Testvériség? Szövetséges? Ellenség?-Teen Wolf 2.-3.-4. Rész (✔️)

4./ 8.

Hope:
-Va...van egy visszatérő álmom.-Ülök le a fűbe és egy virágra meredek.-Kezdem azt hinni, hogy nem is álom. Már jó ideje gyötör a dolog. Igazából a lényeg annyi, hogy egy erdőben futok. Kergetek valakit, de közben engem is kergetnek és kezek nyúlnak ki a földből, amik el akarnak kapni. Aztán felvillan egy vörös szempár, amitől én gyorsabban futok, de mindig mikor elkapnám azt, akit kergetek, felriadok és ahol a kezek hozzámértek, fájdalom sugárzik a testembe.-Simogatom a füvet, de továbbra sem nézek rá.-Nem tudunk rájönni, hogy mit jelenthet a dolog, de majdnem minden este,-ha nem a mindegyiken,-egyszer átélem.
-Látomásnak tippeled?-Kérdezi, s képtelen vagyok nem ránézni.
-Valami olyasminek.-Bólintok.-De tök értelmetlen az egész.
-Vagy csak nem akarod elhinni azt, amit jelenthet.-Ül le elém.
-Ezt hogy érted?-Nézek a szemébe értetlenül.
-Hát, amit, vagy akit kergetsz, az lehet az eljövendő rossz dolog. És ami, vagy itt is, aki kerget, az lehet a másik rossz, akárcsak a kezek, amik téged akarnak. Értékes vagy, így el akarnak kapni téged. Aztán lássuk, azt mondtad, hogy amikor felvillannak a szemek, akkor te gyorsabbá válsz.-Gondolkozik hangosan.-Lehet ez a te jövőd. Hogy alfa leszel.
-Nem fogok megölni senkit. Nemhogy egy alfát.-Rázom a fejem.
-Nem is kell. Az igaz alfák gyilkolás nélkül lesznek alfák.-Mondja határozottan.
-Az igaz alfák ritkák.-Tiltakozom újra.
-Mint a vérpréri-banshee hibridek.-Próbálkozik ismét.
-Vagy csak túl sokat hiszel rólam.-Fekszem hanyat, s a felhőket kezdem nézni.
Nem válaszol, csak lemondóan sóhajt és lefekszik mellém.
-Eljössz holnap a pincébe?-Nézek rá, majd vissza a felhőkre.
-Nem zavarnék?
-Több szem, többet lát. Szeretném, ha jönnél. És ebédelhetnél velünk.
-Ezt a többiek is szeretnék?-Nevet fel kellemetlenül.
-Szerintem hamar beilleszkednél.-Fogom meg kezét biztatólag, s ránézek.
Ő kezünkre pillant, aztán felveszi a szemkontaktust és elmosolyodik, miközben finoman megszorítja a kezem. Én ajkaim is felfelé görbülnek. Nem is akarom megszakítani a pillanatot, de végül győz a kíváncsiságom.
-Mesélj még a vámpír vilagról.-Mondom, de továbbra is a szemébe nézek, és el is veszek bennük.
-Mire vagy kíváncsi?
-Mindenre. Anyukádra, apukádra, az életetekre ott, az elemek használatára. Mindenre.-Ismétlem.
-Anya...nos...-Kezdi, de láthatóan zavarba jön.
-Mi van vele?-Fordulok felé teljes testemmel.
-Hát...tényleg lemondott a trónról apáért, ahogy azt mondtam, de aztán visszavitték őt az Udvarba, velem együtt. Eleinte próbált megszökni, apát is és engem is maga mellett tartott, de aztán...valami megváltozott. Nem tudom mi és miért, de ide a városba, nélküle érkeztünk.
Nem mondok semmit. Nem is tudom mit mondhatnék, ez szomorú. De a "sajnálom" szöveg annyira hiteltelen. Mindig annak éreztem. Így csak magamhoz ölelem. Ő hozzámbújik, s ez mindkettőnk számára többet mond, mint bármelyik és bármilyen szó.
-A lélekhasználók mind a négy elemhez értenek egy kicsit és a moráknak vannak testőreik.-Mondja, mikor elválunk.-A dampyrok. Ők védenek minket a strigáktól. Félig emberek, félig vámpírok. De nem szeretem, ahogy a morák kezelik őket. Úgy viselkednek velük, mintha tárgyak lennének, pedig nélkülük a morák kábé védtelenek.
-Hogy lesznek dampyrok?
-A morák és dampyrok utódjaik. Dampyr dampyrral nem tud gyereket nemzeni, így csak a mora-dampyr kapcsolatok miatt nem tűnnek el ők a földről. Azok, akik engem védtek, megpróbáltak visszatartani, de megszöktem előlük.
-Akkor majd én leszek a testőre Edward herceg.-Vigyorodom el.
-Mondtam, hogy ne hívj így.-Kezd el csikizni, miközben fölém kerekedik.
-Ne! Murphy!-Kiabálok nevetve.
Felesleges menekülési próbálkozások jönnek, esélytelenül.
-Murphy, elég, fáj már a hasam!-Vergődöm.
Erre végre abbahagyja. Csak fekszem és levegőt kapkodom, miközben az arcom lángol.
-Ez nem volt szép.-Nézek a szemébe lihegve.
-Nem kellett volna úgy hívnod.
-Bocs Felség.-Vágom rá pimasz mosollyal.
Azt hiszem megint csikizni kezd, már készítem a kezeim védekezésre, de ehelyett elkapja a csuklóim, majd a földre fogja, s egészen közel hajol hozzám. A szívem felgyorsul, s a torkomban kezd dobogni. A szám kiszárad és megremegek a közelségtől, miközben elveszem szemeiben.
-Valahogy kinevelem ezt belőled.-Suttogja ajkaimra, s bár magabiztosnak mutatja magát, hallom, ahogy neki is heves a szívverése.
-A Jedi-kiképzés közben?-Vékonyodik el a hangom.
-Ahogy mondod Kicsi Hibridem.-Mosolyodik el megvillantva tökéletes fogsorát.
Nem tudom mit mondjak, így csak alig észrevehetően bólintok, ám nem mozdul. A kezeimet a fejem két oldalán fogja, így kiszolgáltatottnak érzem magam, de rájövök: nem is akarom, hogy eltávolodjon. Van köztünk valami. Egy kötelék. Valami megmagyarázhatatlan, ami nem akarja, hogy elváljunk egymástól.
-Ilyenkor alszom?-Kérdezem, de továbbra sem mozdulunk.
-Úgy, mintha álmodnál.-Biccent, s tekintete lecsúszik ajkaimra, ám ekkor, mintha erőt venne magán, leszáll rólam.-De ideje lenne visszaküldenem az álmodba.-Mondja, de a hangjából és érzéseiből egyértelműen kijön, hogy kicsit sem akar visszaküldeni.
-Nem kell.-Tiltakozom hevesen, de késő.
A rét halványulni kezd, majd elmosódik és én az ágyamban ébredek. A szemeim kipattanak és felülök a fekvő helyemben.
-Mi a baj?-Ölel magához hátulról Ben.
-Semmi, minden rendben, csak...-Dörzsölöm meg az arcom.-Hülyeséget álmodtam.-Kamuzom.
-Gyere-húz magára-bújj ide. Itt vagyok.-Simogatja hátam, s nekem nem kell sok, hogy újra álomba merüljek.
Nincsenek kezek, sem üldözés, sem pedig Murphy. Azonban forróság vesz körül és tűz ropogást hallok.
-Hahó.-Forgolódom a sötétben, aztán meglátok egy parázst és kiáltásokat hallok.-Hahó!-Kiabálok és a hangok irányába futok.
Egyre nagyobb a forró levegő hőmérséklete és a kiabálások egyre hangosabbak. A levegőben égett szőr, bőr és hús szag van. Aztán mikor odaérek, meglátom a szeretteim szétégett holttestét, körülöttük három alakkal, majd egy nevetés hangzik fel a hátam mögül, amitől kiráz a hideg és ekkor visítva riadok fel. Ez nem a sima 'rémálom visítás' ez a banshee hangom. Ez az álom nem volt más, mint egy látomás.

