Jég Herceg [JIKOOK/ BEFEJEZETT]

Season Three/ Seven

*JungKook Pov*

**Most**

Fázok... Olyan jó lenne átölelni cseppnyi testét, de nem lehet. Hoseok kivetette rá hálóját. És engem egy részben átvert... De amint ennek az egésznek vége és apánkat lecsukják újra szabadok leszünk és akkor majd Jimin élheti saját életet.

Hirtelen, halk szuszogó hang csapta meg füleim. Végre alszik? Mióta itt vagyok nem aludt semmit, de ahogy a szeme alatti táskák is mutatják, máskor se aludhatott többet.
Amilyen halkan csak tudtam közelebb mentem és fejét, mely a hideg betonon pihent az ölembe tettem.
Féltem felébred, de csak szusszantott néhányat és csendesen aludt tovább. Milyen kis édes még mindig.
A pislákoló fények gyönyörű arcát még szebbé tették. Hogy gondolhattam egy pillanatra is, hogy el kell hagynom még régen? Életem legrosszabb gondolatai voltak.
Mindent megbántam Jimin... De te ezt sosemfogod hallani....

*Jimin PoV*

Hol vagyok? Kiszabadultam? Mi ez a rét? Ez a sok virág? Miért érzem, hogy a lengedező szellő cirógatja az arcomat?
Hova kerültem.
A szél susogása mellett egyre hangosodó lépteket hallottam.
Hátra pillantottam és megláttam egy fiút. Hoseok? Végre! Már annyira hiányzott.
Felé futottam és átöleltem testét. Nem érzem őt...

- Jimin...- ejtette ki nevem kellemes hangján.

- Wonho- néztemfel rá csillogó szemekkel. - Hiányoztál.

- Te is nekem Törpi

- Hol vagyok?- kérdeztem kétségbeesetten.

- Egy szép helyen. Velem. Kettesben- tűrte oldalra hajam mely belelógott a szemembe.

- Ennek...örülök- mosokyodtam el halványan.

- Mindig ilyen szép volt a mosolyod?- cirógatta tovább az arcom.

- Ne..nekem sosem volt szép a... A mosolyom- vöröslő pír ült ki arcomra a zavartság jelei mellé.

- Te gyönyörű vagy Jimin. Higgy nekem. Én sosem hazudok- nézett mélyen a szemembe.

- K...Köszönöm...- lettem még pirosabb.

- Meg akarsz csókolni- jelentette ki.

- Én...- akadtam el.

- Te se hazudj nekem- fogta meg a kezem.

- I...Igen- átlátott rajtam így bevallottam.

- De én a féltestvéred vagyok, nem?- suttogta a fülembe amitől kirázott a hideg.

Mit mondjak erre? Ha azt mondom, hogy nem zavar akkor lehet ellök, hogy undorító vagyok. De, ha őt zavarná nem így állna most itt hozzám...

- N..nem zavar- suttogtam olyan halkan, hogy még én is alig hallottam.

- Persze, miért is zavarna? De Jiminie...- fordította maga felé az arcomat. - Kooknál miért zavar?

Köpni nyelni nem tudtam, de már nem is volt rá alkalmam. Izzadtan, kimelegedve és zilálva ültem fel. A lagy szellő elmúlt. A fény kisebb lett és újra éreztem, hogy be vagyok zárva. Hogy nem vagyok szabad.
Ez egy álom volt. De mit akart ez jelenteni?

- Jimin- halottam meg a neven amitől ijedtemben megugrottam.

- Nyugalom, csak én vagy- fogta meg a vállam "cella társam".

- Aludtam?- kérdeztem meg az egyértelműt.

- Igen. De mitörtént? Rosszat álmodtál, igaz?- tette meleg kezét arcomra mely most égető parázsként hatott rám ezért azonnal el is csaptam.

- Igen- húzódtam hátra. Össze vagyok zavarodva...

- Jimin, mi a baj?- aggódva pislogott rám, de én próbáltam egy védő fal mögé bújtatni a jelenlegi érzéseimet, hogy ne tűnjek gyengének.

- Semmi- vágtam rá és most az egyszer hálát adtam annak, hogy az ajtó kinyílt és közös szülőnk lépett be rajta egyedül.

- Nocsak beszélgettek? Haladás. Kár, hogy ennyi volt- gúnyos kacaja bántotta érzékeny fülemet. 

- Hogy érted?- nézett rá Kook kérdően és picit meg is ijedhetett.

- Úgy, hogy itt a vége a játéknak

- Nem csak annak- húzta gúnyos mosolyra ajkait Kook.

Ez meg mit tervez?

- Ne legyél szemtelen pimasz kölyök- lett apánk a gúnyos helyett komoly.

- Akkor essünk már túl rajta- forgatta meg a szemét.

Ezt egyáltalán érdekli, hogy megfogunk halni? Szerintem nem...

- De sietnél. Akkor Jimin lesz az első- rántott fel a földről és egy zsákot húzott a fejemre. Kapáóztam és próbáltam szabadulni, Kook nevét ordítani, de semmi haszna nem volt. Elvonszolt kitudja hova majd levágott egy székre. Kezek kezdtek kikötözni. Az ordítást mát abba hagytam, de a menekülési próbálkozásokat nem.

- Nyugodj meg!- vette le a fejemről a zsákot az egyik testőre és felpofozott. Már meg sem érzem...

- Na Jimin csinálunk belőled egy agymosott szolgat. Remélhetőleg tovább fog tartnu mint Hoseoknál- tültött meg egy orvosi fecskendőt valami kék löttyel.

- Mi? Belőlem nem csinálsz semmit!- kiabáltam és rángattam a lábaim, kezeim, hogy szabaduljak, de a gorillái lefogtak.

Az egyik a fejemet megragadta és oldalra rántotta, hogy az a hatalmas tű a nyakamban végezze.

- Ha nyugton maradsz hanarabb végtünk- nézett fél szemmel rám és nekünk háttal mégcsinált valamit, de az épp nem érdekelt. Jobban el voltam azzal foglalva, hogy szabaduljak, de kevés volt az esélyem.

- Na Jiminie végre olyan leszel amilyen aketam, hogy legyél- emelte a nyakamhoz a tűt, de mielőtt még belém szűrhatta volna ismét eltűnt a világitás. A gorillák szorítása enyhült íx hátra löktem magam és kicsúsztam a kezeikből. Az ajtó kiváódott és zseblámpás emberek rohantak be. Fel sem fogtam pontosan mi történik. Rendőrök? De...hogy? És Kook?
Én..nekem ez sok.
Utolsó dolog amit láttam az Kook felém igyekvő képe volt. Azután ellepett mindent a sötétség számomra.

Oh Boii Halii :3
Nem volt átnézve. Sajnálom. Most nincs ahhoz erőm... De én igyekszem tényleg...😔
Még 2 rész és The End.
Ha tetszett a rész hagyjatok nyomokat <3

Pussz: VALAKI

++++

Nagyon szépen köszönöm az 50.000 megtekintést. Rettenetesen hálás vagyok nektek. El sem tudjátok hinni mennyire szeretlek titeket <3

Pussz: DOMINIKa