Testvériség? Szövetséges? Ellenség?-Teen Wolf 2.-3.-4. Rész (✔️)

4./ 17.

Hope:
Egyre többen vannak, de ezek nem olyan szellemek, mint amikkel én szoktam kommunikálni. Ezek nem emberiek. Vagyis nem mindegyik. Közöttük vannak rosszindulatú, gonosz, halálfejű szellemek is. Folyamatosan suttognak, kiabálnak, visítanak egyszerre az összes. A migrénem már elviselhetetlen, a fülem sípol, s rátapasztom a kezeim, mintha így kizárhatnám őket. A koponyám, mintha szét akarna robbani és a fekete foltok, amik elkezdenek a szemem előtt mozogni, jelzik, hogy mindjárt elvesztem az eszméletem a fájdalomtól. Szép lassan mozognak, mint amikor sokáig hagyod megállítva a DVD-t és az kidobja a logot, ami elkezd úszkálni a képernyőn.
Általában jól bírom a fájdalmat és nem szoktam sírni amiatt, de most könnyek szöknek a szemembe és kiabálok és visítok tőle, bár a saját hangomat nem hallom. Érzem Adam érintését egy pillanatra a kezemen, de nem hallom a hangját és keze melege is eltűnik a sok szellem hidegsége miatt. A hátamon feláll a szőr és reszketek a hűvös levegőtől, amit ők okoznak.
-Tűnjetek el! Hagyjatok békén!-Kiabálom.
Vagyis remélem, hogy sikerül kimondanom hangosan is a szavakat, mert a kínzó gyötrelemtől fogy az erőm és pislogni is nehezemre esik.
Olyan, mint amikor álmodunk és egyszerre vagyunk benne a dolgokban és egyszerre vagyunk kívülállók. Tovább próbálkozom, már kapálózni is igyekszem, de a szemeim kezdenek lecsukódni. Ám ekkor egy erős, erélyes hang áttör a szellemek alkotta erős falon.
-Takarodjatok!-Kiabálja.-Hope, itt vagyok, segíthetek, de akarnod kell.
-Akarom, hogy elmenjenek, de nem megy.-Kezdek sírni.
-Tudom, hogy nehéz Hope, de muszáj összeszedned az erőd. Villantsd fel a szemeid. Kérlek.-Fogja meg a kezeim és elveszi azokat a fülemről.-Itt vagyok veled, de közös erő kell.
A kék szemei valahogy átütnek az átlátszó, fátyolos testeken és arcokon és a mivoltához képest a meleg bőre kicsit megnyugtat, erőt és biztonságot ad.
Bizonytalanul bólintok és lehunyom a szemeim, hogy összeszedjem a vészesen fogyó erőm, s ekkor valami plusz energia ömlik át belém. Forró, bizsergető és erős. A szemeim felvillannak és ráemelem a tekintetem a szinte csak számomra látható társaságra.
-Menjetek el!-Mondom annyira határozottan és erélyesen, amennyire csak telik tőlem.
Először azt hiszem, hogy nem működik, de aztán a halovány testek szép sorban és lassan teljesen elhalványulnak, aztán eltűnnek, én pedig kimerülten hanyat borulok az ágyon, két erős kar ölelésébe. Becsukom a szemeim. Az energia lassan eltűnik és szemeim is visszaváltanak, de amikor kinyitom azokat a segítőm még ott ül az ágyamon, amitől a biztonságban tartó karok tulajdonosa egyre idegesebb.
-Takarodjon innen!-Szűri a fogai közt Adam.
-Most mentettem meg a húgod.-Szólal meg Damon, majd rám néz.-Jobb, ha lefekszel. Te készíts neki teát.-Néz egy pillanatra Adamre, majd vissza rám.-Segítek felgyógyulni.
-Mért bíznék magában? Honnan tudjam, hogy nem maga idézte a szellemeket? Hogy, ha lemegyek akkor mire visszatérek, Hope nem lesz itt?-Sorolja a kérdéseket Adam olyan gyűlölettel a hangjában, amit még sosem hallottam tőle.
