Testvériség? Szövetséges? Ellenség?-Teen Wolf 2.-3.-4. Rész (✔️)

2./18.

Angela:
Újabb fájdalmas üvöltés hagyta el a szám, ahogy Derek próbált ébren tartani. Kezemmel a takaróba markoltam, olyan erősen, hogy szinte már fájt. Miközben vergődtem az ágyon és Derek próbált ébren tartani, homályosan megláttam Livet és Brit, ahogy kisétálnak, nehogy megint megtámadjanak. És akkor összeállt, hogy mért nem bírják uralni magukat, hisz a vámpírokat nem tudja megállítani a berkenye, de akkor őket mégis megállította. Túl gyengék, túl hosszú ideje nem táplálkoztak és meggyengültek emiatt.
-Ígérd meg, hogy ébrem maradsz, amíg összevarrom a sebed.-Hallottam Derek hangját.
-Ígérem!-Nyögtem.
-Oké!-Lépett a fejem mellé Stiles, majd megfogta a kezem.-Nézz rám! Angi mindjárt vége, csak ne csukd be a szemed!-Mondta finoman, majd a kezemre csúszott a tekintete.
A következő pillanatban megfogta a kezem. Éreztem, hogy a fájdalmam enyhülni kezd és mikor Stilesra néztem, láttam, hogy a karján az erek feketévé válnak és végig futnak, egészen a ruhája alá. A megkönnyebbüléstől felsóhajtottam, Stiles szemébe pedig könnyek gyűltek.
-Bocsánat.-Nevetett fel lágyan és letörölte a még ki nem gördült könnycseppeket.
-Köszönöm.-Suttogtam erőtlenül.
-Még pár öltés és kész vagyunk.-Szólalt meg Derek.
Megszorítottam Stiles kezét, amennyire bírtam és koncentráltam, hogy ne aludjak el. Pár perc múlva Derek szólt Haydennek, hogy hozzon nekem egy pólót.
-Segítsetek fel.-Kértem Stilest és Dereket.
Ahogy Derek összevarrta a sebeket, mintha új erőre kaptam volna, elmúlt a fáradtság és fele annyira nem fájt már. Stiles és Derek összenéztek, majd sóhajtva segítettek felállni, felvenni a pólót és lemenni a lépcsőn.
Lent Theo őrjöngött, a falat verte dühében, miközben Scotték próbálták leállítani.
-Theo, Derek megmenti!-Próbált ráhatni, józanésszel Scott.
-Fájdalmat okozott neki!-Dobta le magáról Liamet, aki elkapta a karját.
-Hogy ébren tartsa!-Emelte meg a hangját Liam.
-Khm!-Köszörültem meg a torkom, mire az összes tekintet rám siklott.-Idejössz hozzám, vagy még kárt teszel a berendezésben és magadban?-Néztem Theora, miközben a többiek egy emberként néztek rám.
Theo egy másodperc alatt változott vissza emberré, majd átszelve a köztünk lévő távolságot, a karjaiba zárt.
-Megijesztettél.-Mondta a hajamba.
-Sajnálom.-Bújtam hozzá, így teljesen rábízva magam.
-Sajnálom Derek.-Mondta, mikor elváltunk.-Azt is hogy szétvertem a lakásod egy részét és azt is, hogy rád akartam támadni. És köszönöm, mindkettőtöknek. Nektek is Scott.-Fordult feléjük.
-Volt itt már rosszabb is, mint egy tomboló kiméra, ne aggódj.-Mosolyodott el halványan Derek.
Scott, Stiles és Liam egyszerre biccentettek Theonak, majd Derek újra megszólalt.
-De Anginak pihennie kell, jobb lenne, ha hazavinnéd a megszokott környezetbe.
Theo bólintott és meg sem várva az én válaszomat, felemelt és lecipelt a motorjához.

