítette le rólam a kabátot. Néha tényleg olyan mintha együtt lennénk.

Bementünk és a nappaliban Lexi a gépét bújta.

- Mit csinálsz?- álltunk meg mellette.

- Veletek van tele minden- nézett ránk kicsit mérgesen. - Mi a fasznak kellett ezt kikürtölni te idióta?! A hírnevedre nem gondoltál?! Vagy rám?! Hogy mindenki zaklatni fog, hogy mi is van?! Feltűnési viszketegséged van?!- ordított kikelve magából a lány.

A bátyja nyugodtan kezelte és csak fáradtan sóhajtott.

- Ez a mi döntésünk volt. A többieket meg akik zaklatnak majd küld el- vont vállat.

- Idióta- morogta még mindig Lexi és vissza huppant a kanapéra.

Nem tudtam mit csinálni, de Kookie megfogta a kezem és felhúzott a szobájába.

- Sajnálom- motyogtam halkan.

- Semmi baj- legyintett és ledőlt az ágyára.

Török ülésben helyet foglaltam mellette és vártam, hogy megszólaljon, de legnagyobb bánatomra az órája csipogott.

- Baszki- néztünk egymásra és félve megnézte az üzenetet.

Feladó: Játék vezető
Címzett: játékosok
Tárgy: A Vég

"Nem gondoltam volna, hogy ennyire sokáig fogjátok bírni. Büszke vagyok rátok, de valószínű itt elbuktok.
Kook tudtommal van egy hatalmas titkod, amit Jiminienek nem nagyon mondtál el. Mi is az? Hm...
Vagy elmondod és vége ennek a játéknak, a nyomkövetőket levehetitek, vagy vége a játéknek, de egy durvább módszerrel. Hajrá bogárkák. Melyikőtök adja fel?"

Döbbenten hallgattam ahogy Kook mégig olvassa a ledöbbentő sorokat.

- Kook..mi az a titok?- néztem ledermedt arcára.

- Nem mondhatom el- rázta meg a fejét és nem nézett a szemembe.

- Kook mond el!- néztem rá komolyan.

- Nem fogom! Nem megy! Sajnálom- szipogott. Akkor tényleg nagy baj lehet...

Emlékszem ő nem lenne képes feladni... de én igen... Áldozatokat muszáj hozni.

- Feladom!- jelentettem ki határozottan.

- Mi? Nem!- vágta rá hevesen Kook, de az ő kezén lévő óra hietelen meglazult.

Szóval így lesz vége? A lábamon a nyomkövető jobban rám szorult. Ideje elfogadni.

- Jimin! Nem!- ordította Kook.

- Sh... Ennek így kell lennie- hirtelen rezegni kezdett a telefonom.

- Wonho?- néztem az üzenet feladójának a nevét

"Gyere sétálni. Nagyon fontos"

Ez nekem miért gyanús? De miért megyek bele? Ja.. Mert már nincs több választásom.

Oh Boii Halii :3

Tudom...szörnyű és béna rész... Nézzétek el nekem, hosszú a magyarázkodás..
Évad záróhoz képes gyenge... De majd a rövidke 3. Évad remélem tetszeni fog...
Ha tetszett hagyjatok nyomokat ❤

Pussz: VALAKI

++++

Nagyon szepen koszonom a megtekinteseket ❤❤ imadlak titeket❤❤

++++

Boldog szuletes napot picike Mochikam❤❤ tudom kestem, de na... Majd Kookie es Tae szepen megadja neked a szulinapi ajit 😉

Pussz: DOMINIKA