💯Álomból Valóság💯 [Shinee Taemin ff]

✨Harmincharmadik fejezet✨

-Miért csináltad ezt?

-Mert elegem van...

-És ezért magadat kell bántanod? Olyan akarsz lenni mint anyukád?

-Nem...

-Akkor meg ne lássam ezt még egyszer. -ölelt meg. Egy kis harag is volt a hangnemében, de nem aggódtam e miatt hiszen fél hogy elveszít. Én is ettől félek.

-Nézzünk filmet?

-Aham-válszoltam-most legyen valami romantikus ne mint a múltkor.

-Az jó volt-nevetett-hogy megijedtél.

Pattogattunk kukoricát, illetve hűsítő kólát öntöttünk poharunkba. A rolókat félig lehúztuk, és máris kezdhődhet a "mozi.".
Taemin hátának dőltem, összekulcsolva lábunkat. Közben Totó is felébredt és be is jött a szobába.
Felugrott az ágyra, és ő is befeküdt mellénk. Komolyan mint ha a gyerekünk lenne.

Arra ébredtem meg, hogy valaki csókolgatja arcom. Ezek szerint elaludtam.

-Jól aludtál?-kérdezte angyali mosoly kíséretében amit én annyira imádok.

-Aham. Mikor lett vége?

-Most nemrég. De én végignéztem volna ha Totó nem kezdett el volna nyalogatni.

Felnevettem. Felültem, és Taemin tarkómat megfogva húzott magához közel. Ajkaink súrolták egymást. Szemembe nézett utána a számra, mire beharapta sajátját. Újra elmélyedtünk egymás tekintetében. Finoman, rajongva csókolt meg. Megfeledkeztem mindenről. Csak arra emlékeztem hogy szeret, akar, és az övé vagyok.

Levegő hiányban elváltunk egymástól. Lehajtottam fejem zavaromban mire ő felnevetett. Imádom a nevetését. Mindenét imádom. De az a legjobb az egészben hogy ő az enyém.

-Aish, Bomi lassan a férjed leszek. Nem kell zavarba jönnöd. A feleségem vagy.
Feleség.

-Jó, tudom csak.... Na, ez egy lánynak nehéz nem zavarba jönni.

-Nekem meg visszafogni magam nehéz.

-Tessék? Hogy érted?

-Bomi. Szinte olyan dögös vagy mindig és, mindenhol hogy megbolondulok. Eszméletlen szexi vagy amikor lófarokba felkötöd a hajad. Amikor reggel megébredek, és téged meglátlak el sem hiszed hogy milyen boldog vagyok. Boldog vagyok miattad. Emlékszem mikor először jöttél hozzánk. Félénk voltál. Már akkor szerettelek csak nem tudtam akkor elmondani. Ha bánatos vagy, én is. Ha nevetsz, én is nevetek. Szeretlek. Mindennél jobban.

Magamhoz szorítottam, és abban a pillanatban tudtam, ha kell, a világegyetemet felgyújtanám érte. Bármit megtennék, hogy biztonságban tudjam. Ölnék, gyógyítanék. Meghalnék. Bármit, hiszen ő a számomra a mindenség.

*Éjszaka*
-Anya, apa! Ébredjetek fel, nem halhattok meg!-kiabáltam nekik, a szakadékban.
Nem mozdultak. Fejükből még jobban szivárgott a vér. Zokogtam. Össze voltam törve.

-Segítség! -kiabáltam, de hiába..  Nem jött senki.
Próbáltam kimászni a kocsi vagyis a roncsok alól de képtelen voltam. Nem éreztem a lábaimat.
Hirtelen megjelent a hídon egy hosszúhajú, szőke nő aki lenézett.

-Itt fogsz megrohadni! Megmondtam hogy az esküvő után megöllek titeket! Most már enyém lehet Taemin. Téged pedig nem fog keresni.-vigyorgott Hyuna.

El sem hiszem. Szóval ő csinált valamit a kocsival.

-Hogy simulna ki az EKG-d te hárpia! -kiabáltam vissza elcsukló hangon.

-Hogy merted? Nem sokára neked fog.

Nem értettem mit akar ezzel mondani.
Aztán vízcsobogást hallottam. Hyuna már elment mikor minket beborított a víz.. Elsötétedett minden előttem

Az álmot dőlt betűkkel akartam írni de ugye a Wattapd elintézte hogy ne ugy írjam xd de mindegy nézzétek úgy