Testvériség? Szövetséges? Ellenség?-Teen Wolf 2.-3.-4. Rész (✔️)

2./11.

Angela:
Igazából fogalmam sincs hova indultam, csak minnél előbb cselekedni akartam.
-Angi várj! Legalább egy helyre menjünk.-Kapta el a karom Isaac.
-Akkor hova?-Néztem a szemébe.
-A Sheriff Hivatalba.-Szólalt meg Lydia.-Stilesszal elmegyünk a tervrajzokért, ott találkozunk.
-Oké, akkor a Sheriff Hivatalban találkozunk.-Bólintottam, kihúztam Isaac kezéből a karom, majd elindultam kifelé.
Gyalog indultam a Hivatal felé, nem akartam senkivel se beszélgetni és nem akartam beülni melléjük a kocsiba. Egy ideje már sétáltam, mikor dudálást hallottam magammögül.
-Angi, szállj be kérlek a kocsiba.-Hajolt ki az ablakon Theo.
-Nem szeretnék! Jó sétálni!
-Angi könyörgöm vérzel és gyenge vagy, szállj be a kocsiba.
-Nem! Jól vagyok!-Mentem tovább.
Hallottam, hogy a kocsi lemaradt, majd ajtónyitódás hangját és a következő pillanatban már Theo két karjában voltam és a kocsi felé cipelt.
-Tegyél le!-Kapálóztam, de mit sem értem vele.
Betett az autóba, bekötötte az övem, beszállt, majd becsukta az ajtókat.
-Theo ez rohadtul nem vicces! Had sétáljak.
-Nem is viccnek szánom.-Indította el az autót.
-Theo en....
-Nincs Theo. Ne ellenkezz már könyörgöm.-Szólt rám.
Nem szóltam, csak néztem ki az ablakon, felhúzott lábakkal.
-Ne haragudj azért, amiket mondtam.-Szólaltam meg, mikor leparkolt.
-Nem te voltál, meg voltál mérgezve.
-De én mondtam ki őket.
-Nem te voltál.-Mondta újra.-Biztos ezt akarod?-Fogta meg a kezem.
-Megmentjünk az ártatlanokat.-Néztem a szemébe.
Izmai megfeszültek, nem felelt, megszorította a kezem, majd kiszállt a kocsiból én pedig követtem a példáját.
Mikor beléptem a Sheriff irodájába, már mindenki ott volt és minden tekintet rám siklott.
-Megint az Eichen?-Törte meg a csendet a Sheriff.
-Jacksonék oda vannak bezárva és veszélyben vannak. Ki kell hoznunk őket.-Néztem a Sheriffre, majd Parrishre.
-Tracy, egy gyilkos. Jackson szintén és a három béta sem kivétel. Ne törjetek be oda megint.
-Ha ön akarná kihozni őket, az hetekbe telhet, nekünk nincs annyi időnk.
-A zárt részlegen vannak, a berkenye miatt nem jutnátok be.
-Ezért kell Parrish.
-Tegyük fel átégetem a berkenyét és az ajtókat is, mert ügye a kártya csak akkor működik, ha lecsapjuk az áramot, de nincs mivel, vagy hogy.-Vette át a szót Parrish.-Előtte át kéne jutnunk az őrségen és a recepción.
-Komolyan pár apró részleten akadunk fent?-Húztam fel a szemöldököm.-Van két igaz alfa, rengeteg erős béta, két banshee, két vámpír, kimérák és erős emberek a falkában és mi azon aggódunk, hogy hogy cselezzük vagy üssük ki az őrséget és hogy jussunk át a recepción?
-Oké, ebben egyetértek Angival.-Mutatott rám Stiles.-Nem egyszer megcsináltuk már, mi zártuk be őket. Nem a bejutással nem lesz gond, sokkal inkább a későbbi együttműködéssel.
-Azt bízzátok rám.-Léptem az asztalhoz, amin a tervrajzok voltak.
-Nem!-Nézett rám Malia.-Legutóbb meghaltál az Eichenben, miattuk, erre te akarsz velük beszélni? Én értem, hogy kell egy terv, de nem egy hülye terv.
-Ez nem hülye! Nézd, velem szóba fognak állni. Csak csináljuk! Este!-Néztem a szemébe.
-Ha valami baromságot csinálsz én...
-Nem fogok ígérem!-Szakítottam félbe, mire aprót bólintott.

