Testvériség? Szövetséges? Ellenség?-Teen Wolf 2.-3.-4. Rész (✔️)

4./ 19.

Hope:
-Döntsük el, hogy melyik problémát iktatjuk ki előbb?-Nézek körbe, miután csend telepedett a szobára.
-Mért? Van valami terved?-Néz rám Logan.
-Mindegyikre.-Bólintok határozottan.
-Hogy akarsz eltenni láb alól valamit, ami halhatatlan?-Néz rám értetlenül Paul.
-A Főnixek lehet, hogy újra élednek, ha megöljük őket, de az örök börtönből nem tudnak kiszökni.-Nézek rá, majd végig a többieken.
-Le akarod fagyasztani őket?-Kerekednek el Allison szemei.
-Ha megöljük őket, úgyis felélednek, viszont a jég börtönből nem tudnak szabadulni.-Bólogatok.
-Nekem tetszik.-Szólal meg Connor, s szemében komoly bosszúvágy csillog.-Hogy akarod?
-Jeremy-ék gonoszak, de nem hülyék.-Rázza a fejét Lissa.-Nem fognak besétálni a fagyasztóba, mert mi megkérjük őket.
-Az lehet, de van egy boszorkányunk, aki gyakorlatilag bármire képes egy kis mágiával.-Nézek Sky-ra.-Valamint egy lélekhasználónk, aki bárkit rávesz bármire, ha megbűvöli.-Siklik tekintetem Murphy-re, majd tovább Damonra.-És ki ne hagyjam a Lidércünket, aki nem csak rávesz bárkit, amire csak akar, hanem azt láttat másokkal, amit csak akar.
-De én még nem vagyok olyan szinten és...
-Menni fog Sky. Megígértem, hogy segítek. Meg kell tennünk Grace-ért.
Egy darabig haboz, látom rajta, hogy fél, hogy elront valamit, de ismerem őt. Tudom, hogy nem adja fel és bármire képes a szeretteiért és a városért. És most a bátyjáról is szó van. Ha Grace meghal, akkor Connor összeomlik.
-Oké, én fagyasztom le őket.-Bólint végül határozottan.
-Én megbüvölöm őket.-Fogja meg Skyler kezét Murphy.
-Én is segítek.-Néz rám Damon.-Nem hagylak cserben titeket.
Hálásan bólintok, majd a többiekre nézek:
-Mindenkire szükség lesz, mint egy falka.
-Egy falka.-Bólint Adam, a többiek pedig csendben utánozzák gesztusát.
-Oké, Justin, te tudod, hogy hol csapnak le legközelebb. Odamegyünk. Elterelem a figyelmüket, addig Murphy és Damon megbűvölik őket, ti pedig figyeltek, ha szökni akarnának. Skyler pedig szépen lefagyasztja őket mágiával. Connor, te menj be nyugodtan Grace-hez.-Nézek rá.
-Grace kómában fekszik. Ott tehetetlen vagyok, viszont itt tehetek azért, hogy akik kórházba juttatták megbűnhődjenek miatta.-Villannak fel szemei.
-Nem teszünk semmit, amivel olyanná válunk, mint ők.-Mondom, de bólintok.
-És Sharmiláék?-Néz fel Kirk az addigi merengésből.
-Elintézzük úgy őket, hogy levakarjuk közben Murphy-ről a két őrzőt.
-Mi a terved?-Kérdezi Evie, de tekintetem összeragadt Murphy-ével.
-Megmutatjuk a két tagnak, hogy Sharmila és Craig veszélyt jelentenek a Kishercegre és őket kell innen eltávolítani, nem pedig Murphy-t bezárni az Udvarba.
-Hogy?
-Hagyom közel engedni magamhoz és mikor bántani akar, akkor lecsapunk. Ha Murphy mellettem lesz, akkor ő is veszélyben lehet és így közbelépnek majd a dampyrok. Persze én sem hagyom, hogy Murphy-nek baja essen.-Nézek Sky-ra, aki aggódva néz Murphy-re.
-Én benne vagyok.-Húzza ki magát Murph, mire halványan elmosolyodom.
-De valamire figyelnünk kell.-Szólal meg Damon.-Sharmila lélekhasználóként képes belenézni a fejünkbe. Simán megtudhatja, hogy mi a terv és akkor az egész borulhat.
-Ebben segíthetek.-Kapja fel a fejét Sky.-Láttam egy védővarázst az árnyak könyvében. Meg tudom óvni a gondolataink mindenkitől, csak el kell mondanom a varázsigét.
-Akkor ez megoldva.-Mosolyodom el halványan, tele büszkeséggel.
Amikor Skylernél nem jelentkezett semmilyen vérfarkas dolog, sokszor érezte, hogy vele van baj és selejtes. De aztán jelentkezett a boszorkányság. Emlékszem mennyire megijedt és mennyire félt, hogy bánt majd engem, vagy másokat. Az, hogy most ilyen dolgokra képes és van némi önbizalma, őszinte büszkeséggel és örömmel tölt el.
-Ami pedig Grace-t illeti-lépek Connor elé.-Meg tudom menteni. Csak egy kicsit meg kell gyógyítani, hogy ne haljon bele a harapásba, utána viszont át tudom változtatni.
-Köszönöm.-Ölel meg, mire magamhoz szorítom, ő pedig fejét a mellkasomba fúrja.
-Természetes.-Simogatom a hátát.
-Viszont neked ma még pihenned kell.-Néz fel rám egy idő után.
-Tudom. Megígértem, hogy ma még pihenek. Viszont holnap visszamegyek már a suliba és kezdetét veszi a terv. Délután pedig bemegyek Grace-hez és beszélek a szüleivel, hogy ők akarják-e, hogy esetleg a lányuk egy legyen közülünk.
Connor csak hálásan bólint, aztán hátrébb lép.
-Ha nem baj, bemennék hozzá most.
-Menj csak.-Bólintok együttérzőn.-Én haza mennék pihenni, ha nem probléma.-Nézek Damonra.
-Dehogy, ahogy baj van, ott vagyok.-Mondja, majd megölel.-Vigyázz magadra.
-Vigyázok.-Fúrom fejem az övébe.

