💯Álomból Valóság💯 [Shinee Taemin ff]

✨Harmincnegyedik fejezet✨

*Taemin szüleinek lakásában*
-A fenébe, hogy néz ki a szemed?-kérdezte Yoona majd rosszallóan cüccögött.-Mi a túrót műveltél? Egész éjjel fent voltál?

-Majdnem. Rosszat álmodtam, meg izgultam az esküvő miatt is.

Szikrázott szeme dühében.

-Véges az időm, ami alatt káprázatossá kell hogy tegyelek Bomi.

-Senki sem várja hogy káprázatos legyek. Nagyobb baj, hogy esetleg elalszom a ceremónia alatt, és nem mondom ki időben az igent Taemin meg elhúzza a csíkot.

-Ha látom hogy lecsukódik a szemed, majd megdoblak a csokrommal.-nevetett.

-Köszi.-nevettem én is.

Álomittasan bámultam ki az ablakon.

-Megjött már?-kérdeztem.

-Ne aggódj, itt lesz, mire felcsendül a zene.

Elindultunk a lakásban, és még körbenéztünk mindent. Fel volt minden diszítve a kedvenc virágaimmal. Orchidea, orgona, és szegfű. Ez tetszik.
Visszamentünk, és leültem a székbe. Hátradőltem és lehunytam szemeimet a reményben, hogy végighallgatom a macerát.
Néha valóban el-elszundítottam, miközben testem minden centijére pakolást kent, bársonyossá tett, és minden porcikámat kifényesítette.

-Megjöttek.-jelentette, mire  gyerekes elkeseredési rohamom azonnal elmúlt. Taemin hazajött.

-Be ne jöjjön ide!

-Nem fog nyugodj meg.-biztosította Olivia.-Kell segítség? Megcsinálhatnám a haját.
(IM:Olivia Yoona unokatestvére)

-Hát persze.-felelt könnyedén Yoona.-Kezdheted befonni. Bonyolultra szeretném. A fátyol ide megy, alá.
Elkezdte kézzel átfésülni a hajamat, felcsatolni, megcsavarni, bemutatva részletesen hogy milyenre akarja. Amikor végzett, Olivia keze felváltotta az övét, és pehelykönnyű érintéssel formálta a hajamat. Yoona tovább pepecselt az arcomon. Amint Yoona megdicsérte Oliviat, hogy jól sikerült a frizurám, elküldte a ruhámért, aztán pedig megkeresni Taemin testvérét akit azzal bíztak meg, hogy fuvarozza ide anyát és a többi családtagomat akik valószínűleg ott vannak minden otthon. Elmosódtan hallottam, ahogy a földszinten újra meg újra nyílik és csukódik az ajtó.
Hangok kezdtek felszűrődni hozzánk. Yoona felállított, hogy óvatosan áthúzza a ruhát a hajamon, és a sminkemen. Miközben begombolta a sok gyönyös kapcsot a hátamon, a térdem annyira remegett, hogy a szatén hullámokat vetett egészen le a padlóig.

-Nagy levegőt Bomi!-mondta Yoona.-És próbáld meg lejjebb venni a pulzusodat, különben leizzad az arcod.

-Talán jobb is lenne..

-Most nekem is fel kell öltöznöm. Kibírod két percig egyedül?

-Hmm...Szerinted?

Szemét az égre emelte, aztán kirontott az ajtón.
A lélegzésemre összpontosítottam, számolva tüdőm minden mozdulatát, és a mintákat bámultam, amiket a fürdőszoba világítása rajzolt szoknyám fényes anyagára. Nem mertem belenézni a tükörbe, attól féltem, hogy pánikroham tör rám, ha megpillantom magam menyasszonyi ruhában. Yoona visszajött, mielőtt még kétszázat lélegezhettem volna. Ruhája ezüstös vízesésként omlott le karcsú testén.

-Hűha!-néztem végig rajta.

-Semmiség. Ma senki nem engem nézni, amikor te ott leszel a teremben.
-Haha...

-Sikerült összeszedned magad, vagy fel kell jönnie Taemin testvérének?

-Megjöttek? Anya is itt van?

-Épp most lépett be az ajtón, és felfelé tart.

