💯Álomból Valóság💯 [Shinee Taemin ff]

✨Huszonötödik fejezet✨

-Hát ez elég érdekes történet.. hosszú lenne elmondanom..

-Anya.. most akkor elváltok?

-Szerintem az lesz a vége..
Miközben beszélgettünk, csak potyogtak a könnyeim. Taemin csak simogatta hátam, és próbált nyugtatni.

-Anya...

-Ne haragudj most mennem kell.. vigyázz magadra. Szia.

-Kérlek..
Le is tette. Arcomat kezembe temettem és itattam tovább az egereket.

-Mi a baj Bomi? Valami történt?
Nemtudtam megszólalni. Nem jöttek ki szavak a számon..

-Bomi az istenért, nyugodj meg és mond meg hogy mi történt... így nemtudok segíteni..

-A... a sz..szüleim elválnak...-törtem ki újabb zokogásba. Taemin azonnal megölelt és újra nyugtatott.
Tudtam, ha elmegyek otthonról akkor történni fog valami.

-Srácok ne haragudjatok hogy megzavarlak titeket de... Bomi mi a baj?-jött be Jonghyun.

-Ezt inkább nem mondom el. Majd elnondja ha akarja.-válaszolt Taemin.

-Jah. Magán jelenlegű a dolog?

-Igen.

-Amúgy, a menedzser szólt hogy ma fellépésünk lesz. Nemsokára indulunk. Bomi, te addig kapd össze magad és ne legyél bánatos.

-R...renden.

✖✖✖✖✖✖✖✖✖✖✖
-Key könyörgöm ne mosolyogj, nemtudom befejezni a sminkedet..

-Jó, oké. Amúgy mi volt a baj ma? Jonghyun mondta hogy sírtál.

Jaj könyörgöm, már kezdtem elfelejteni... próbálom magam nem elsírni..

-Neki sem mondtam el. Csak Taemin tudja, de a lelkére kötöttem hogy ne mondja el.

-Hát oké-állt fel a székből, miután befejeztem a sminkét-csak tudd, ha bármi baj van rám számíthatsz. A barátod vagyok, és meghallgatlak.

Közelebb mentem hozzá és megöleltem. Egy kicsit meglepődött de utána viszonozta. Ezt a pillanatot a stáb szakította meg.

-Fiúk gyertek, 2 perc és fellépés.

-Ügyesek legyetek. Habár ti mindig azok vagytok.-mosolyogtam rájuk.

-Jaj de cukii vagy.-simította meg vállam Minho.

-Nem akarlak titeket sürgetni, de mennetek kellene.

-Oh, tényleg. Te addig vigyázz magadra.

-Ti is.

A fiúk elmentek, én pedig leültem a kanapéra és telefonoztam. Hirtelen valaki vállamra tette kezét, hátranéztem ki is az. Taemin.

-Neked nem a fiúkkal kellene hogy legyél?

-De igen, csak nem adtál csókot.

Istenem de édes.. felálltam és felpipskedve adtam egy csókot puha párnáira. Ez után el is ment.
Egy tvn néztem a fellépést. Folyton, a szüleimen járt az eszem. Próbáltam a fiúkkal is jól szórakozni az autóban de mindig eszembe jutott ez a dolog. De apámra nem tudok haragudni hiszen ő nevelt fel engem, és sokat köszönhetek neki, mint anyunak is.
Yonnara pedig úgy tekintek mint ha testvérem lenne. Szinte elválaszhatatlanok vagyunk.
Végül hulla fáradtan lefeküdtem a kanapéra és egyszer csak elaludtam.

-Bomi! Bomi kelj fel!-rázogatott Onew.

-Mivan?

-Taemin rosszul lett.