Testvériség? Szövetséges? Ellenség?-Teen Wolf 2.-3.-4. Rész (✔️)

4./ 15.

Hope:
Agyalok a legészerűbb magyarázaton, amit be tudok adni neki. A nyom mindjárt eltűnik, így beadhatom neki, hogy csak egy lényegtelen sérülés, viszont ő túl jól ismer. Nagy levegőt veszek és igyekszem uralni az érzéseim és a testem. Ügyelek rá, hogy a szívverésem egyenletes legyen és, hogy végig a szemébe nézzek, ne máshova. Valamint, hogy ne harapjam be az alsó ajkam, ahogy azt szoktam, miközben kimondom a szavakat:
-Csak gyakoroltunk Sky-jal és Murphy-vel és kaptam egy ütést, ennyi.-Vonom meg a vállam.-Mindjárt begyógyul.
-Kaptál egy ütést?-Vonja fel szemöldökét, de a szemébe nézve látom, hogy nem hisz nekem.
-Aha. Gyakorolták a mágiát és Sky megsértett egy bottal, amikor a telekinézissel próbálkozott.-Adom elő a lehető leghihetőbben.
Végülis nem kamuztam akkorát, hiszen tényleg nekivágott véletlenül egy fának, ami, nos eléggé fájt először, de ez megteszi neki is magyarázatnak.
-Aha.-Fonja össze karjait maga előtt.-Hát jó.
-Inkább feküdjünk le. Nem szeretem, ha így nézel.-Kerülöm ki és bebújok az ágyba.
-Csak aggódom érted.-Bújik mellém és magához ölel.
-Nem kell.-Bújok hozzá jobban és egyik karommal magamhoz ölelem én is őt.
-De fogok Pöttöm és ezellen semmit sem tehetsz.-Ad puszit a homlokomra.
Elmosolyodom és jobban betakarom magunkat.
-Ben, annyira félek, hogy elrontok valamit és valamelyikőtök életébe kerül majd.-Mondom magam elé meredve, a mellkasát cirógatva.
-Te nem rontasz el semmit. Hope te vagy a legjobb ember, akit ismerek. A legérzelmesebb, legegyütérzőbb, legempatikusabb, legbátrabb, legerősebb ember. Napokig sorolhatnám a jó tulajdonságaidat, de az nem jó, hogy mindenki terhét magadra veszed és mindenkit megpróbálsz megvédeni a saját életed árán is akár. Ha te mentesz meg  mindenkit, nem lesz aki téged megment és nem bírnám elviselni, ha bajod esne, vagy rosszabb.
-Én sem tudnám elviselni, ha neked esne bajod. Nem akarlak elveszíteni Ben.-Nézek mélyen a szemébe.
-Nem is fogsz Pöttöm. Mindig veled leszek. Csak akkor megyek el, ha te magad küldesz el.-Fogja meg a kezem.
-Sosem foglak elküldeni.-Suttogom és tekintetem a szemeiből lecsúszik ajkaira.
Ben habozik egy kicsit, de aztán közelebb hajol. Ajkaink csak pár miliméterre vannak egymástól. Érzem forró leheletét a számon és a bőrömön, izmai befeszülnek, ahogy tartja magát, s a szívverése egyre hevesebb. Hatalmasat nyelek. A vágy magába kezd szippantani, nem bírok ellenállni neki, hiába mondogatom magamban, hogy ő a legjobb fiú barátom, meg akarom csókolni. Kicsit gyerekes, vagy gáz, hogy az első csókom vele lesz, de nem érdekel. Számomra nem az. Akarom. És ő is akarja. Gyöngéden állam alá nyúl, s még közelebb férkőzik hozzám, aztán megcsókol. Csókja gyöngéd, édes és érzelmes. Becsukom szemeim, miközben élvezem a forróságot, ami elönti a testem ettől. Mellkasomban furcsa nyomás keletkezik, gyomromban pillangók ébrednek, testem bizseregni kezd, ereimben a vér felpezsdül és a pulzusom kétszázra gyorsul. Nem erőszakos és nem vad. Hanem finom és óvatos. Arcát kezdem cirógatni, ő pedig szabad kezével a hátam simogatni. Az egész olyan, mint egy álomban. Az első csókom a legjobb barátommal történik és furcsa érzéseket indít meg bennem, melyeket még nem éreztem. Viszont vészesen fogy a levegő, ahogy nem akarunk elválni egymástól.
Aztán az oxigén hiány győz. Lassan hajol el tőlem, forrón hagyva a szám, vágyakozva újabb csókja után. Lassan kinyitom a szemem és látom a szemében, hogy ő is újra meg akarja tenni. De uralja magát és mégsem teszi.
-Bújj ide.-Suttogja félig magára húzva engem.-Megvédelek.-Ad puszit a fejem búbjára és szorosabban ölel.
Hallgatom még mindig hevesen verő szívét és elmotyogok egy 'jó éjszakát'-ot, aztán hagyom, hogy elnyomjon az álom a szíve ritmusára.

