Jég Herceg [JIKOOK/ BEFEJEZETT]

Season Two/ Eight

- Nos... Nem tudom hol kezdjem- tördelte az ujjait.

Akkor én tudjam?? Kétségbeesett fejjel néztem rá és én is az ujj tördelés mellett döntöttem.

- Jimin... Tudtom, hogy mit érzel...és ki iránt..- mondta ki egyszerűen, engem meg elkapott a pánik.

- YoonGi én nem... Vagyis nem érzek iránta... - kapkodtam a levegőt és össze vissza dobáltam a szavakat.

- Jimin, ne próbálkozz. Láttam már az elején ahogy ránéztél. Nekem... Nem merem kijelenteni biztosan, hogy ő neked az igazi, de biztosan fontos szerepe lesz az életedben- komolyan beszélt így még én is megnémultam

Fontos... Személy? Nekem JungKook lehetne fontos személy?
Mondjuk... 5 éves korom óta az életem része. Hiába virtuálisan és csak néhány hete valóságosan akkor is az életem része. Vele terveztem az esküvőmet már nagyon pici korom óta, de ő rám miért figyelne?

- Lehet igazad van... De ő megváltozott... Emlékszel mennyire...féltékeny volt.. Ugye?- halkan beszéltem, szinte suttogva.

- Az nem hiszem, hogy változott- forgatta a szemét YoonGi

- De. De igen, változott. Undorodik tőlem és nem tudom miért- vontam vállat szomorúan.

- Miért undorodna?- vonta fel a szemöldökét.

- Nem mondja el... De apámról kérdezősködött- vallottam be.

- Mit mondtál neki róla?- ráncolta össze a szemöldökét.

- Az igazat.. Szerinted jó döntés volt?- rágcsáltam alsó ajkamat.

- Nem tudom... Ez majd ki fog derülni. Jimin...- sóhajtotta fajdalmasan a nevem.

- i-igen?- hunytam le egy pillanatra a szemeim.

- Én sose szerettelek- nyögte ki nehezen.

Lehunyt szemeim kipattantak és nem akartam hinni a fülemnek. Nem szeretett? Soha? Akkor...akkor miért?

- YoonGi...te...te játszottál velem?- gyűltek könnyek a szemembe.

- Te se szerettél soha. Te felejteni akartál- vágta a fejemhez, de az ő hangja is megremegett.

- Honnan tudod?!- emeltem fel a hangom.

- Mert tudom! Te...te sose szerettél. Mindig Kook kellett... Én örök második vagyok- sütötte le a szemeit.

- YoonGi sajnálom- nem tudtam mit mondhatnék. Csak a forró könnyeimet hullattam a kanapéra

- Jimin...én azt hazudtam Kooknak, hogy lefeküdtünk- újabb titok bukott ki belőle.

- Mivan!?- akadtam ki egy kicsit és elálltak a könnyeim.

- Sajnálom- motyogta és még mindig nem nézett a szemembe.

- Nem hiszem el... Te képes voltál neki ezt hazudni?!- ordítottam vele teljesen kikelve magamból.

- Igen...- nem is tagadta.

Akkor ezért utálna? Akkor ezért undorodna tőlem? Min YoonGi...

- Gyűlöllek- ráztam meg a fejem és letörőltem a könnyeim.

- Tedd azt. Jobb gyűlölve lenni mint ignorálva- pillantott fel a szemeimbe.

Nem kímélve pofon vágtam majd felpattantam.

- Csalódtam benned..azt hittem te...te sose hazudnál... Tévedtem- suttogtam majd elmentem felvenni a cipőm.

- Én legalább elmondok mindent. Kook valaha elmondott neked bármit is?- nem mozdult, de szinte láttam az undorodó arcát.

- Igazad van. Nem mond el semmit, mégis kevesebb sebet hagy mint te- csaptam be magam után az ajtót.

Kifutottam a kora téli időbe. A hideg levegő megcsípkedte az így is pirosas arcom. Futni nem bírtam mert a lábaimra mázsás súly nehezedett. Csak ballagtam zokogva haza. Miatta ment tönkre minden Kookkal... Gyűlölöm, utálom, megvetem.
Pedig azt hittem tökéletes lesz minden a csók után... Hát..tévedtem...

- Oh bocsánat- szipogtam miután neki mentem valakinek.

- Jimin, te sírsz?- lepődött meg az idegen akinek neki mentem.

Honnan tudja a nevem? Felnéztem és teljesen ledöbbentem.

- Wonho mit keresel itt?- mielőtt válaszolt volna a telefonom szólalt meg

JungKook: "beszélnünk kell"

Oh Boii halii :)

Nagyobb kihagyás után vissza tértem :D
Remélem tetszett ez a rész, és igyekszem ezentúl többet írni :D

Ha tetszett hagyjatok nyomokat 💚💚

Pussz: VALAKI
+++

Nagyon szepen koszonom a sok felgyulemlett K-t. 19K-nál tartok...ha jól tudom...
De tényleg nagyon koszonom ❤imadlak titeket ❤❤❤

Pussu: DOMINIKA