Testvériség? Szövetséges? Ellenség?-Teen Wolf 2.-3.-4. Rész (✔️)

4./ 16.

Hope:
Utálom a tétlenséget. Utálom, ha nem tudok segíteni olyanban, amiben kéne tudnom, ha tehetetlen vagyok. Murphy nem mondta el tegnap, hogy mi volt az a hirtelen ijedtség és az edzésig volt még időm. Már ha összejön az edzés és akkor a tervünk nem. Megcsináltam a házimat már és minden teendőmet kipipáltam, így most csak itt fekszem és majd' megöl a tehetetlenség. Nem tudok segíteni Murphy-nek, mert még nem mondta el, hogy kik voltak azok tegnap. Nem tudom ki, vagy kik gyilkolnak, így megállítani sem tudom ezt az egészet. Van sok jelöltünk, de semmi fix dolgunk nincs még. Nem tudom, hogy mikor és ki lesz a következő áldozat, mert még nem volt újabb látomásom és így megvédeni sem tudom őket. És nem tudom, hogy Bennek jelentett-e valamit a csókunk. Tudom, hogy azt mondtam, hogy nem érdekel, de a francba is, igenis érdekel. Tudnom kell. Tudni szeretném, hogy csak egy kísérlet voltam, vagy más tervei vannak velem egy alkalomra, vagy komolyan érez valamit, esetleg csak hirtelen vonzalom, vagy fellángolás volt. Azt viszont tudom, hogy egy Lidérc figyeli minden lépésem és elvileg megvéd, miközben az a furcsa érzés aggaszt engem, amit akkor éreztem, mikor Sharmila szemébe néztem. Mintha valami átnézte volna az agyam minden kis zugát. És ott van a kisbaba is, akit szeretném, ha örökbe fogadnánk. Tehetetlen vagyok, összezavarodott, aggodalmas és ideges. Itt fekszem és kikészítem magam fejben.
Nem bírom tovább, fogok egy párnát, az arcomra rakom, majd belekiabálok egyet. Nem old meg semmit, de a bennem lévő feszültséget kicsit oldja. Aztán pár percig a párnát ölelve meredek a plafonra, mielőtt kopognak.
-Gyere.-Szólok ki.
Nem nézek oda. Nem is kell, hogy tudjam, hogy ki az. Adam szívverése annyira jellegzetes és egyenletes, hogy ezer közül is felismerném. Az ajtó kattan, ahogy visszacsukja azt, majd lassan mellém lépdel.
-Lefeküdhetek?-Mutat az ágyamra, ahol van hely.
-Persze, nyugodtan.-Nézek rá.-Hát te? Nem Elizabeth-tel kéne taliznod?
-Szóltam neki, hogy tegyük át holnapra, mert aggódom a hugomért, akinek az érzelmei belém is átcsúsznak, így tudom, hogy teljesen kész van.
-Hugod? Csak két perccel vagy idősebb.-Fordulok felé halványan mosolyogva.
-De idősebb vagyok.-Mosolyodik el ő is.
-Jó na.-Nevetek fel, majd mélyen a szemébe nézek.
-Mesélj.-Fordul teljes testtel felém.
-Mit?-Próbálom tartani magam előtte, bár tudom, hogy esélytelen, mivel érzi, amit én.
-Mi a baj?-Erősködik.
A mosolyom nem tűnik el, mert jó érzés, hogy törődik velem, viszont egy elkeseredett sóhaj elhagyja a szám.
-Aggódom a falkáért és a városért. Nem bízom Sharmiláékban, Damon figyel engem, örökbe akarom fogadni a kisbabát és Ben tegnap előtt megcsókolt.-Hadarom el egy szuszra.
-Most akkor fejtsd ki. Hogy érted, hogy Damon figyel téged? És mi az, hogy Ben megcsókolt?-Feszülnek meg az izmai.
-Hát ügye itt aludt és nem...nem tudom, egyszercsak megcsókolt, de semmi több nem történt, esküszöm, csak...csak nem tudom, hogy neki jelentett-e valamit, vagy mi volt az az egész és én...én azt sem tudom, hogy nekem jelentett-e valamit. Adam össze vagyok zavarodva és nem tudom mit érzek és...
-Hé. Hé. Hé.-Szakít félbe.-Nyugodj egy kicsit meg Picúr, vagy elszívod az összes oxigént a Földről.
