Testvériség? Szövetséges? Ellenség?-Teen Wolf 2.-3.-4. Rész (✔️)

3./ 10.

Angela:
-Mi történt ezután?-Néz rám a lányom.-Anya, mondd már, folytasd.
-Jól van Hope.-Mosolyodok el.-Na mi történt?-Nézek Theora.
-Megmentett.-Fogja meg a kezem.
-Nagyon vicces apa, de kérném a részleteket is.-Néz Theora Hope, majd végig a falkán.
Még csak tizenhét éves, mégis már most mindent megtesz azért, hogy védje a barátait, a családját és a falkát.
-Szóval ott tartottam, hogy elindultunk Theoért, míg a falka másik fele az iskolában maradt megküzdeni a démonokkal.-Kezdem újra a mesélést...

Oldalamon Alec és Izzy futottak. Mögöttünk Malia, Lydia, Isaac, Derek, Hayden, Jackson és Daniel vették fel tempónkat. Az aggodalom és a félelem vegyes keserűségként marták a testem belülről, miközben azon agyaltam vajon Theo nem lett-e démon és, hogy a többiek az iskolában épségben túlélik-e az összecsapást. Légzésem egyenletes volt, a testem harmónikus, gyors tempót diktált, hogy egy pillanatot se fecséreljünk el, mivel az valaki életébe kerülhet.
-Ügye nem a gyűrűből az ujján akarod felismerni, hogy biztos ő-e az?-Nézett rám Izzy.-Csak mert rajta nincs gyűrű, még nem mondtátok ki a házastársi esküt.
-Nem. Tisztában vagyok vele, hogy még nem volt esküvő.-A helyzet ellenére elmosolyodtam Izzy kérdésére, mire ő is elmosolyodott.
Azt hiszem pont a feszültség oldása volt a célja, amit elért valamennyire.
-Jó.-Bólintott.-Nem árt, ha észben tartod.
-Te totál lökött vagy.-Nevettem fel, mire megvillantotta gyönyörű fogsorát.
-Egyébként...-Kezdte.-Ha kell valaki, aki megszervezi az esküvőt, állok rendelkezésedre.
-Épp megmentjük a várost, de te azzal vagy elfoglalva, hogy esküvőt szervezz. Nem is a húgom lenne.-Nézett maga elé Alec futás közben, de ajkai felfele görbültek.
-Majd meggondolom. Köszönöm.-Biccentettem hálásan Izzy-nek.
A hely megtalálása után megálltunk az épület előtt, hogy legaláb valami spontán eszkábált tervünk legyen.
-Oké, ne feledjétek, nincsenek sokan, csak ketten, de gyorsak. Nagyon gyorsak, nincs sem szívverésük, sem szaguk, úgyhogy csak a lépéseik zaját tudjuk figyelni. És csápjaik vannak, mármint amivel találkoztam, annak volt.-Futattam folyamatosan a tekintetem rajtuk.-De a szagot és a szívverést tudják színlelni.
-Akkor mi a terv?-Nézett rám Daniel.
-Angi bemegy, mi pedig fedezzük és leszereljük a két démont.-Mondta Malia.
-Én segítek bejutni Theohoz Anginak.-Mondta Alec.-Izzy pedig veletek marad.
Mindenki biccentett, jelezve, hogy értik a dolgot, de mégis mikor a kilincsért nyúltam, Isaac elkapta a karom.
-Mi megyünk előre, Malia, Derek, Lydia és Izzy pedig mögöttetek. Így minden irányból tudunk fedezni és kisebb az esélye, hogy megsérülsz. Ne feledd, gyorsnak kell lenned és a piciknek sem kéne, hogy baja essen. Szóval ha hősködni akarsz jusson eszedbe, hogy terhes vagy.-Nézett a szemembe, mire csak bólintottam.
Ahogy behatoltunk az idő mintha lelassult volna. A lépteink visszhangot vertek a folyosón és a szívem a fülemben hallottam. Folyamatosan azt mantráztam magamban, hogy Theo jól van és nem változtatták démonná, valamint, hogy a kicsiknek nem eshet bajuk. Még láttam, hogy Izzy épp végez az egyik démonnal, mikor meghallottam Theo szívverését. Ahol Theo volt bezárva, át kellett törni egy nagy fém ajtót. Mikor azonban felajánlottam, hogy betöröm én, Alec félreállított.
