Testvériség? Szövetséges? Ellenség?-Teen Wolf 2.-3.-4. Rész (✔️)

2./2.

Angela:
Feküdtem, néztem Theot, majd egyszercsak megcsörrent a telefon. Rögtön kapcsoltam és rohantam le a lépcsőn, hogy Theo nehogy felkeljen a telefonra. Leértem, felkaptam a telefont és beleszóltam.
-Halo?
-Levadásszuk mind, kik ránk vadásznak!-Mondta a hang.
-Kérem ne!-Hallottam valaki más hangját, majd egy lövés, aztán nevetések, vagy inkább vihogás, végül még három lövés.
-Levadásszuk mind, kik ránk vadásznak!-Mondta megint a hang, mire megint a Lacrosse pályán álltam.
Körbenéztem, de sehol senki, aztán egy sárga szempár villant meg az erdőből, elkezdtem felé futni, de egyszercsak egy lövés hang és a földre zuhantam.
Kapkodtam a levegőt, amikor magamhoz tértem a ház hátsó udvarában feküdtem és Theo szorosan ölelt.
-Semmi baj, itt vagyok!-Mondta
-Levadásszuk mind, kik ránk vadásznak!-Mondtam transzban.
-Angi, itt vagyok! Angi!-Mondta gyöngéden, mire magamhoz tértem.
-A telefon, csörgött és....-Nem tudtam befejezni, elcsuklott hangom, mert igazából fogalmam sincs, hogy kerültem ide.
-Banshee?!-Mondta Theo és inkább kijelentés lett a kérdésből.
-Banshee.-Válaszoltam, mire izmai megfeszültek.
-Indulunk!-Jelentette ki, majd segített felállni.
-Hova?-Néztem rá értetlenkedve.
-Nem csak belőled jött elő a Banshee.-Mutatta fel a a telefonját, ahova Stiles és Isaac is írtak, hogy beszélnünk kell.

Összeszedtük magunkat, majd elindultunk Derekhez.
Út közben éreztem, hogy csukódna a szemem, ha nem az lenne, hogy én vezetem a motort és Theo mögöttem ül. Valószínűleg Theo is észrevette, mert folyamatosan beszélt hozzám.
-Angi, nehogy elaludj! Maradj velem, maradj ébren! Mindjárt ott vagyunk.-Mondogatta folyamatosan, én pedig koncentráltam a hangjára és hogy ébren maradjak.