-Bocsánat.-Lélelgzem fel.-Kérlek ne öld meg Bent.
-Eszemben sincs. Csecsemő korunk óta ismerem és ő a legjobb barátod. Ha megbánt téged, na akkor megölöm, de amíg úgy néz rád, ahogy és úgy vigyáz rád, ahogy, addig a családban maradhat.
Felnevetek a szavain, de aztán visszaváltok komolyra.
-Tudod, hogy utálom az 'úgy néz rád' dolgot.
-Tudom, de a tény az tény. Ben mikor rád néz, a szemében mérhetetlen szeretet csillan meg és a szája mindig kicsit felfele görbül. Bármit mond, vagy tesz, szeret téged.
-De más szeretni valakit, más szerelemmel szeretni valakit és megint más, ha a helyzetbe vagy szerelmes.
-Tisztában vagyok vele, de én meg látlak titeket kívülről. De nem akarlak befolyásolni, sem siettetni, vagy erőltetni bármit. Ha eldöntötted, hogy hogyan érzel, akkor én itt leszek és elmondom a véleményem és segítek bármiben.
-Köszönöm.-Bújok hozzá és arcom a mellkasába fúrom.
-Ez természetes Hugi. Nagyon szeretlek.-Simogatja a hátam.
-Én is téged.
-De mi van a tanácsadóval?-Tol el egy idő után, hogy a szemembe tudjon nézni.
-Azt mondta figyel és vigyáz rám, mert értékes vagyok. De csak rám. Emlékszel a rémálmomra, amire azt mondtuk, hogy talán látomás?-Támaszkodom a könyökömre.
-Igen.-Bólint összevont szemöldökkel.-Miért?
-Megvannak a dolgok, amik stimmelnek.-Nézek a kezemre, majd a szemébe.-Aki engem akar, akit én akarok még a...
-A szemeid.-Mondja ki helyettem a szavakat.
-Igen. Fogalmam sincs mivel érdemeltem ki, de nagyon úgy fest, hogy tényleg alfa leszek.-Nyelek hatalmasat.
Nem érzem úgy, hogy megérdemelném. Kicsit sem. És ez egy nagy felelősség és megtiszteltetés is egyben. Scott bácsi megérdemelte, hogy alfa lett, de én? Én fogalma sincs, hogy meg fogom-e valaha érdemelni.
-Ez nem kérdés.-Mondja Adam, mintha csak a fejemben olvasott volna.-Hope, annyi mindent tettél a városért és a falkáért is. Minden nehéz helyzetben te helyesen cselekedtél és te tartottad össze a csapatunkat. Te vagy a falkánk ragasztója. Rengeteg mindent köszönhet neked a családunk és a városunk is.
-Annyi ember meghalt már.-Ülök fel.-Annyi ártatlan, akit megmenthettem volna.
-Hope.-Ül fel Adam is és mélyen a szemembe néz.-Mindig lesznek áldozatok. Lesznek nehézségek, de nem egy embert megmentettél már és ezért megkapod azt, amit érdemelsz. Az alfaság nem kis felelősség, tudom és elhiszem, hogy ijesztő is talán, de akkor is úgy gondolom, hogy nálad jobb ember nem is lenne, aki megérdemelné.
Elmosolyodom a szavai hallatán és ismét megölelem.
-És nem hagyom, hogy Damon bántson, vagy akár egy ujj-jal is hozzád érjen, érted? Megvédelek.-Szorít magához.
-De ne áldozd be magad értem kérlek.-Rázom a fejem és elöntenek az érzelmek.-Nem akarlak elveszíteni Adam, azt nem bírnám ki.-Könnyezem be.
-Ne sírj Hope.-Fogja két keze közé az arcom.-Nem fogsz elveszíteni, de nem hagyom, hogy bajod essen.
Ahogy belenézek a szemébe, fejfájás kezd kínozni és hangok ezrei csapják meg a fülem, majd árnyak kezdenek körénk gyűlni és a hangok is egyre hangosabbak lesznek, ezzel erősítve a fejfájást. A könnyek ennek hatására csak még jobban csípik a szemem, de mintha nem is a saját testemben lennék teljesen. Mintha ez valaki mással történne. A fejem fogva próbálom kizárni a szellemeket, de nagyon hangosak és a külvilág megszűnik. Ha nem jutok ki ebből az állapotból, idegösszeroppanást fogok kapni.