Reggel szinte teljesen egymásba vagyunk gabalyodva, mikor felébredek. A karjaiban nem kapott el a rémálom gonosz, éles karma, hogy berántson a sötétségbe. Sőt, álmomban újra éltem az este átélt csókot. Nem tudom mi volt az tegnap. Azt sem, hogy jelentett-e neki valamit, de azt tudom, hogy nem bánom, hogy megtettük.
Felnézek rá és elkezdem tanulmányozni. Haja tökéletesen kócos, de neki nagyon jól áll, arca kisimult, ajkai duzzadtak, orrlyuka kitágul, aztán vissza, miközben lélegzik és a mellkasa is emelkedik, majd süllyed. Aztán megrezzen a szemhéja, majd lassan pislákolni kezd, és rám emeli íriszeit.
-Jó reggelt.-Ad puszit a fejem búbjára.
-Jó reggelt.-Mosolyodom el.-Jól aludtál?
-Mesésen.-Simogatja a hajam.-Te?
-Én is.-Hallgatom kis ketyegőjét a mellkasára hajtott fejjel.-Figyelj-kezdem.-Ma bemegyek a tanácsadóhoz. Ne állíts meg kérlek.
-Miért mész be hozzá?
-Mert gondolkoztam és neki az összes diákról van aktája. Azt mondta engem megvéd. Hátha rá tudom venni, hogy segítsen.
-És ha bánt? Vagy hazudik? Nem bízhatsz benne Hope.-Ül fel és mélyen a szemembe néz.
-Nem is bízom.-Állom pillantását.-De ma az Argent bunkerbe már úgy akarok menni, hogy több infónk van a semminél. Figyelj-fogom meg a kezét több perces csend után.-Ha baj van menekülök, vagy visítok. Amúgyis, Adam érzi a fájdalmam. Nem lesz baj.-Mondom határozottan.
Ben hatalmas levegőt vesz, majd lassan és hosszasan kifújja.
-Jó. De ahogy baj van, futsz.
-Úgy lesz.-Adok puszit az arcára.

***

-Mindjárt jövök.-Mondom a többieknek már a suliban.
-Hova mész?-Szól utánam Rose.
-Bízzatok bennem.-Haladok a tanácsadó irodája felé.
-Mit csinálsz?-Hallom meg Murphy hangját a fejemben.
-Nyugalom Murph, csak utána járok pár dolognak.-Válaszolom neki.
-Gyere be Hope.-Mondja Damon, mikor az ajtaja elé érek.
Kiráz a hideg, hogy tudja, hogy én vagyok, pedig nem lát, de aztán eszembe jut, hogy valószínűleg hallja a szívverésem és már tudja, hogy az enyém. Főleg, ha tényleg figyel.
Nagy levegőt veszek, majd lassan lenyomom a kilincset és belépek az irodába.
-Jó reggelt.-Dől hátra a székében mosolyogva.
-Jó reggelt.-Próbálom uralni az érzéseim, s becsukom az ajtót.
-Foglalj helyet.-Mutat a székre.
-Köszönöm.-Ülök le, majd mélyen a szemébe nézek.-Tudta, hogy jövök?
-Mondtam, hogy figyellek.-Vonja meg a vállát.
-Érdekes, mikor majdnem meghaltam, nem volt ott.-Jegyzem meg cinikusan.
-Mit gondolsz, Murphy-nek hogy volt annyi ereje, hogy meggyógyítson? Nagyon erős vámpír, de rég ivott vért és nem volt elég ereje emiatt.
-Ott volt?-Húzom fel a szemöldököm és kiráz a hideg.
-Én mondtam Hope, megvédelek.
Nagyot nyelek, mielőtt újra megszólalok:
-Akkor gondolom kérhetem a segítségét.-Dőlök előre, mintha ezzel megfélemlíthetném.
-Az akták miatt jöttél?
-Minden új diákról. Gólyákról, vagy az olyanokról, akik csak átjöttek és sulit váltottak.
-Úgy gondolod, hogy a gyújtogató a suliba jár!?-Húzza fel szemöldökét, bár inkább volt kijelentés, mint kérdés.
-Szinte biztos vagyok benne.-Bólintok.-Szóval segít?
-Hope, én a káoszt szeretem és ezt te is tudod. Valamint a csínyeket.
-És a kínt.-Jegyzem meg csípősen.
-Akkor mért segítenék megakadályozni ezt?-Tesz úgy, mintha nem hallotta volna az előbbi kijelentésem.
-Azért, mert azt mondtad megvédesz és ez engem is veszélyeztet. Ráadásul micsoda csíny lenne betörni a suli titkárságára és elhozni az aktákat. Főleg neked, aki tud teleportálni és természetfeletti erőkkel bír. Bármit megtehetsz.
Próbálja tartani magát, de a szemében látom, hogy meggyőztem. Csibészes fény csillog a hűvöskék szemekben és az ajkai féloldalas mosolyra húzódnak.
-Rafinált egy lány vagy te.-Hajol közelebb.-Ez tetszik.-Válik szélesebbé a mosolya.
-Szünetben találkozunk.-Mondom, majd felállok és lassan kisétálok meg sem várva a válaszát.
Ahogy kiérek, hatalmasat sóhajtok. Egy kő esett le a szívemről.
Első lépés pipa.

