💯Álomból Valóság💯 [Shinee Taemin ff]

✨Harmincötödik fejezet✨

Amint a lábam elhagyta az alattomos lépcsőt, Őt kerestem. Egy röpke másodpercre elterelte a figyelmemet a fehér virágok tömkelege, amely girlandokban függött mindenhonnan, hosszú, fehér fátyolszövet szalagokkal együtt.
Én azonban elszakítottam pillantásomat a csupa virág mennyezettől, és a szaténhuzatú széksorok közt kutattam, még inkább elvörösödve, ahogy felmértem a rám összepontosító arcok tömegét-míg végül rátaláltam egy még több virágtól és még több fátyolszövettől roskadozó boltív előtt.
Anyámat nem  láttam az első sorban, pedig ott kellett ülnie, sem az új családtagomat, és egyetlen vendéget sem-lesz még idő rájuk később.

Tuladjonképpen csakis Taemin arcát láttam. Betöltötte a teret, és kitöltötte a gondolataimat. Szeme puha, tökéletes arca jóformán tartózkodó. Majd amikor meglátta lenyűgözött tekintetemet, lélegzet elállító mosoly ült ki arcára.
Egyszeriben már csak apa kezének szorítása tartott vissza attól, hogy fejvesztve végig ne rohanjak a széksorok között. Szerencsére az út nagyon rövid volt. Aztán végre-valahára odaértem. Taemin kinyújtotta kezét, apa pedig fogta az enyémet, majd egy gesztussal ami azóta létezik, amióta a világ világ, Taeminéba helyezte. Megértintettem bőrének puha, selymes csodáját, és úgy éreztem, hazaértem.
Eskünk egyszerű volt, a hagyományos szavakat milliószor kimondták már.

-Azért gyűltünk össze hogy...-kezdte el az anyakönyveztető a mondandóját.

Én egész végig rá figyeltem, Taemin mellettem pedig néha rám pillantott. Nem fogyott ki belőlem.

*Taemin szemszöge*
Egyszerűen nem bírtam levenni Bomiról a szemem. Annyira szép volt abban a ruhában hogy egy kicsit bekönnyeztem. Hihetetlen hogy ő már a feleségem. Én pedig a férje vagyok, és vigyázni fogok rá.

-Most pedig mondják el a fogadalmi szöveget.-szólalt meg a nő.

-Nemrég találkoztunk, most pedig már itt állunk. Boldogan. Veled leszek, jóban rosszban, egészségben, betegségben, míg a halál el nem választ.-mondtuk el egymásnak a fogadalmat és eljött a pillanat amire vágytam.
Felhúztuk egymás ujjára a gyűrűt.
Nem vártam meg mit mondanak, Bomi derekára tettem kezem, és lágyan megcsókoltam. A közönség tapsolt, néha bele is fütyültek.
Mind minden csók, ez sem tarthatott örökké sajnos. Elváltunk, és megláttam Bomi könnyel áztatott arcát. Egy kicsit elkenődött a sminkje de alig volt észrevehető. Letöröltem könnyeit, és szorosan átöleltem. Szorított, mintha az élete múltott volna.

*Bomi szemszöge*
Miután vége lett a szertartásnak, elmentünk beszélgetni, Taemin ismerőseihez. Kiderült hogy a BTS is itt van amiről nem is tudtam.

Be is esteledett, én pedig kimentem egy kicsit levegőzni. Egy kicsit hűs volt de kibírható. Leültem egy padra ahol elgondokodtam. Mennyi mindenen mentem keresztül, hogy mennyi mindent megtettem hogy velük találkozhassak. Ott voltam, és először azt hittem hogy nem lesz semmi a kapcsolatunkkal de mégis. Azon a bizonyos estén mikor megtörtént az első együttlétünk... hát még mindig pironkodva elmékszem vissza.
Hirtelen egy kezet éreztem meg vállamon.

-Hogyhogy kint vagy hercegnőm?-kérdezte Taemin mély hanggal ami kibaszott szexi volt.

-Csak kijöttem.

-Nem fázol?-ült le mellém és végighúzta kezét karomon amitől kirázott a hideg.

-Egy kicsit de nem vészes.

-Akkor-vette le öltönyét és rám adta-tessék. Nehogy megfázz itt nekem.

-Köszönöm. De....

-Nem, nem fogok megfázni. Jobb ha én fázok meg, mert nem akarom hogy az én hercegnőm esküvő után egyből megbetegedjen.

Elmosolyodtam mondatai hallatán. Odabújtam hozzá, és éreztem szívdobbanását. Gyűrűmet nézegetve, elmosolyodtam.

-Boldog vagy?

-Persze. Talán én lehetek most a legboldogabb ember a világon.

-Hmm, szerintem mi ketten vagyunk a legboldogabb.

Igen, örüljetek hoztam nektek egy részt:D Remélem ez is tetszik:D
Puszi❤❤