Amikor megérkeztünk, a többiek már ott voltak, Stiles és Isaac ugyanolyan aggodalommal néztek Lydiara és Allisonra, mint Theo rám.
-Sziasztok!-Köszöntem, mire mindenki rám nézett.-Mi történt?-Tettem fel a leghülyébb kérdést, csakhogy megtörjem a csendet.
-Ezt most ügye nem kérdezted komolyan?-Fordult felém Theo.
-De, halálosan komolyan.-Hazudtam, majd úgy folytattam, hogy csak ő hallja.-Mert velem nem történt semmi.-Súgtam, mire odahajolt és belsúgta a fülembe.
-Nem játszuk ezt!
Éreztem forró leheletét a nyakamon és egy kellemes borzongás futott végig rajtam, ha az elmúlt két hónap nem történ volna meg, biztos megcsókoltam volna most és hozzábújtam volna, de megtörtént, így csak annyit mondtam.
-Ne atyáskodj felettem.
Ő elmosolyodott, én pedig elkaptam a tekintetem róla és leléptem a többiek közé. Beálltam az egyik sarokba és vártam, hogy valaki megszólaljon.
-Már megint mit titkolsz?-Lépett mellém Corey.
-Semmit.
-Angela, ne játszuk már ezt.
-De Corey, nincs semmi, majd ha lesz, szólok.
-Nem fogsz.-Mondta, én pedig magamban bólintottam egyet, mert igaza van.
Túl jól ismernek már, tudják, hogy úgysem szólnék és számomra ezért befolyásoló tényező, hogy Malianak nem tudok hazudni.
-Valaki elmondaná végre, hogy mi történt?-Nézett körbe Malia.
-Valami közeleg Beacon Hills felé.-Mondta Lydia, miközben visszaemlékezett a "látomására".
Allison átvette a szót, de nem hallottam mit mond, mert meghallottam valami zajt. Körbenéztem, nem a szobából jött, ismerős volt, először nem jöttem rá honnan, aztán leesett. Olyan volt a hang, mint amikor Araya egy természetfelettit kikötött a rácsra és árammal rázta. Áramütés hangja volt, nem tudtam honnan jön, baromi hangos volt és elnyomott minden hangot, azt hittem, mindjárt szétrobban a fejem tőle.
-Angela! Minden rendben?-Lépett elém Isaac és a hangok egyszercsak elhalkultak.
-Igen.-Válaszoltam és megráztam a fejem, amikor felnéztem, láttam, hogy Theo engem néz. Tekintetében az idegesség és az aggodalom fénye volt.
-Mit hallottál?-Suttogta, hogy csak én halljam, mire megráztam a fejem, erre vett egy mély levegőt jelezve, hogy tudja, valamit megint nem mondok el neki.
A hang, megint egyre hangosabb lett és megszédültem.
-Ne haragudjatok, egy kicsit kimegyek friss levegőt szívni.-Mondtam és felrohantam a lépcsőn.
Nem csillapodott a hang, már elviselhetetlen volt, úgy éreztem, szétrobban a fejem, nem bírtam tovább, elvisítottam magam. A visítás alatt, a hangok halkabbak lettek, de ahogy abbahagytam, megint hangosodni kezdett.
-Mi történt?-Rohantak fel a többiek.
-Semmi, jól vagyok.-Mondtam, de tudtam, senki nem fogja elhinni.
-Francokat vagy jól.-Kezdte Theo.
-Theo, fogd be!-Morogtam rá és felvillantottam vörös szemeimet.
-Nem, Angela elég, ezt el kell mondanunk.-Mondta és a többesszámtól, kirázott a hideg, olyan rég hallottam tőle, hogy minket együtt emleget.-Angelanak is voltak látomásai, ma reggel is volt egy.
-Állj már le!-Rontottam rá farkasként, de Derek és Isaac elkaptak.-Sajnálom!-Kaptam észbe.-Nem...nem tudom mi ütött belém.-Néztem végig a karmaimon értetlenkedve.
-A telihold ütött beléd.-Nézett rám Derek.-Holnap este lesz.
-De, én tudom kezelni.-Fordultam felé hitetlenkedve.
-Mindenkinél vannak hullámvölgyek.-Biccentett Theo felé és megértettem, mire gondol.
Az, hogy Theo eltűnt, érzelmileg annyira megviselt, hogy a mostani teliholdam valószínűleg pokoli lesz.
-De, akkor mi lesz?-Néztem végig mindenkin.
-Majd segítünk, nem lesz gáz.-Mondta Malia mosolyogva, hogy megnyugtasson.
Derek és Isaac elengedtek, amikor meghallották, hogy lelassult a szívverésem és látták, hogy megnyugodtam. Nem szólt senki semmit, csak egymásra néztünk aggódva és nem mertünk megszólalni, míg én a hangtól való fejfájással küzdöttem.
