💯Álomból Valóság💯 [Shinee Taemin ff]

✨Harmincegyedik fejezet✨

-Tae...hmm..Taemin..-próbáltam szólni hozzá nagy nehezen.

Még mindig durván csókolta ajkaimat, mikor felemelkedett és kezeibe temette arcát.

-Ne haragudj....

-S...semmi gond csak... ez meglepett..

Gyorsan a fürdőbe rohant, és láttam a tükrön keresztül hogy megmossa arcát és elgondolkodik az előbbieken. Nem ittem volna hogy Taemin ilyen erőszakos is tud lenni. Nagyon megijedtem tőle, a szívem már lassan kiugrik a helyéről, vérnyomásom az egekben van.
Betkaróztam, és próbáltam elaludni. Éreztem hogy besüpped mellettem az ágy. Két kart éreztem meg derekamon, ajkát pedig fejemen. Nem tudok rá haragudni. Csak most... kell nekem egy kis alvás. Éjjel úgy sem sokat aludtam.

-Kicsim, tudom hogy nem alszol. Haragszol nagyon?

-Nem.-tompította el hangom a párna.

-Akkor ölelj meg.

Mosolyra húztam számat, és megfordultam. Mellkasába temettem fejem, és beszippantottam illatát.
Szorosan öleltem, hogy érezze nem haragszom.
Nem sokkal később a karjaiban ébredtem fel. Lassan kimentem a nappaliba kávét inni mikor megláttam Totót az ágyában.

Halkan csináltam mindent, nehogy felébresszem.
A konyhában álltam és szürcsöltem az erős kávémat. Azon gondolkodtam hogy még meg kellene látogatni mindenkit. A srácokat és a szüleinket. 

-Min gondolkodsz? -jelent meg Taemin

-Csak... Haza kellene utaznunk még ma .

-Mi?! Mégsem akarod ezt?  Figyelj, ha az előbbi miatt nagyon sa..-

-Nem. Úgy gondoltam, még meglátogatni a szüleinket.

-Oh, értem. De akkor az legyen az első, utána a fiúk. Ok?

-Oké. Na akkor szerintem menjünk is.

Bepakoltunk egy válltáskába a fontosabb cuccokat hátha történne valami.
Az autóba beültünk, és már mentünk is.

*Szüleinknél*

Kiszálltam a kocsiból miután egy búcsúcsókot adtam Taemin szájára. Remegő kézzel kerestem elő a lakáskulcsot. Mikor beléptem, senkit sem láttam .

-Hahó! Anya!

Sehol senki. Lepakoltam a kanapéra és hirtelen kinyílt a fürdőszoba ajtaja. Olyat láttam, amitől össze tudtam volna esni. Anyu kisírt szemekkel és össze vissza álló hajjal állt ott. Nagyon vékony lett, szinte olyan mint én. Sokkal fehérebb lett a bőre, de néhány kék zöld foltot is felfedeztem rajta. Közelebb léptem hozzá, de ő még mindig engem nézett és nem mozdult.
-Mi történt veled anya? -kérdeztem elcsukló hangon .

-Semmiség kicsim-puszilta meg fejem-hogy vagy?

-Még te kérdezed hogy vagyok? Mi történt veled, és mik ezek a foltok rajtad??

Szótlanul lehajtotta fejét mire rájöttem.

-Bántod magad anya?

Ennyi volt neki. Könnyei megindultak, és kezei közé temette arcát. Nem is tudom mi lett volna ha nem jövök ide. Talán nem látom az esküvőmön mert kórházba kötött volna ki.
Megfogtam mind két csuklóját, és elvettem kezeit arca elől.

-Miért csinálod ezt anya?? Azt akarod hogy kórházban köss ki? Egyáltalán ettél valamit miután én elmentem? Hazudtál a telefonban hogy jól vagy, és minden rendben van?

-Gyere.. Üljünk le, elmesélem.

Leültünk az asztalhoz. Nagyon tartok attól hogy rosszabbul lesz, és kórházban köt ki.

-Szóval... Mikor elmondtam neked hogy apáddal elválunk, ott még tökéletes volt minden. Rendesen ettem és foglalkoztam a házzal is. De aztán apád napok óta haza sem jött, én pedig kezdtem aggódni. Aztán, mikor felhívtál hogy esküvőtök lesz, ő megjelent. Egyből engem hibáztatott hogy miért engedtelek el téged azokhoz a fiúkhoz, mert ha rajta múlott volna, nem engedett volna el. Utána összepakolta a cuccait és elment. Minden nap zokogtam és nem ettem. Csak tévét néztem vagy kimentem a medencéhez nézni a napokat. Aztán, valamelyik nap megláttam egy fiatal nővel. Bezárkóztam, néha a szomszéd segített nekem.

Hmm. Fiatal nő.. Na megálj apa ha meglátlak nem lesz jó vége.
Szorosan megöleltem anyukámat. Neki köszönhetek tényleg mindent. Hogy felnevelt, hogy törődött velem, aggódott és mindig a jót akarta nekünk. Nagyon aggódok érte és aggódni is fogok.