-Majd én, nehogy csapda legyen.-Mondta, majd cselekedett.
A helyiségbe belépve két Theo is feküdt a földön.
-Itt van az egyik, de akkor kikkel....
-Nem csak négyen voltak.-Szakított félbe Alec.
-Angi.-Morogta erőtlenül a bal oldalamon fekvő Theo.
-Theo.-Indultam felé, de Alec elkapta a karom.-Várj. Bizonyosodjunk meg róla, hogy tényleg ő az.
Ránéztem, majd bólintottam. Egy bizonytalan lépést tettem beljebb.
-Angi.-Szólalt meg a jobb oldalon fekvő Theo.-Kicsim, el kell menned innen.-Kezdett feltápászkodni.
Túl erősnek tűnt a másikhoz képest. Nem sokszor láttam Theot gyengének és esetlennek, de ha itt volt már másfél napja, akkor biztos nem úszta meg olyan könnyen. Viszont simán lehetett csapda az egész. Két szívverést is hallottam. A szagokat nem lehetett pontosan kivenni, ahogy az állot por szag, a penész és a fülledt, nedves levegő szaga keveredett ott. Egy érzelmet viszont pontosan ki lehetett venni. A rettegést. Még érezni lehetett a Rém Doktorok által keltett rettegést és kínt a nedves, ázott, undorító, hulló vakolatú falak közt. Folyamatosan vaciláltam magamban, hogy melyik lehet az igazi Theo. Az én Theom. Végül kibukott belőlem a kérdés:
-Mi történt, mikor meghaltam? Mikor már a falkával voltam és meghaltam?
-Dr. Deaton visszahozott.-Mondta a jobb oldalon fekvő.
-Igazából.-Tápászkodott fel a bal oldalon lévő nehezen.-Akkor együtt voltál Aidennel. Megcsókoltalak, s mikor magadhoz tértél azt mondtam Aiden volt.-Nézett a szemembe.
Nem kellett több. Az engem néző Alecre pillantottam, majd bólintottam. Hiába voltam biztos benne, hogy a balomon lévő fiú az én vőlegényem, amíg Alec nem végzett a másikkal, a gyomrom görcsben jelezte mennyire is elegem van idegileg. Aztán Alec elővette a kardot, ami nála volt és lesújtott az általam démonnak vélt fiúra, aki porrá válva lelt nyugalomra. Azonnal Theohoz rohantam.
-Itt vagyok.-Öleltem magamra.-Itt vagyok, minden rendben, kiviszünk innen.
-Itt vagy.-Simított ki egy tincset az arcomból.
-Igen. Igen Kicsim, itt vagyok.-Könnyeztem be.
Lassan odahajolt hozzám.
-Ne sírj.-Suttogta, majd megcsókolt.
-Nem szívesen szakítom félbe a pillanatot, de el kell tűnnünk innen.-Szólalt meg Alec, mire elváltunk.
-Támaszkodj rám.-Segítettem felállni neki.
Elindultunk kifelé. Theo minden második lépésnél megrogyott, s mikor azt hittük már vége és szabadulunk, megjelent még három démon az ajtó előtt. Mind megfeszültünk. A többieken sérülések voltak, s mind kimerültek. Hiába voltunk többen elég kis esély lett volna a nyerésre, de ekkor kinyílt az ajtó és a falkánk másik felének élén Jace belépett rajta, majd végzett a démonokkal.
-Tűnjünk el innen.-Biccentett.

A Nemeton helyett az állat klinikát céloztuk meg. Elláttuk egymás sebeit, majd elmondtam Theonak, hogy gyerekeink lesznek.
Azóta mintha a természetfelettiek kevésbé céloznák Beacon Hillst. Az esküvő óta nem láttunk negatív dolgot, ami köthető lett volna a természetfeletti dolgokhoz, de persze mindig éberek vagyunk és a legkisebb jelre is felfigyelünk és védjük a várost. Mert ez a mi feladatunk és mindig is ez lesz.