Még percekig beszéltük mit, hogyan fogunk csinálni. Épp Stiles beszélt, mikor meghallottam egy gázszivárgáshoz hasonló hangot. Elindultam a kifelé a hang irányába.
-Nem akarok itt meghalni. Nem így. Nem itt.-Hallottam Malia hangját.
-Hé.-Tette a vállamra a kezét Isaac.-Jól vagy?
-Persze. Persze, minden rendben.-Raztam meg a fejem csukodt szemmel.

***

Este az Eichen előtt találkoztunk, látogatási időben, hogy ne keltsünk nagy feltűnést.
-Még egyszer valakinek nem kéne megjegyezni, hogy ez őrültség?-Nézett körbe Bri.
-Most jegyezted meg, de a véleményemen és a terven nem fog változtatni.-Néztem rá.-Indulás.-Indultam el a kapuhoz.
Beálltunk a látogató tömegbe és minden gond nélkül jutottunk be. A recepción, mikor utánunk szóltak, Malia lefejeltette a pultot a sráccal, így nem állt semmi köztünk és a zártrészleg között. Elindultunk lefele, mikor tiszta volt a terep és egy ártatlan ember sem látott minket, Parrish átváltozott és kiégette a falakból a berkenyét. Leghátul mentem, benéztem a cellákba és megtorpantam Halwyn cellájánál. Közelebb léptem az ajtóhoz, ekkor Halwyn üvöltve szétrobbantotta az őt körülvevő jeget és az ajtót.
-Ismered?-Lépett mellém Mason és hírtelen megint a valóságban voltam.
-Csak hallottam róla.-Kapkodtam Mason és Halwyn közt a tekintetem.-Bocsi...menjünk.-Biccentettem a többiek irányába, majd ott hagytam az elő jégszobrot.
Egy ajtó volt még, ami elválasztott Jacksonék celláitól, Parrish könnyűszerrel elolvasztotta az ajtót, majd visszaváltozott.
-Lydia, megvagy? Iszonyatosan gyorsan ver a szíved?-Néztem rá, mikor mellé értem.
-Igen, jól vagyok.-Mondta, de éreztem rajta, hogy fél.
Ujjait összekulcsolta Stileséival. Pontosan tudtam mitől fél, minden alkalommal, hogy szóbajött az Eichen, Lydia újraélte a vele itt történteket.
Nem faggatóztam tovább, tudtam mi baja és ő pedig igyekezett tartani magát, amin nem segítettem azzal, ha kérdezősködtem. Kitörtük Jackson, majd Tracy és végül a négy béta ajtaját, először nem mozdultak, majd hírtelen Tracy nekemrontott, de egy egyszerű mozdulattal ellöktem őt.
-Veszélyben vagytok!-Néztem Jacksonra.-Mind abban vagyunk! El kell tűnnünk innen!
-Mért bíznék benned?-Lépett közelebb Jackson.
-Mert azok után, amit tettetek velem, mégis itt vagyunk és megmentjük a szánalmas kis életeteket.-Léptem közelebb én is.
Pár centi választott el minket, végig egymás szemébe néztünk. Jamesék összekaparták Tracyt a padlóról, majd nézték a történéseket.
-Ha nem hiszed el, hallgasd meg a szívem, de azon az ajtón kábé fél percen belül belépnek az őrök és mi egymást fogjuk menteni, titeket viszont odalökünk és egy kis áramütés kíséretében, itt rohadhattok, míg meg nem haltok.
Jackson még egy másodpercig hezitált, majd csak annyit mondott.
-Oké. Tűnjünk el innen!