Testvériség? Szövetséges? Ellenség?-Teen Wolf 2.-3.-4. Rész (✔️)

4./ 5.

Hope:
Murphy megfeszül, de uralkodik magán.
-Elviszem az orvosiba.-Mondja nehezen, majd menyasszony pózba kap és már cipel is.
-Tudok sétálni.-Nézek fel rá.
Nem válaszol, csak megfeszült állkapccsal megy előre.
-Murphy, tudok sétálni, jól vagyok. Mindjárt begyógyul a sebem.-Próbálkozom újra, de semmi haszna.
Végül nem az orvosiban kötünk ki, hanem a fiú öltözőben.
-Mit csinálsz?-Nézek rá, amikor a csaphoz megy.
Kezd hatalmába keríteni a félelem, ahogy látom rajta, hogy mennyire küzd magával, hogy ne essen nekem.
-Murphy, mit csinálsz?-Nézem széles hátát, miközben ő bevizez egy zsebkendőt.-Mióta nem ittál vért?
Most sem érkezik válasz. A másodpercek óráknak tűnnek, s ő nem felel. Csak leül elém és elkezdi letörölni a vért a fejemről. Izmai a pólón keresztül is látszik, hogy mennyire feszülnek. Orrlyuka kitágul, de orrnyerge megfeszül, állkapcsát összeszorítja, miközben folyamatosan a sérült pontot nézi. Nem kérdés számomra, hogy ez olyan neki, mintha nekem végig kéne nézni, ahogy ártatlanokat kínoznak és gyilkolnak meg. Igazi kínzás. Az idegeim nekem is pattanásig feszülnek és nem bírom tovább a szótlanságát.
-Murphy.-Szakad ki belőlem már-már hisztérikusan.
Összerezdül és végre rám kapja tekintetét, majd hatalmasat nyel.
-Mikor ittál utoljára vért?-Nézek mélyen a szemébe.
-Nem tudom.-Nyögi ki nehezen, rekedtes hangon a kiszáradt torka miatt.
Az álom után ijesztő a gondolat, mégis két kezem közé fogom az arcát és mélyen a szemébe nézve megkérdezem:
-Szükséged van rá?
Egy pillanatra habozik, de aztán megrázza a fejét.
-Nem fogok inni belőled Hope.
-Murphy, látom, hogy szenvedsz és le vagy gyengülve. Lassú a szívverésed.
-De akkor sem Hope.-Hátrál riadtan.-Mi van, ha ártok neked? Ha nem bírok leállni?
-Le fogsz tudni állni.-Állok fel, s elindulok felé.
-Hope, ez rohadt veszélyes.-Ütközik a falnak.
-Ha nem iszol meghalhatsz.-Lépek elé.
-Nem mindegy? Te is csak az edzések miatt állsz velem szóba, meg mert nem szálltam ki a fejedből.
-Nem, képzeld nem mindegy!-Emelem meg a hangom.-És nem csak a gyakorlásokról szól.
Ekkor tekintete a nyakamban lévő medálra csúszik és vonásai ellágyulnak.
-Hordod a nyakláncot?-Kérdezi lágy hangon.
-Te lökted le este a táskám?-Kérdezem, miután bólintottam.
-Talán.-Feleli mosolyogva, de megrogynak lábai, s nekem kell elkapni.
-Muszáj innod.-Ültetem le, majd elé állok és leveszem a pólóm.-És nem tűrök ellent mondást.-Ülök ölébe.
-Ez más esetben jobban tetszene.-Mér végig kába vigyorral az arcán.
-Fogd be és igyál.-Döntöm oldalra a fejem.
Egy darabig habozik, de aztán kinőnek fogai, majd belemélyeszti azokat bőrömbe. Belőlem felszakad egy fájdalmas nyögés és vállába kapaszkodom, de aztán az endorfin,-amiről beszélt is,-hatni kezd. Kezdek kábulatba esni és az uralmam a testem fölött már nem az enyém. Amikor elválik tőlem, megtörli száját. Fogai visszahúzódnak, szívverése ismét normális, miközben én csak fekszem a karjaiban, csordultig telve a boldogságtól, amit az endorfin okozott. Azt hiszem ilyen, ha drogozik az ember.
-Ez a remegés normális. Ne aggódj, nem tart sokáig. Mindjárt regenerálódsz és ismét jól leszel.-Ölel magához, de én tompán hallom csak, mintha víz alól beszélne, vagy én lennék víz alatt.-Köszönöm.-Puszil nyakamba, s jobban magához szorít.

-Annyira sajnálom a szekrényes dolgot.-Ül le elém az ebédlőben Sky.
-Semmi baj. Jól vagyok.-Harapok almámba, de nem nézek fel a Bestiáriumból.
-Akkor is. Neki repítettelek a szekrényeknek.-Szinte érzem magamon a pillantását és ahogy a levegőbe szagolok, érzem a bűntudatát, így gyorsan témát váltok.
-Azt hiszem tudom mi vagy.-Nézek a szemébe, amiben most megkönnyebbüléssel vegyes döbbenet csillan meg.
-Honnan? Hogyan?-Húzza beljebb a székét, hogy közelebb kerüljön hozzám.
-A Bestiárium jó barátom.-Fordítom úgy a könyvet, hogy mindketten lássuk.
-Boszorkány.-Simítja meg suttogva a lapot.
-Eszerint kell, hogy legyen egy árnyak könyve valahol nálatok.-Nézek rá.-Varázsigékkel, válaszokkal, feljegyzésekkel és egyéb segítségekkel benne.
-Meg kell találnunk.-Kapja rám pillantását könyörgőn.
-Lacrosse edzés után átmegyek hozzátok és segítek megkeresni.-Ölelem meg.
-Köszönöm Hope, nem tudom hogy háláljam meg.-Bújik hozzám.
-Sehogy sem kell Sky. Ez természetes, hisz a legjobb barátnőm vagy.-Mosolyodok el.
-Akkor is kitalálok valamit.-Makacskodik édes mosollyal az arcán.
-Feltétlen.-Nevetek fel.