***

-Végre kettesben.-Lépett be mosolyogva a szobába, miután lezuhanyoztunk.
-Igen, végre.-Mosolyodtam el én is, mikor leült mellém az ágy szélére, majd megcsókoltam.
Hevesen csókolt, de mégis lágyan és érzékien. Egy levegőt szívtunk. Kezeimmel a tarkóján végigsimítva, hátulról beletúrtam a hajába, ő pedig sajátjait végigvezette a testemen, majd megállította derekamon. Belemosolyogtam a csókba, ő pedig finoman lefektetett az ágyra, fölém kerekedve, de egy pillanatra sem váltunk el. Kezét bevezette a pólóm alá, a derekamra. Ahogy megemeltem a hátam, hogy oda tudja tenni a kezét, fájdalom hasított a hasamba és akaratlanul is felnyögtem, mire Theo elvált tőlem
-Akkor most jön az a rész, hogy szépen lefekszünk aludni.-Mondta finoman, mégis határozottan.
-Jól vagyok.
-Kérlek, Angi.
-De csak mert szeretlek Raeken.-Suttogtam.
-Én is téged Hale.-Puszilt meg, majd lefeküdt mellém és szorosan magához ölelt.
Fejét a vállamra tette, hátulról átölelt és lassan álomba merült. Mentolos lehellete finoman csiklandózta a nyakam és ennek ritmusára én is mély álomba merültem.

-Mindig érdekelt, hogy mit csináltok Jackkel a teliholdas éjszakákon, vagy hogy mért nem kínzod meg soha azokat akiket elkapunk, netalántán, hogy mért tűnnek el folyton a fogjaink, amikor te vigyázol rájuk.-Mondta az ismerős hang.
Lábamon és kezemen bilincs kötött egy székhez, szememen szemfedő volt.
-Titeket nem érdekelt fiúk?-Rántotta le a hanghoz tartozó kéz a szememről a kendőt.
Föld szintjénél lejjebb voltunk, sötét volt, az ablakokon szürke fény hatolt be, amitől hunyorogtam, a falakról a vakolat letöredezett és a sarkok nedvesek voltak az esőzéstől. Mögülem a fémen végig száguldó áram hangját lehetett hallani, izzadtság, víz és fém szag keveredett az ismerős illatokkal és a természetfelettik nyomával.
-Engem nagyon is érdekelt, sőt még mindig kíváncsi vagyok rá.-Vigyorgott a sarokban egy szőke fiú.
Nem ismertem fel, amíg bele nem néztem zöld íriszébe és meg nem jelentek előttem az emlékek.
-Troy, egyet értesz Will-lel és velem?-Lépdelt elő mögülem az alak.
-Határozottan egyet értek Josh.
-Akkor szerencse, hogy Arayanak dolga akadt pár napra másutt.-Ült le velem szembe Josh, kihajtogatott egy tartót, ami tele volt különböző méretű késekkel, ollókkal, lángszórókkal és vasakkal.-Beszélgessünk Angela.-Mosolyodott el.
Írisze szinte fekete volt, mintha csak lyuk lenne és nem is lenne szemgolyója, arcán a mosoly ijesztő volt, hangszíne halk volt, de határozott.
-Beszélgessünk Josh.-Hajoltam előre.
-Mi is lett pontosan Jackkel?-Vett ki egy kést a tartóból.
-Megölték.
-Ki is?
-Egy természetfeletti.
-Szerintem tudod ki volt az.-Hajolt közelebb, s a kést az arcomhoz tette.
-Szerintem meg őrült vagy!-Húztam el a szám.
-Akkor is az leszek, ha ezzel most végzek egy kis beavatkozást az arcodba?-Nyomta a szikét a húsomba.
-Semmi baj!-Ölelt át Theo.
Újra otthon voltam, biztonságban, ölelésével belémfolytotta a banshee sikolyom.
-Itt vagyok!-Dörmögte a fülembe.
A pengét még mindig az arcomon éreztem, ahogy csuklómon és bokámon a bilincseket.
-Jól vagyok, csak egy rémálom volt.-Fogtam meg kezét, ami a hasamon pihent.
-Rémálom, vagy látomás?-Nézett a szemembe.
Sóhajtva túrtam a hajamba, majd erőtlen hangon mondtam:
-Rémálom.
Mikor kimondtam, újabb és újabb gondolatok kezdtek el foglalkoztatni.
Ha azért hazudunk, hogy megvédjünk másokat, akkor is rossz dolog?