-Megmentettem. Nem kell bennem bíznod, te nem is érdekelsz, de Hope-ot megvédem.
-Szálljon le a hugomról!-Pattan fel Adam, ezáltal én az ágyra huppanok.
Ő kicsapja a karmait, majd neki ugrik Damonnak, de ő eltűnik, majd Adam mögött jelenik meg. Elkapja a pólóját a nyakánál fogva és az ajtó felé löki.
-Segíteni akarsz a hugodnak? Akkor menj és hozz teát!-Mondja határozottan és keményen.
-Maga ne...
-Hagyjátok abba!-Szólok rájuk olyan hangosan, amennyire csak tudok.-Nem lesz baj.-Nézek Adamre.-Ha mégis, akkor visítok.
Habozik. Határozottan nem tetszik neki az ötlet, hogy kettesben maradjak Damonnal. Érzem.
-Menj.-Bólintok.
Végül sóhajtva ugyan, de lassan elindul le.
Azt hittétek, hogy a fejfájás, a sípolás és a szédülés elmúlt, igaz? Hát nem. Enyhült, de nem múlt el még.
Próbálok kényelmesen elhelyezkedni, de fizikai fájdalmat jelent megmozdulni.
-Segítek.-Emel meg Damon, majd megfelelő pózba fektet és betakar.-Add a kezed.
-Miért?
-Mert összeszedtél egy csomó kínt most és el akarom venni.
-Emiatt vagy velem, igaz?-Kérdezem ganyakvón.-Te a csínytevések egy nagy mestere vagy. Abból és a kínból nyered az erőd. Most elveszed a kínom és utána másoknak generálsz belőle kínt, hogy azt utána megint begyűjthesd.
-Tény, hogy rengeteg erőt nyerek belőled és az is, hogy nem vagyok jó fiú, de nem emiatt vagyok melletted és egyébként a gyújtogatásokat nem én generálom. Azok jönnek maguktól. Én csak erőt merítek belőle, meg egy kicsit megerősítem a negatív érzelmeket. Na de add a kezed. Tudod, hogy ha el akarom venni a kínod, akkor úgyis elveszem.
Ebben igaza van. Képes kényszeríteni, azt láttatni velem, amit csak akar és teleportálni, ha menekülni akarnék. Esélyem sincs ellene és ő nem is olyan "egyszerű" eset, mint a Nogitsune. Ő démon. Hiába próbálnám megharapni, vagy átváltoztatni, nem menne, mert gyakorlatilag ő egy gonosz lélek, ami-a szellemekkel ellentétben-az alakját meg tudta őrizni, hogy élőnek hasson. Vagy alapból így "született". Esetleg beköltözött egy halott testébe és azt használja. Nem tudom még, de nem küzdök ellene feleslegesen. Főleg nem ilyen állapotban. Sóhajtok, majd odanyújtom neki a kezem és hagyom, hogy az a rengeteg fájdalom és kín átömöljön belé, s ettől azonnal kezdek jobban lenni.
-Mi volt ez?-Kérdezem, miután Adam visszajött a teámmal és van annyi erőm, hogy feljebb üljek.-Nem olyanok voltak, mint a megszokott szellemek. Még sosem volt ilyen.-Nézek Damon szemébe Adam kezét szorongatva.
-Valaki rád küldte őket. Egy másik banshee, vagy látó, vagy ár...
-Árnyékcsókolta.-Fejezem be Damon helyett a mondatot.
-Ismersz ilyet?-Fürkészi az arcom.
-Nem...vagyis nem tudom. Murphy lélekhasználó, de nincs árnyékcsókolta társa, Sharmila elvileg vízhasználó, de nem bízom benne. Viszont amikor az Argent bunkernél voltunk, Murphy látott valakiket, akitől óvott. Betolt a bunkerbe és azóta nem mondta, hogy kik voltak azok, de...nem tudom, azt mondta érte jöttek.
