Testvériség? Szövetséges? Ellenség?-Teen Wolf 2.-3.-4. Rész (✔️)

4./ 11.

Hope:
-Mit keres itt?-Pattanok fel riadtan.
-Beszélgessünk kicsit.-Lép közelebb.
-Takarodjon innen!-Ütök felé, de elkapja a kezem, majd a hátam mögé csavarja és felnyom a falra, de nem okoz fájdalmat.-Eresszen el!-Próbálok szabadulni.
-Higgadj le Kis Hibrid.-Suttogja a fülembe, amitől kiráz a hideg, de nem a jó értelemben.-Beszélgessünk.
-Eresszen el!-Szedem össze minden erőm, majd ellököm magamtól.
Szembe fordulok a suli új tanácsadójával és próbálom uralni magam, de újra támadok, ami elől ő eltűnik, majd mögöttem jelenik meg. Teleportált.
-Ne kelljen megkötöznöm téged Hope.-Mondja nyájasan.
-Mi maga?-Fordulok felé vicsorogva.
-Az új tanácsadó.-Lép közelebb, mire rúgok egyet, de megint elteleportál, s aztán minden elsötétül.

Kezdem azt hinni, hogy ez csak egy álom volt. Hogy ha kinyitom a szemem, akkor az ágyamban ébredek majd és megint egyedül leszek a házban. De aztán ébredezni kezdek. Valami nagyon vágja a kezem és nem csak én vagyok itt. Van egy plusz szívverés. Pislogni kezdek, s mikor kinyitom a szemem, már egyértelmű, hogy nem álom volt. Az új tanácsadó velem szemben ül az ágyamon, én pedig a székemben megkötözve, a szám kipeckelve.
-Bocsáss meg, hogy a szádat is bekötöztem, csak tudom mire vagy képes és nem akarom, hogy idehívj mindenkit.
Nem reagálok. Belül remegek, de legyőzöm a félelmem. Nem engedem meg, hogy félni lásson.
-Ha megígéred, hogy nem visítasz, akkor leveszem a szádról a kendőt. És mielőtt telepátiával próbálkoznál, kicsit bezavartam most nálad, így az nem lehetséges. Amint eltűnök, megint normális lesz minden, ígérem. Szóval? Megígéred, hogy nem visítasz?
Bizonytalanul bólintok. Ha visítok is, mire a többiek ideérnek, ő eltűnhet minden nyom nélkül, így értelme sem lenne. Mögém lépdel, majd elveszi a kendőt a szám elől, de nem mozdul. Gondolom arra kíváncsi, hogy tényleg nem visítok-e. De nem teszem. Értelmetlen.
-Jó kislány.-Ül vissza az ágyamra.
-Hol van a régi tanácsadónk? Mit csinált vele? Ki maga? Mi maga? Mit akar tőlem?-Szakadnak ki belőlem a kérdések és próbálok szabadulni, de a kötelek mélyen a bőrömbe vájva tartanak vissza.
-Az előző tanácsadó elköltözött a városból.-Mondja, s láthatóan nagyon jól szórakozik rajtam, amit egy mosollyal meg is pecsétel.
Kiráz a hideg a jégkék szempártól, ahogy a fekete hajjal párosulnak a fehér bőréhez. És ahogy az ajkai mosolyra szöknek. Szó szerint, mintha a halál ülne szemben velem. Jó, meg kell hagyni, egy írtó dögös pasi személyében. Inkább a halál angyala.
-Szólíts Damonnak.-Folytatja mély, búgó hangján.-Az, hogy mi vagyok, nos végülis elárulhatom. Valószínűleg úgyis átbújod majd a Bestiáriumot, hogy kideríts valamit. Segítek egy kicsit. Lidérc vagyok.
-Mit akar tőlem?-Feszülök meg, s felvillannak szemeim, mire a kötelek jobban belémmélyednek.
Damon irányítja.-Ér a felismerés.
-Nyugalom.-Szól rám a csuklómat nézve.-Bármennyire nehéz elhinni ebben a helyzetben, de védeni akarlak és foglak. Nem mondom, hogy jó fiú vagyok, sőt... De téged védelek. A barátaid sorsa nem nagyon izgat, szóval ne várd tőlem, hogy őket is mentsem, ha úgy alakul, de téged foglak.
Ezzel nem tudott megnyugtatni. Egyre idegesebb vagyok, főleg ahogy látom az önelégült mosolyát és hallom nemtörődöm hangját.
-Dugja fel magának a védelmét.-Szűröm fogaim közt.
-Gondoltam, hogy ezt mondod majd. De sajnos ezt nem te döntöd el.-Lép elém.-Figyelni foglak és ha kell megvédelek.-Ad puszit a homlokomra.
-Hope!-Hallom meg Adam hangját lentről.
-Jobb, ha megyek.-Mondja Damon, majd eltűnik, s abban a pillanatban a kötelek eloldódnak és én újra szabad vagyok.
-Hope.-Rohannak fel barátaim, de én csak ülök a székben és nézem a pontot, ahonnan Damon az előbb elteleportált.
-Hope, mi a baj?-Guggol mellém Sky.
Kell még egy perc, mire meg tudok szólalni. Nagy levegőt veszek, hogy összeszedjem magam. Ez a nap sok volt. Túlzottan is és még nincs vége.
-Me...mehetünk hozzátok.-Nézek Sky-ra, de olyan, mintha nem is a saját testemben lennék.
Biztos volt már álmotok, amikor egyik pillanatban még külső szemlélő vagy, majd a következőben valaki testében vagy, vagy épp a sajátodban. Na pont így érzem most magam. Mintha külső szemlélő lennék, de közben benne is lennék. Mintha egy láthatatlan küszöb visszatartana, s csak félig engedne be. Nagy nehezen felállok, de teljesen kimerültnek érzem magam és gyengének.
-Nézzük meg a pincéteket.-Mondom Connorra, majd Sky-ra nézve.
Látom mindegyikük szemében az aggodalmat, de végül bólintanak, aztán követnek ki a házból.

