💯Álomból Valóság💯 [Shinee Taemin ff]

✨Tizenkilencedik fejezet✨

-Itt is vagyunk.-fogta meg kezem Taemin mikor szülei háza előtt álltunk.

-Ne idegeskedj.-szorította meg kezem.

Nagyot sóhajtottam és az ajtóhoz mentünk. Kopogtunk néhányat, mikor hangokat hallottunk. Nemsokára Taemin anyukája nyitott ajtót. Amint észrevette fiát, azonnal megölelte.

-Jézusom Taemin. Igazi férfi lettél-törölgette könnyeit az anyuka-jónapot Taemin anyukája vagyok.-mutatkozott be.

-Jónapot én Taemin barátnője vagyok.-hajoltam én is meg.

-Jól hallottam?-szólalt meg egy féfi hang a lakásból-Taemin kisfiam de nagyra nőttél!-ölelte meg az apuka-és hoztál magaddal egy csinos hölgyet is.-nézett rám.

-Park Bomi vagyok Taemin barátnője.-hajoltam meg.

-Menjünk be.

Bementünk, és megtekintettem a lakást bellülről. Mindenhol Taeminről vannak képek, kiskorú és mostani képek. Volt egy kép amin egy fiúval volt aki nagyon hasonlított rá.

-Ő a tesóm.-jött mellém-ő nincs itthon mert nyaral Amerikában.

Nagyon hasonlítanak egymásra.

✖✖✖✖✖✖✖

-Nagyon finom volt.-töröltem meg a szám miután Taemin anyukája ételét megettük.

-Szívesen, ha kell valami akkor nyugodtan szólj. Érezd magad itthon.

Taemin a szobája felé tartott, én pedig utána mentem. Bementünk a szobájába. Nagy francia ágy, HD tv, szép szekrénysor volt a szobában.

-Nagyon régen láttam ezt a szobát..-érzékenyült el egy pillanatra.

-De a szüleid megőrizték.-simítottam meg hátát.

-Sok emlék kötődik ehhez a szobához. Nagyon sok...

-Például?

-Tudni akarod? Biztos?

-Persze. Taemin, nekem bármit elmondhatsz, sosem hagylak cserben.-öleltem át.

Leültünk az ágyra, és Taemin ölébe ültem. Annyira szeretem. Szorosan öleltem, miközben lágy csókokat hintett hajamba.

-Mikor még nem voltam idol, nagyon jó barátok voltunk Hyunaval. Ne akadj ki amiket mondok. Régebben vele jártam, de miután idol lettem szakítottunk. Volt egy eset mikor írogatott nekem hogy menjek el hozzá, mert hiányol meg satöbbi. Aludni készültem volna de, megjelent ő. Rám mászott, és alig tudtam magamról lekaparni. Ekkor jelent meg a tesóm aki szó szerint kidobta a lakásból. Azóta nem vagyunk barátok.

-Nem? Akkor mi volt azaz eset amikor...

-Rám mászott akkor is. Próbáltam ellenkezni.

-Jah persze.. akkor mi volt az amikor az utcán a derekát fogtad és csókoltad?-bújtam ki öleléséből.

-Akkor még nemtudtam hogy szerelmes vagy belém. Akkor tudtam meg amikor este sírtál. Miattam.

-Jó inkább feküdjünk le aludni szerintem.-feküdtem le az ágyba háttal neki.

-Most haragszol?

-Nem..

-Na látod ezért nem akartam elmondani neked.

A többi szavát nem hallottam mert elnyomott az álom.

✖✖✖ Másnap✖✖✖

Reggel a telefonom zörrenésére ébredtem fel. Ránéztem az órára már dél volt. Jött egy üzenetem, és megnéztem ki írt

Onew:Pakoljátok össze a cuccaitokat és gyertek haza. Sürgősen

A mellettem lévőt keltegetni kezdtem, mire felébredt.

-Haza kell mennünk.

-Mert?

-Onew írt.-mutattam az üzenetet.

-Akkor még eszünk ebédet, aztán elindulunk. Nem lenne jó üres hassal elindulni annak a hosszú útnak. De mégis mi a franc történt hogy haza kell mennünk?

-Nem tudom én sem.

Lementünk a konyhába ahol Taemin anyukája már az ebédet tálalta, mikor észrevette az aggódó tekintetünket.

-Mi a baj? Olyan bánatosak vagyok. Gyertek enni.

-Jó, anya eszünk de... sajnos haza kell mennünk.

-Mi? Miért? De hát olyan keveset látlak fiam egy évben.

-Onew írt hogy sürgősen haza kell mennünk. Az okát nem írta meg.

-Ahj, annyira sajnálom, pedig ma megmutattam volna Bominak a virágaimat.

Leültünk az asztalhoz, és megettük az ebédet. Ezután újra fájdalmas búcsút vett Taemin szüleitől. Beültünk a kocsiba mire Taemin rácsapott egyet a kormányra.

-Jól vagy?

-Nem! Nem vagyok jól. Most fogadjunk megint kitaláltak valami hülyeséget, hogy menjünk haza mert vészhelyzet van, de közben még sem mert a menedzser talált ki valami hülyeséget. Elegem van már alig látom a szüleimet. Három napról volt szó hogy elmehetmünk valahová nem? De komolyan ha valamelyik barom talált ki hülyeséget esküszöm úgy megverem hogy egy hétig nem tud felállni.-adta ki magából az idegességet. Még ilyennek sosem láttam. Még mikor nem voltam itt akkor sem. Azt mondták hogy őt nehezen lehet felidegesíteni. Tévedtek. Sajnálom szegényt, megértem hogy alig látja a szüleit.

-Taemin. Kérlek ne csinálj olyat amit később megbánnál. Megértem hogy ideges vagy, de tudod hogy ha megvered az egyik tagot, kirúgnak a bandából, mellesleg lehet hogy börtönbe kerülsz? Itt vagyok én neked együtt megoldunk mindent. És ha kell százszor elszökök veled ide a szüleidhez.

-Szeretlek.-csókolt meg-annyira szeretlek hogy el sem tudom mondani hogy mennyire.

-Én is téged. Nem akarom ezt a pillanatot elrontani de indulnunk kellene nem? Ki tudja mi van otthon.

-Igaz.-indította be a motort és elindultunk.

Az eleje egy kicsit béna lett de a vége szerintem jobb lett :D