-Biztos vagy benne, hogy Murphy-nek nincs árnyékcsókolta társa?-Kérdezi Adam.
-Elmesélte az életét. Nem is nagyon használta a lelket.-Kapkodom a tekintetem a két fiú közt.
-Vagy csak ezt hazudta.-Mondja Adam keserűen.
-Te is kezded?-Kapom rá a tekintetem.
-Én csak aggódom érted. Mondani bármit lehet.
-Végig figyeltem a szívverését és egyenletes volt.-Tiltakozom hevesen.-Igazat mondott.
-Vagy jól hazudik.
-Murphy nem rossz fiú.-Szól közbe Damon.-És nem hazudott. Tényleg nincs társa és nem használta a lelket. Marad Sharmila, meg Craig és a két tag a bunkertől.
-Vagy más.-Teszi hozzá Adam.-Lehet, hogy nem tudunk valakiről és...
A telefonom pittyegése félbeszakítja.
-Asszem este kutakodhatunk.-Nézek rá miután elolvastam az üzenetet, miszerint a terv életbe lépett.
-Justinnál?
-Igen.-Bólintok.-Ott lesz az egész suli szinte.
-Utána nézünk a dolgoknak.-Szorítja meg a kezem finoman.-De most aludj egy kicsit.-Ad puszit a homlokomra.
Hozzábújok, majd megiszom a teám és lecsukom szemeim.

***

-Beszélhetünk?-Lép mellém Murphy és elkapja a kezem.
-Azt hiszem kéne.-Bólintok.-Kik voltak azok a tagok az Argent bunkernél Murph? Mit akarnak? Miért ijedtél így meg?-Sorolom a kérdéseket az arcát fürkészve.
-Őrzők voltak. Anyám küldte őket, hogy visszapateroljanak az Udvarba. Ezért féltem, mikor megláttam Sharmiláékat. Tudtam, hogy ha ők idetaláltak, akkor mások is idejöhetnek és baj lehet.
-Nem hagyom, hogy elvigyenek. Megvédelek tőlük. Senki sem vihet el innen akaratod ellenére, vagy bánthat téged.-Nézek mélyen a szemébe, mire ő elmosolyodik és kisimít egy tincset az arcomból.
-Úgy beszélsz, mint egy dampyr.
-Hát-mosolyodom el.-Elvégre ennek a városnak én vagyok az őrzője. Menjünk.-Indulok befele.-Mindenkinek megvan a terv?-Nézek körbe mindenkin, miután beértünk.-Elvegyülünk, beszélgetünk és leellenőrizzük a többieket.-Mondom, mire ők bólintanak.-Én pedig lecsekkolom Justin szobáját.-Teszem hozzá.-Nyomás.-Indulok a konyhába piáért.
Egy fél óra múlva-mondván, hogy mosdóznom kell-felmegyek, Ben pedig követ engem. A lépcsőn felfele családi fotók ékeskednek a falon. Azokat nézem, amíg fel nem érek.
Itt nem olyan hangos a zene, de a padlón érződik a lenti basszus.
Benyitok az első ajtón Justin szobáját keresve, de valószínűleg ez a helyiség vendégszobaként funkcionál, ugyanis csak az alap felszerelés van bent, semmi extra. A második szoba gondolom a szüleié. Fekete falak, rengeteg kép Justinról és róluk és a franciaágyon bordó huzat ékeskedik.
Harmadjára sikerül eltalálnom Justin szobáját. Kék falak szippantanak magába, az ablak alatt egy franciaágy terpeszkedik, egyik oldalán gitár és egy éjjeliszekrény ékeskedik, mások oldalán pedig egy íróasztal. Egy ajtó a saját fürdőbe vezet, amellett pedig egy szekrény van gondolom a ruháknak, a falakon pedig, mint eddig mindenhol családi fotók vannak, valamint-gondolom én-a régi barátaival képek.
