Testvériség? Szövetséges? Ellenség?-Teen Wolf 2.-3.-4. Rész (✔️)

4./ 4.

Hope:
-A suliban. De mondtam, hogy bent maradok.-Vonom meg a vállam.
-És ki volt itt veled?-Sziszegi Ben.
-Senki. Egyedül voltam.-Felelem rezzenéstelen arccal, s figyelek a szívem ritmusára de a hangom megváltozik, amit Ben ki is szúr bár többségében még nekem sem tűnik fel.
-Hazudsz.-Vágja rá rögtön.
-Nem.-Tiltakozom rögtön.
-Mért maradtál bent a suliban?-Néz rám Evan.
-Meg kellett néznem valamit.-Vonom meg a vállam.-Már itt vagyok, szóval ti egészen nyugodtan hazamehettek.-Siklik pillantásom Evie-re.
Evie aprót biccent, majd feláll.
-Igaza van. Jól van. Gyere Evan.-Löki meg fivére vállát finoman.
-Micsoda? Csak így elengeditek a dolgot?-Kapja rájuk a tekintetét Ben.
-Jól vagyok, nem mondtam pontos időpontot, hogy mikor jövök és nem lett bajom, ráadásul nem vagytok a szüleim.-Nézek Benre, majd Adamre.
Evan még vacilál egy darabig, de aztán sóhajt, majd a fiúkhoz lép.
-Holnap találkozunk a suliban.-Nyújtja a kezét, hogy lepacsizzanak, ám ők nem mozdulnak.-Sok sikert.-Ad egy puszit halántékomra, majd kisétálnak.
-Köszi.-Motyogom, de nem veszem le szemeim bátyámról és legjobb fiú barátomról.
-Mégis mit képzeltél?-Emeli meg a hangját Adam, ahogy bezárul az ajtó.
-Én mit képzeltem? Ti rendeltétek ide Evanékat, még jó hogy nem az egész falkát hívtátok ide.-Emelem meg én is a hangom.
-Aggódtunk érted!-Pattan fel bátyám.
-Nem vagyok kisgyerek! Meg tudon védeni magam! Nem hiszem el, hogy ennyire nem bíztok bennem!-Viharzok fel, majd becsapom szobám ajtaját.
Táskámat ledobom az ágyam mellé, majd a fürdőbe vonulok. Muszáj lenyugodnom és egy alapos zuhannyal kitisztítani a fejem, mielőtt lemegyek és felképelek valakit.

Egy kellemes, forró zuhany után kimegyek a fürdőből egy törülközővel takarva magam. Elkezdek előkotorni egy bőbb pólót és egy bugyit, amikor kopognak.
-Hagyj békén Adam!-Szólok ki ingerülten.
-Engedj be Hope, kérlek.-Hallom meg Ben fájdalommal teli, szomorú hangját.
-Minek? Újabb fejtágításért? Kihagyom, kösz.-Bújok a bugyimba.
-Hope, tudod, hogy bemegyek, ha nem engedsz be.
-Menj el.-Kezdem levenni a törülközőt magamról, de ekkor kattan az ajtó és kinyílik, mire ijedten kapom vissza magam elé az anyagot.-Azt mondtam menj el!-Hátrálok.
Nem mintha régen nem egy kádban fürdettek volna minket és a vérpréri dolog miatt nem láthattak volna meztelenül, de nem szeretem mutogatni magam. Nagyon nem.
-Nem megyek el.-Mér végig, majd hatalmasat nyel.-Nem akarok elmenni és nem akarlak egy veszekedés miatt elveszíteni.-Lépdel felém.
-Ne gyere közelebb. Ben, menj innen!-Ütközöm a falnak.
-Nem megyek.
-Nem fogsz elveszíteni, de most menj! Le kell nyugodnod neked is és nekem is.-Szorongatom a törcsi szégélyét.
-Én nyugodt vagyok.-Lép elém, s lehajol, hogy csak pár centire vannak ajkai az enyémektől.-És te is az vagy. Egyenletes a szívverésed és már az izmaid sincsenek befeszülve.-Forró lehelete ajkaimat perzseli, amitől kiráz a hideg és libabőrös leszek.
-Tudom, hogy csak aggódtatok. Nem haragszom, de örülnék, ha nem kezelnétek kislányként.-Veszek el barna szemeiben.
-Ne haragudj. Csak nem akarunk, nem akarlak elveszíteni Törpi.-Vezeti kezét állam alá, s hüvelykujjával alsó ajkam kezdi simogatni, közben tekintete is lesiklik arra.
-Nem haragszom és nem fogtok elveszíteni, de bíznotok kell bennem.-Remeg meg a hangom.
-Én bízom. Hidd el, jobban, mint bárkiben.-Fürkészi arcom, s kicsit közelebb hajol.
-Akkor, mostmár tudod, hogy nem haragszom. Így már elmész? Még tanulnom kell.-Gyorsul a szívverésem, ahogy erős, izmos teste az enyémnek feszül, s ezzel a falnak tol.
Ő felkacag, majd elhajol, de szemében mégis fájdalom csillan.
-Persze, hogy megyek.-Nyom puszit homlokomra.-Aludj jól. Holnap reggel jövök.-Simítja neg a karom, majd kimegy.
-Jó.-Suttogom, ahogy az ágyra rogyok.
Soha nem tett még ilyet. Mármint tett már félreérthető megjegyzéseket és poénkodott már ilyenekkel, de lépést még sosem tett ezidáig. Testem remeg, a bőröm libabőrös, szívem hevesen a torkomban dobog.
-Szedd össze magad.-Suttogom hajamba túrva, majd lassan felállok.
Felveszem a pizsamám és előveszem a tankönyveket. Már egy ideje tanulok, mikor a táskám leesik az asztalomról, s kiborul belőle A könyv. Értetlenül felállok, majd bizonytalanul odalépdelek és felveszem a Bestiáriumot a földről. Visszaülök az ágyamra, s lapozni kezdem azt. A könyvben egy nyaklánc van méghozzá a hibrid oldalánál. Három háromszög alakú kristály ábrázol csillagot összerakva, s minden oldalon szimbólumok díszelegnek.
Nézd át majd a Bestiáriumot.-Csengnek fel Murphy szavai a fejemben akkorról, mielőtt beléptem a házba.
-Nem hiszem el.-Mosolyodok el akaratlanul is, majd kiveszem a nyakláncot, s felrakom magamnak.
A megoldás magamra végig a szemem előtt volt, csak sosem foglalkoztam vele, mert teljesen máshol kerestem a válaszokat. A hibrid befejezése után a következő lapon a következő felirat áll:
Sorcière/ Pythonissam
-Boszorkány.-Fordítom le magamnak.
A rajzolt képen egy nő áll, kezét füst veszi körül, szemei pedig éj feketék. Sky kezeit is pont ilyen füst vette körül az öltözőben ma. Azonnal olvasni kezdek és megjelölöm a lapot, a sarkát behajtva, miközben az ágyra ülök. Annyira belemerülök a dologba, amíg végül fel sem tűnik, hogy elnyom az álom.