***

-Mi volt az az egész Hope? Nem reagáltál a telepatikus üzeneteimre és a csuklódon a vörösség... Adam mondta, hogy elájultál. Mi történt?-Lép mellém Murphy, miközben nézzük, ahogy Justin kiégeti a sisakvirágot a pincéből.
-Csak elaludtam.-Mondom, de nem nézek rá.
-De hova tűntél miután leléptél a suliból? Azt mondták, hogy Stilinski Sheriff kikért. Úgy volt, hogy csak levegőzni mész.
-Murphy értékelem, hogy aggódsz, de jól vagyok. Sajnálom, hogy nem reagáltam semmire, de aludtam, minden oké.-Nézek rá, majd ott hagyom.
Ahogy figyelem a lángokat, megint a háznál állok. Az égett testek. Az égett hús szag és vér szag. A két fiatal, akik sírnak a családjuk miatt. A tűzoltók. A mentősök. A karmolásnyom a szülők testén. Ahogy a kisbaba lelke távozik. A füst, a leégett ház. Szinte hallom, ahogy az életükért küzdenek. De a szülők a karmolásokba haltak bele.
Akkor hogy kerültek a kicsit védő pózba? Lehet, hogy a csecsemő nem volt célpont? Vagy balesetnek akarták beállítani és abban reménykedtek, hogy a testek elégnek annyira, hogy ne lehessen észrevenni a nyomokat? És Damon mért akar engem védeni? Justin most akkor jó, vagy rossz? Mi az a Lidérc? És a Főnix? Mennyire túlzás, amit a Bestiárium ír? Mennyire bízhatunk az új osztálytársakban? Hoznak magukkal még több vámpírt? Sky erejét hogy fogjuk tudni gyakorolni? Na és Murphy-vel a Lelket? Ki lesz a következő áldozat? Mi lesz a két fiatallal? Hány gyerek lesz még árva? Mit találunk most a pincében? Mik a pletykák rólunk?
Annyi kérdés. És nincs válasz. A fejem megint fájni kezd és szédülni kezdek. Már a fekete foltok is táncolni kezdenek a szemem előtt, amikor Grace hangja megment az ájulástól.
-Honnan tudjuk, hogy nem maradt bent sisakvirág?
Rákapom tekintetem és miután senki sem válaszol, én felelek neki:
-Ha valamelyikünk rosszul lesz, akkor maradt sisakvirág.
-Ez túl veszélyes.-Néz aggódva Grace.
-Amint baj van kijövünk.-Biztosítom róla.-És itt van Dr. Deaton, ő segít.
-Kész vagyok!-Szól ki Justin.-És kiszellőztettem, amennyire lehetett.
Végignézek mindenkin, majd nagy levegőt veszek.
-Menjünk.-Indulok le.
Megint elfog a temető érzése. Keserű és sötét és fojtogató.
-Mintha egy temetőben állnék.-Jegyzi meg Rose, miközben mögöttem lépdel.
-Ráz tőle a hideg.-Ért egyet vele Allison.
-Plusz egy ok, hogy lemenjünk.-Mondom rendíthetetlenül.
Hallom ahogy sóhajtanak, de nem állnak meg. S ahogy beérünk a szobába, ahol elájultam, ez az érzés még rosszabb lesz.