-Siessünk.-Nézek Benre.-Figyeljünk, hogy a cuccokat oda tegyük vissza, ahonnan elvettük.-Teszem hozzá, mire bólint.
Pár perc keresés után Ben mellém lép és megfogja a kezem.
-Gyere.-Húz finoman az egyik fal elé.
Először nem értem mit kéne látnom, aztán kezdenek kirajzolódni a vonalak az üresnek tűnő falon. Ben lepakolja a képeket, aztán teljesen tiszta lesz a kép. Egy térkép. Beacon Hills térképe.
-Bejelölte a két tűzesetet.-Nézem meg a két pontot.-Ott voltak.
-És a többi?-Kapkodja a tekintetét köztem és a fal között Ben.
-Talán a többi vadász háza. És...-ekkor tekintetem egy kérdőjelre csúszik a térképen.-Ez lesz a következő hely. Mégis honnan tu...
Justin lépteinek zaja megcsapja a fülem.
-Bújj el!-Tolom a szekrénybe Bent, majd visszarakom a helyére a képeket, s elkezdem nézni azokat.
-Mit csinálsz itt?-Hallom meg Justin hangját mögülem, mire összerezdülök.
-A mosdót kerestem.-Fordulok felé.-Csa...csak megláttam a képeket, ne haragudj.-Nézek a szemébe.
-Nem hittem, hogy eljössz a történtek után. Gondolom hiába mondom, hogy nem én gyújtogatok, csak sejtem, hogy ki az és mit akar.
-Talán elmondhatnád ki a sejtésed.
-Talán.-Lép közelebb.-De én bíz...-ekkor valami leesik a szekrényben, mire odakapja a fejét.
Nem gondolkozom, csak Bent akarom menteni, így magam felé fordítom Justint és megcsókolom. Ő azonnal viszonozza a csókom és hallom, ahogy Ben szívverése gyorsulni kezd. Intek neki, hogy menjen vissza le, miközben kezeim Justin nyakába vezetem. A különbség Justin és Ben csókja között, hogy ez semmit sem vált ki belőlem, viszont Bené határozottan váltott ki.
Mikor Ben kiér a szobából, elválunk egymástól.
-Szóval a sejtésem...-most azonban én szakítom félbe, ahogy visítás csapja meg a fülem és hátra tántorodom attól.
-Valaki meg fog halni. Erre visszatérünk.-Mondom, majd lerohanok a lépcsőn.
Szólni akarok a többieknek, de feltűnik, hogy igazából mindenki jól szórakozik. Vagyis majdnem. Ben szinte sárgul az irigységtől, de neki állt flörtölgetni egy csajjal. Murphy és Sky együtt táncolnak és nevetgélnek, a többiek meg éppen akivel el vannak.
-Hajrá Banshee.-Motyogom, majd elindulok a buliból hagyva, hogy az ösztöneim vezessenek.

Hallom a visításokat, mikor megérkezek a házhoz. Na és mit ad isten!? Pontosan oda érkeztem, ahol Justin jelölte az új helyet. Nem is gondolkozom, csak berontok a házba és neki rontok az ott lévő alakoknak, akik épp egy családra irányítják karmaikat. Sikerül egyet a földreterítenem, amitől ő nagyot nyög a csattanással egy ütemben.
-Fussatok!-Nézek a családra, s leszerelek még egy támadót, így időt hagyva nekik.
Már elhiszem, hogy nyert ügyem van, amikor még egy lép mögém, majd a falnak hajít. Ekkor esik csak le kikkel is küzdöttem. A fejem szörnyen fáj, miközben fekszem a padlón, de legalább a család megúszta.
-Felgyújtsuk?-Hallom meg a lány hangját.
-Naná, a családot is elkapjuk.-Mondja az egyik fiú, aztán csak a tűz fellobbanó hangját érzékelem, mert beszippant a sötétség, viszont azokat az arcokat véletlenül sem felejtem.