💯Álomból Valóság💯 [Shinee Taemin ff]

✨Tizennyolcadik fejezet✨

[Csak én simítanék vagy túrnák bele abba a hajba?😍]

-Te tudsz vezetni?-kérdeztem Taemintől mikor becsatoltam övemvet.

-Igen. Ennyire meglepett a dolog?-kérdezte mosolyogva .

-Hát eléggé...

Miután ő is beszállt, elindultunk. Hosszú útnak nézünk elébe. Taemin szülei nagyon messze laknak tőlünk, ezért egy kicsi élelmet is pakoltunk. Út közben egész végig a combomat simogatta, és figyelte az utat. Csak akkor vette el kezét amikor váltani kellett. Én közben telefonoztam, és úgy döntöttem felhívom a többieket.

-Bomi mi is örülünk hogy felhívtál de nem a füledet akarjuk nézni.-nevetett fel Minho.

-Jah bocsii.-vettem el fülemtől a készüléket és láttam hogy a fiúk inkább videochatelni akarnak velünk.

-Na miújság eddig? Fárasztó az út mi?-jött elő Key.

-Hát az biztos.-válaszoltam.

-Mineee nem alszik be út közben esetleg?-kérdezte vigyorogva Onew.

-Itt vagyok, és virulok.-mondta mellettem Taemin.

-Amúgy vigyázzatok magatokra, mert nálunk már vihar van.-figyelmeztetett Minho.

-Okés.

-Key, már megmondtam hogy a kutyáidat ne az én ágyamra fektesd le. Főleg vizesen.-hallottuk Onew ideges hangját.

-Mi történt?

-Key beengedte a kutyáit, aztán most csupa vizesek. Véletlenül Onew szobájába küldte őket és ráfeküdtek az ágyára.-mesélte el Minho a történteket.

-Aha értem-vigyorogtam-figyu most én leteszem mert merülök. Nem baj?

-Dehogy. Várj egy kicsit. Fiúk! Gyertek elbúcsúzni!

-Sziasztok!-integettek a kamerába.

Mi is visszaintegettünk és letettem.

-Taemin, nem hoztál töltőt ugye?-néztem rá.

-De igen, hoztam powerbankot. Ott van a táskában.

-Életmentő vagy.-pusziltam meg arcát.
Kivettem a készüléket a táskámból és feltettem a telefonomat.
Egy ideig telefonoztam amikor elnyomott az álom.

*Taemin szemszöge*

Hosszas útbámulás után egy kicsit ránéztem Bomira aki már aludt. Hosszú haja az arcába lógott amit én lesöpörtem onnan. Éppen pirosat kaptam, mire én apró csókot nyomtam Bomi homlokára aki elmosolyodott. Imádom ezt a lányt. Mindennél jobban. Sokszor eszembe jutnak a Hyunaval történtek, és bűntudatom lesz. Főleg ha visszaemlékezek arra amikor én miattam sírt az ágyban. De most már egy pár vagyunk, és senki sem választhat el minket egymástól.
Mikor zöldet kaptam elindultam, és tovább folytattuk az útunkat.
Néhány perccel később be is sötétedett, én pedig kezdtem jobban álmosodni. Kerestem egy benzínkutat ahol megállhatunk, és egy jól eső sóhajjal hátradőltem az ülésben. Újra ránéztem Bomira aki ébredezni kezdett.

*Bomi szemszöge*

Azt vettem észre hogy valahol megálltunk. Kinyitottam szemeimet és észrevettem hogy egy benzinkútnál álltunk meg. Ránéztem Taeminre akinek csukva volt mind két szeme. Elmosolyodtam és végigsimítottam lilás, puha haján ahogy ő is tette. Egy mosoly űlt ki arcára. Kinyitotta szemeit, és rámnézett. Tekintetünk azonnal kudarcba fulladt, mert megcsókolt. Selymes hajába túrtam, és ő egyet morgott.
Mindent megtennék érted hogy ne legyél szomorú... hogy velem légy mindig. Mindenhol.