***

Egész nap hallom a tűz ropogását és minden alkalommal összerezdülök, mikor egy nagyobbat robban a dolog.
-Megvagy?-Teszi kezét kezemre Evie ebédnél.
-Persze.-Vágom rá a kajámat piszkálva.
-Mi volt az éjjel? Mit láttál?-Kérdezi Paul, miközben bekap egy falatot.
-Te is hallottad?-Kapom rá tekintetem ijedten.
-Szerintem egész Beacon Hills hallotta.-Jegyzi meg Murphy, de szemében aggodalom csillan.
-Én...én nem tudom.-Nyögöm ki.
-Hope, bármi jön, együtt nézünk szembe vele.-Néz rám Sky.
-Tudom. Csa...csak adjatok nekem egy kis időt. Hátha jutok valamire. És ettőlmég délután nálatok.-Teszem hozzá Sky szemeibe nézve.
Ő megértően bólint, de a szemében neki is ott van az az aggodalommal vegyes félelem, mint a többiekében.
-Sziasztok.-Lép oda hozzánk a szőke srác, akit első nap láttam kijönni az új tanácsadó irodájából.
-Öhm, szia.-Kapja rá tekintetét Evan.
-Leülhetek?-Kérdezi kedvesen.
Összenézünk, hogy valaki kinyögjön valamit, de mindannyian hallgatunk. Végül Grace vágja rá:
-Persze, ülj csak le.-Mosolyodik el kedvesen.
Na igen, Grace az, aki, ha mi nem tudunk emberien viselkedni, ő megteszi helyettünk és aztán kioktat minket. Arrébb csúszunk, hogy le tudjon ülni, aztán Paulból bukik ki a kérdés:
-Bocsi, de ki is vagy te?
-Stilinski!-Szól rá Grace rögtön, amitől muszáj felkuncognom.
-Nem, semmi baj.-Mosolyog a fiú.-Justin vagyok. Justin Fray. Idén jöttem, még új vagyok.
-Örölünk Justin.-Mondja Grace, majd bemutat minket.
Csak biccentek egyet Justinnak, miközben az osztályunkon agyalok. Rengetegen mentek el és így csomó új ember érkezett, hogy gyakorlatilag az osztályom negyedét alig ismerem.
Jobban kéne figyelnem, főleg a látomás után.-Gondolom magamban.
Az újonan jött leül közénk, amikor meghallom azt a nevetést, ami az álmomban is felcsendült. Lemerevedek, de nem csak én sokkolódom le. Ahogy Murphy-re nézek, látom, hogy valakik nagyon megbabonázták az ebédlő ajtajánál...