💯Álomból Valóság💯 [Shinee Taemin ff]

✨Ötvenkettedik fejezet✨

Taemin szemszöge

Lassan mindenhol voltam hogy Bomit megkeressem. De sehol nem találtam.. én már a legrosszabbra is gondoltam, hogy nem e egy parkban ül és zokog..
Eszembe jutott hogy lehet hazament a szüleihez. Gyorsan megfordultam és elindultam hozzájuk. Remélem ott lesz..

Pár perc múlva meg is érkeztem a házhoz ahol Bomi anyukája kint öntözte a virágokat. Mikor meglátott egy picit meglepődött. Láttam rajta azt is, hogy várja hogy lánya kiszálljon az autóból.

-Oh, szia Taemin. Hát te?-mosolygott az anyuka. Ahogy elnéztem, a mosolyuk tökre egyezik.. Anyja és lánya..

-Azt szeretném kérdezni hogy.. Bomi itthon van?

-Bomi? Én már nem is tudom mióta nem láttam. Miért, történt valami?-kérdezte aggódva.

-Hát.. végülis ez egy bonyolult történet..

-Oh... gyere csak be, és meséld el-engedett be a lakásba.

Leültem vele a kanapéra, és elmondtam neki mindent ami mostanság történt velünk. Nem akarta elhinni. Elkezdett ő is aggódni merre járhat az ő lánya. Ő is próbálta elérni telefonon de neki sem vette fel..

A beszélgetést megszakítva, Bomi anyukája kiment én pedig körbenéztem a lakásban. De aztán megláttam Bomi szobáját... benyitottam és szembe találtam magam a banda posztereivel illetve rajzaival..

Bomi szemszöge

Lassan hazaérek. Totót elajándékoztam egy ismerősömnek.. ő is Taeminre emlékeztet szóval el kellett válnom tőle.
Mikor a taxi megállt a házunk előtt, megláttam édesanyám aki meglepődött fejjel nézett a taxira. Kiszálltam, kivettem a cuccaimat és bementem a rég nem látott udvarunkba. Anyám szaladva ölelt meg engem.

-Édes kicsi lányom! Hát mi történt veled? Nem hallottam rólad egy ideje!-fogta arcom a kezei közé.

-Jól vagyok anya csak.. kell nekem egy kis idő. Ezért jöttem haza-próbáltam mosolyogni rá, de ez egy kamu mosolyra sikeredett.

-Rendben. Menj be, addig én elintézek itt valamit.

Visszament hogy megcsinálja amit elkezdett, én pedig benyitottam a lakásunkba. Visszatértek az emlékek mikor még itt laktam. Most olyan mintha teljesen megváltozott volna minden. Végülis anya egyedül él egy idő óta mert apával elváltak..
De viszont.. éreztem a lakásban egy ismerős parfüm illatot. Nagyon ismerős volt ezaz illat.. csak nem... neem Bomi nem... az nem lehet hogy Taemin itt volt...

Ki is vertem a fejemből ezt az állítást, és felmentem megnézni a szobám. De mikor kinyitottam az ajtómat nagyon meglepődtem, a lábaim a földbe gyökereztek....

Taemin szemszöge

Lépteket hallottam, azt gondoltam hogy Bomi anyukája lesz. Tovább nézegettem a Bomiról készült fényképeket. Ugyanis kiderült hogy régebben modell akart lenni. Szerintem jól állna neki ez a szakma.
Megnéztem még pár fotót és hirtelen benyitott valaki a szobába..

Bomi volt az..

A lány nagyon meg volt viselve.. sápadt volt az arca, sőt még soványabb is.. hosszú haja kócos volt és ennek látván mégjobban belészerettem..

-Mit...keresel...itt...?-kérdezte szomorú és dühös hanggal keverve. Látszott rajta hogy nemsokára elsírja magát.. az a legfájdalmasabb dolog ha sírni látom azt akit a legjobban szeretek. Főleg miattam..

-Bomi.. hiányzol.. sajnálom amit tettem, nem gondoltam komolyan egyszerűen...

-Állj! Ne is folytasd! Nem érdekelnek a hazugságaid!-mondta már szinte dühösen.