-Itt embereket öltek.-Nyel nagyot Allison.
-Ha rosszul vagy, nyugodtan menj fel.-Nézek rá együttérzőn.
-Nem. Ha már a halál hírnöke vagyok, akkor jóra használom a képességem.-Válik határozottá.-És ha úgy van még időben akarom megmenteni az embereket.
-Detto.-Bólint Rose.-Bár jobban örülnék, ha nem pattogna a fülem.
-Mit csinál?-Kapom rá tekintetem.
-Folyamatosan pattog.
-Ne.-Suttogom magam elé.-Valaki meg fog....
-Mit kerestek itt?-Szakít félbe Sky és Connor édesanyja.-Hogy találtátok meg ezt a helyet?-Lépdel idegesen.
-Te tudtál erről?-Néz rá döbbenten Sky.-Mit gondoltál, meddig titkolhatod?
-Ezt ne itt beszéljük meg.-Néz végig rajtunk Mrs. Evans.-Skyler, Connor menjünk fel, ti pedig menjetek haza gyerekek.
-Nem mennek sehova!-Csattan fel Sky.-Annyi éven át azt hittem, hogy velem van a baj. Hogy más természetfeletti tünetek jelentkeznek rajtam, mint a társaimon. Azt hittem valami nem jó velem. Hope-nak hála megtudtam, hogy teljesen egészséges vagyok, csak más természetfeletti vagyok. És te tudtad! Tudtad és eltitkoltad!
Skyler szívverése egyre hevesebb. Keze körül megint megjelenik az a füst, amit mutatott és egész teste remegni kezd.
-Hogy higyjek ezután neked anya? Hívhatlak egyáltalán így?
-Sky, nyugodj meg.-Suttogom neki, s közelebb lépek hozzá.
-Tudod milyen kilógni a sorból? Ha nincs Hope, akkor sose mondtad volna el?-Szemei feketére váltanak, ahogy anyjára néz.
Egyre kevésbé ura önmagának.
-Srácok.-Suttogom feszülten.-Menjetek ki innen.
-Nem hagyunk itt ti....
-Dr. Deaton. Kérem.-Nézek rá, félbeszakítva Connort.
Dr. Deaton szemében egyszerre csillog döbbenet, aggodalom és hezitálás, de ahogy a szemembe néz, bólint.
-Gyertek.-Mondja a többieknek.
-Skyler.-Lépek felé.
-Ne gyere közelebb! Had beszélgessek az édesanyámmal!-Kiabál idegesen.
A füst ahogy a többiek kiérnek, elindul Mrs. Evans felé, egyre nagyobb területet bekebelezve. Sky elvesztette az irányítást maga fölött. Nem tehet róla. Olyan, mint nálunk a telihold. Nem hagyhatom, hogy bántsa az édesanyját, mert tudom, hogy sose bocsájtaná meg magának.
-Mrs. Evans, vigyázzon!-Lököm ki a füstből pont amikor Sky hatalmasat visít.
Nem olyan, mint a Banshee visítás, de hasonló. A fülemre tapasztom a kezeim és én is visítok, bár nem érzek és nem látok semmit. Aztán már a hallásom is megszűnik. Elvesztem az érzékeim és aztán az erőm. Csak ez tudatja velem, hogy elvesztettem az eszméletem.