***

-Fürdesz velem?-Nézek Benre, mikor belépünk a szobámba.
Ben lemerevedik és hatalmasat nyel. A szívverése azonnal gyorsulni kezd és a teste megfeszül. Nem bírok nem mosolyogni azon, hogy ezt váltom ki belőle.
-Biztos vagy benne?-Néz rám és hangja mélyült egy kicsit.
-Láttál már meztelenül.-Lépek elé.-Szeretnék a szerelmemmel fürdeni, amennyiben ő is ezt szeretné.-Nézek a szemébe.
-Abszolút ezt.-Teszi kezeit a derekamra, majd közelebb húz magához.-Szeretlek.-Suttogja ajkaimra, majd megcsókol.
Egy oxigént szívunk. A szája forró, puha és mentolos izű. A vérem felpezsdül, szívem zakatolni kezd, a gyomromban pillangók ébrednek, bőröm bizseregni kezd és a külvilág megszűnik számomra. A világom Benre koncentrálódik és arra, ahogy elveszem a karjaiban. Fogalmam sincs hol kezdődik ő és hol érek véget én. A teste bekebelezi az enyémet és felüdítő érzést ad, amit még soha, senki nem adott.
Végül az oxigén hiány szakít szét minket. Lassan elválunk egymástól és bemegyünk a fürdőbe. Ő enged vízet a kádba, én pedig lassan levetkőzöm, majd beszállok a vízbe. Aztán ő is követi példám, s beül mögém és karjaiba zár. Az események lefárasztottak. Hiába voltam kómában, olyan kimerült vagyok, mintha napok óta nem aludtam volna. És a nyugalom és biztonság, ami körbeölel, ahogy a testünk összesimul, elkezd az álmok felé kergetni.
-El fogok aludni.-Suttogom, s ásítok egyet.
-Csak nyugodtan, majd beviszlek az ágyba.-Cirógatja az alkarom.
-Nem akarom, hogy cipelj. Még a végén megszakadsz.
-Te bolond vagy. Fél kézzel elbírlak. Aludj.-Ad puszit a fejem búbjára.
-Hát jó.-Ásítok újra, s lehunyom szemeim.
Nem is kell sokat várni, hogy elaludjak, s ekkor megjelenik a rét, melyen Murphy arca vár.
-Mi a baj?-Lépek elé aggódva, ám ő nem válaszol, csak karjaiba von.
Először meglep a gesztusa, de nem ellenkezem, hanem fejem a mellkasába fúrom. Hagyom, hogy percekig a karjaiban tartson, aztán ismét megkérdezem:
-Mi a baj?-Nézek fel rá.
-Aggódom érted. Majdnem meghaltál, nagyon megijesztettél, nem tudtam kapcsolatba lépni veled, nem tudtam létrehozni álmot, pedig próbáltam, hidd el.
-Hé, shhh.-Simogatom az arcát.-Semmi baj. Már jól vagyok. Minden rendben, nem kell félned. De mi van veletek? Sky és te...
-Együtt vagyunk, igen.-Ül le a fűbe és engem is leültet maga mellé.-Mikor majdnem meghalt és visszahoztam az életbe...kialakult köztünk a...
-Árnyékcsókolta lett.-Jövök rá magamtól is.
-Igen.-Bólint.-Én nem tudtam úgy látni, szeretem és nem bírtam volna elviselni, ha meghal és....
-Nem kell magyarázkodnod. Örülök, hogy boldogok vagytok.-Teszem kezem a kezére.
Csend telepedik ránk, én pedig körbenézek. A szokásos kis rétecske, amit annyira szeretek.
-Jó itt lenni.-Mosolyodom el.-Kicsit kikapcsolni. Erre szükségem van a holnap előtt.-Ismerem el.-Félek, hogy bajotok esne.
-Gyere ide te.-Húz magához és megölel én pedig hozzábújok.-Minden rendben lesz. Együtt vágtunk bele, együtt oldjuk meg. Te pedig nagyszerű alfa vagy.
-Köszönöm.-Suttogom és belefúrom fejem a mellkasába.-Holnap remélem ugyanígy fogunk ölelkezni nap végén.
-Biztos így lesz.-Szorít magához, de egy kis kétséget hallok a hangjában, mintha félne, ez pedig plusz ok, hogy meg akarjam csinálni holnap, amit meg kell, kerüljön bármibe.