-Sky!-Futok oda hozzá a suli folyosóján.-Sky, beszélnünk kell.
-Mi az?-Fordul felém, és mintha valami energia pajzs venné körül, anélkül, hogy hozzám érne, elrepít, neki a szekrényeknek.
Nagyot nyögök és a földre esek, miközben a tüdőmből kipréselődik az összes levegő. A fejemhez kapok, amiből vér kezd szivárogni.
-Megvagy?-Terem mellettem Murphy egy pillanat akatt.
-Persze.-Kezdek feltámaszkodni, őt segítségül véve.
-Te vérzel.-Néz rám, s izmai megfeszülnek.
-Jól vagyok.-Nézek rá, s ekkor látom meg, hogy vámpír fogai kivillannak szájából.
Az áram elmegy, a folyosó elsötétül és Murphy-n és rajtam kívül mindenki eltűnik a helyiségről.
-Murph...-Kezdek félve hátrálni.-Murphy, ne!-Kezdek futni, de utolér.
Hajamnál fogva tart vissza, kezeimet hátra feszítve felnyom a falra.
-Nem fog fájni esküszöm.-Suttogja fülembe, majd belém mélyeszti fogait.
Visítva ébredek egy kanapén.
-Semmi baj. Hope, nyugalom. Csak rémálmod volt.-Térdel mellém Murphy rögtön.-Tessék, idd meg.-Ad a kezembe egy poharat.
Meg se nézem mi van benne, csak legurítom a tartalmát, ám a torkom égni kezd és köhögni kezdek.
-Murphy, mi volt benne?-Kapok a mellkasomhoz fulladozva.
-A vérem. Mostmár olyan leszel, mint én.-Villantja meg fogait.

Felriadok. Immáron a saját ágyamban, mellkasomon a Bestiáriummal, levegőt kapkodva és izzadtság csepekkel az arcomon.
-Csak egy hülye álom volt.-Suttogom magam elé, s kezem kezdem nézni, hogy megbizonyosodjak róla, tényleg ébren vagyok.
-Hope.-Kopog Adam az ajtómon.
-Gyere be.-Szólok ki, ő pedig azonnal belép a szobámba.
-Mi történt?-Ül le mellém és magához ölel.
-Egy álom. Csak egy hülye álom.-Hajtom fejem mellkasára.

***

-Sky.-Indulok felé, ahogy meglátom.-Sky, beszélnünk kell.
-Mi az?-Fordul felém és az energia pajzs most valóban a szekrényeknek repít.
-Megvagy?-Térdel mellém Murphy azonnal, s sajgó, vérző fejemet kezdi nézni aggódva.
-Persze.-Fogom fejem.
Nem fog megtörténni.-Mondom magamban.-Az csak egy álom volt.
-Jézusom, Hope.-Rohan oda hozzám Sky.-Annyira sajnálom.-Guggol elém.-Jól vagy?
-Igen. Igen, már gyógyul is.-Nézem remegő kezemen a vérem, s félve pillantok Murphy arcára.