-Jaj Bomi!-visította lelkendezve még mielőtt átlépte volna a küszöböt.-Jaj drágám! Milyen gyönyörű vagy! Jesszuskám, én biztosan sírni fogok! Yoona elképesztő vagy! Gyönyörű! Olyan bájos, és elegáns. Bella, úgy nézel ki, mint aki épp most lépett ki egy Jane Austen filmből.-Anya hangja mintha távolabbról jött volna, és a szobában minden egy kicsit összemosódott...

-Oh! Bomi! Valaki eljött hozzád, aki nem hagyhatta ki hogy eljöjjön.-jelentette ki anya. Igen csak törtem fejem, mikor megláttam apát.

-Sziasztok. Bomi.-fordult felém-Csodálatosan nézel ki.

-Öhm, köszönöm.

-Daesung nem akarsz valamit mondani Bominak?

-Sajnálok mindent. Azt hogy olyanokat mondtam az uszodában. Szakítottam Hyunaval. Anyáddal pedig megbeszéltünk mindent. Újra házasodunk. Persze nem csapunk banzájt.

-Semmi baj. Csak csalódtam benned.. Örülök hogy itt vagy.-mosolyogtam.

-Úristen, majdnem elfelejtettem! Daesung, hol a doboz?

Apa egy ideig kotorászott a zsebeiben, aztán előbányászott egy kis fehér dobozkát, és odaadta anyának. Felnyitotta a tetejét, és odatartotta felém.

-Valami kék.-mondta.

-És régi is. A dédnagymamádé volt.-tette hozzá apa.-Egy ékszerésszel kicseréltettük a stasszokat zafírokra. A dobozban két nehéz, ezüst kontyfésű volt, amit bonyolult virágformákba rendezett,  sötétkék zafírok voltak.

Egészen elszorult a torkom...

-Anya, apa.... nem kellett volna.

Yoona odalépett hozzám, és sietve a hajamba csúsztatta a fésűket, a vastag fonatok alá.

-Anya most le kell mennetek.

-Oké.-dobott nekem egy puszit azzal, kisietett az ajtón.
Amíg apa kiment, Yoona kivette a kezemből a harisnyakötőt, és belebújtam vele a szoknyám alá. Majd hanyatt estem amikor megragadta a bokámat, és helyére rángatta a harisnyakötőt. Mire apa visszatért a két habos, fehér csokorral, ő már újra talpon volt. A rózsa,narancsvirág, és a frézia illata puha felhőbe burkolt. A zongorista játszani kezdett odalent.

-Nyugi Bomi!-mondta apa, és idegesen fordult Yoonahoz.-Mintha egy kicsit rosszul lenne. Szerinted kibírja?

A hangja mintha nagyon távolról jött volna. Nem éreztem a lábaimat.

-Nagyon ajánlom.

Yoona az orrom elé állt. Lábujjhegyre emelkedett hogy jobban a szemembe nézhessen, és kezével megmarkolta csuklómat.

-Koncentrálj Bomi! Taemin odalent vár.

Nagy levegőt vettem, és erőnek erejével igyekeztem lehiggadni. A zene lassan másik dalba ment át. Apa oldalba bökött.

-Bomi, nálunk a labda!

-Bomi?-Yoona még mindig farkasszemet nézett velem.

-Igen.-nyöszörögtem-Taemin. Oké.-Hagytam, hogy kivonszoljon a szobából, miközben apa ott volt szorosan a sarkamban. A folyosón felerősödött a zene. Felkúszott a lépcsőn a milliónyi virág illatával együtt. Hogy képes legyek továbbvánszorogni, arra koncentráltam, hogy Taemin odalent vár. A zene ismerős volt. Wagner hagyományos nászindulója, áradó ékítmények csokrában. Hirtelen fanfár hasított a szárnyaló muzsika kellős közepébe. Felismertem, hogy ez az én időm.

-Apa, ne engedd, hogy eltaknyoljak!-suttogtam. Apa belém karolt és megszorított.
Egyszerre csak egy lépést!-mondtam magamnak, amikor elindultunk lefelé az induló lassú taktusára. Addig fel sem néztem, amíg talpom alatt újra biztonságos talajt nem éreztem, bár hallottam a nézők mormogását, és susogását, amikor megjelentem a lépcső tetején. Erre aztán persze elvörösödtem;naná, hogy én voltam a pironkodó menyasszony.