Egyszer csak egy vihogást hallottam lentről, elindultam lefelé, hogy megnézzem, ki, vagy mi adja ki ezt a hangot, de lent nem volt senki, megint hallottam a vihogást, ezúttal az ajtó mögülről, elindultam kifele és láttam egy sárga szempárt, utána mentem, majd egyszercsak egy kés fúródott a hasamba, kínoktól üvöltve zuhantam a földre, majd Araya lépett fölém, kihúzta a kés a hasamból, letörölte a vért róla és azt mondta.
-Tudod, mi a kódex, levadásszuk mind, kik ránk vadásznak, ti sem ússzátok meg, sem a másik három falka, sem az omegák már úton vannak az Argentek.-Nézett rám, majd ott hagyott.
A kezem a sebre szorítottam és kapkodtam a levegőt, becsuktam a szemem és amikor kinyitottam a tetőn álltam a többiek mellett.
-Angela itt vagy?-Csettintgetett Stiles az arcom előtt.
-Igen, mért?-Kaptam észbe.
-Nem emlékszel, mit mondtál az előbb?
-Nem mondtam semmit.-Mondtam értetlenkedve.
-Banshee.-Nézett Stilesra Lydia.
-Ez volt reggel is.-Emelte rám aggódó tekinteté Theo.
-Valaki elmondaná, hogy mit mondtam?
-Levadásszuk mind, kik ránk vadásznak.-Ismételte el Stiles Araya szavait, miközben aggódva nézett rám.
-Mi történt?-Kérdezte Allison és tudtam, hogy a látomásra érti.
-Jobb, ha lemegyünk.-Mondtam, elindultam lefelé és amikor elhaladtam Theo mellett, a vállammal meglöktem.
Lent leültem a kanapéra és vártam, hogy a többiek lejöjjenek. Ahogy Theo leért, utolsónak, az ajtó kinyílt és belépett rajta az apám.
-Oh, hát igaz a hír.-Nézett fel Theora a farkas szemeivel.
-Apa, ne!-Szóltam rá, majd végignézett rajtunk.
-Már megint mi történt?-Kérdezte, miközben közelebb lépdelt.
-Mit láttál?-Kérdezte Allison.
-Arayat.
-Ki az az Araya?-Nézett ránk értetlenül Mason, mire mind összenéztünk.
-A Calaverak feje.-Mondta Scott egy mély sóhaj kíséetében.
-Ő nevelt és képzett ki?-Fordult felém Mason, miközben fejben összerakta a képeket.
-Igen. Azt mondta, hogy eljönnek az Argentek, a vadászok és, hogy senki nem úszhatja meg, sem mi, sem az omegák és a másik há...-Ekkor jutott el a tudatomig, ki a másik három falka?
-Másik há mi?-Kapta fel a fejét Stiles.
-A másik három falka.-Mondtam elhaló hangon.
-Milyen másik három? Nem csak egy van?-Kérdezte Mason végigfuttatva a tekintetén mindenkin.
-Brett. Hol van Brett? Szólnunk kell nekik!-Pattantam fel a kanapéról, majd leesett.-És Jacksonék, ők is a másik háromhoz tartoznak.
-És ki a harmadik?-Nézett fel Danny.
A hang, egyszercsak megszűnt és egy vihogás csapta meg a fülem, megfordultam és szembetaláltam magam a sárga szempárral. Nem láttam az arcát, vagyhogy fiú e, vagy lány csak a szemeit, majd felvillant mellette még három.
-Ők.-Suttogtam magamelé.
-Tessék?-Hallottam Hayden hangját.
Egy kéz nehezedett a vállamra és szembefordított a többiekkel, én pedig autómatikusan lekevertem egyet a kéz tulajdonosának, aki Theo volt, majd akaratlanul üvöltöttem egyet. Theo az ütéstől a földre zuhant. Amikor felnézett, könnyes volt a szeme és egy karmolás volt az arcán.
-Úristen!-Kaptam észbe és letérdeltem Theo mellé.-Sajnálom.-Mondtam remegő hanggal, majd láttam, hogy a hasán lévő seb, megint vérzik.-Theo, annyira sajnálom!
-Shhh!-Mondta és kisöpört egy tincset az arcomból.-Nem történt semmi!-Suttogta, majd közelebb hajolt hozzám.
Tekintetem az ajkaira tévedt, majd finoman megcsókoltam. Csók közben, elvettem a kínját és arra gondoltam, hogy hihetetlen, hogy túléltem két hónapot nélküle. Hallottam, hogy valaki közelebb lép, de Malia rászól.
-Várj, ne!
Nem tudom, mennyi ideig tartott a csók, de amikor elváltunk, nem kaptunk levegőt, láttam, hogy eltűnt a karmolás az arcáról, tekintetem levándorolt a hasára.
-Begyógyult.-Mondta mosolyogva, mire én a nyakába ugrottam és sírtam.
Sírtam, de nem a szomorúságtól, ezek örömkönnyek voltak.
-Hé, ne sírj.-Mondta és tudtam, hogy mosolyog.
Amikor elengedtem, újra hallani kezdtem a vihogást és kirázott a hideg, majd egy nyílpuska hangja, amint kilövi a nyilat, egy éles fájdalom a nyakamba, én pedig a füldre zuhantam és elvesztettem az eszméletem.

Kész egy újabb rész, remélem tetszik!😘
Véleményeket szívesen fogadok!😘
Igyekszem a kövivel, imádlak titeket!😘😘😘❤❤❤