***

-Ez rengeteg akta.-Nézi őket Allison a bunkerben.-Minden osztályba harmincan járnak és van három osztály, plusz az újak.
-Mázli, hogy péntek este van és nincs jobb dolgunk.-Szólal meg Paul, mire hálásan rámosolygok.
-Oké, kezdjük a gólyákkal.-Veszek el egyet, majd a földreülök.

Több órás eredménytelen keresgélés után végre találok is valamit.
-Ezt figyeljétek.-Nézek fel, mire mindenki rám kapja a tekintetét.-Nathan Montgomery-t kicsapták az előző sulijából, mert gyújtogatott és a tűzjelzővel szórakozott. Idén jött át és eggyel felettünk jár.-Futtatom végig tekintetem a többieken.-Ez már egy nyom, hiszen gyújtogató.
-De le kell csekkolni, hogy természetfeletti-e.-Néz rám Evan.-Viszont kezdésnek nem rossz.
-Hány új diák jött idén rajtam kívül?-Néz körbe Murphy.
-Sharmiláék, Justin, az az antiszoc hármas, ez a Nathan gyerek, meg egy csaj.-Számolja össze Logan.
-Nyolcan.-Bambulok el.-Nyolc ember, plusz a kilencven gólya az nagyon sok csekkolni való ember.-Sóhajtok kimerülten.-És minden nap meghalhat valaki.
-De a minta gyanúsan egyértelmű.-Mondja Paul.-Hiszen mindegyik áldozat vadász család volt.
-Egy véletlen, kettő gyilkosság, három már minta.-Mered maga elé Allison.
-De nem várhatunk a harmadik gyilkosságig!-Fakadok ki.-Paul, apád le tudja nyomozni, hogy kik vadászok, vagy volt vadászok!?-Nézek rá, mire ő bólint.
-De nem tudunk minden vadászt megvédeni a városban főleg úgy, hogy ha még mindig vadászok, akkor vadásznak rátok.-Mondja hitetlenül Grace.
-Pedig nem lesz más választásunk.-Állok fel.
-De ez nagyon sok Hope.-Néz rám Connor.
-De meg kell próbálnom!-Emelem meg a hangom.-Bocsánat.-Veszek vissza.-Kimegyek levegőzni.-Hagyom ott őket.
-Hé!-Rohan ide hozzám Murphy pár perccel később.-Mi a baj? Mi van veled?
-Semmi, csak a telihold.-Dőlök egy fának.
-Más is belejátszik. Mi van?-Fürkészi az arcom aggódva.
-Minden oké Murph.-Mosolyodom el halványan és fáradtan.
Murphy szóra nyitja a száját, de aztán meglát valakit a sötétben és elkezd visszahúzni a bunkerbe.
-Mi a baj?-Kérdezem pánikolva.
-Vissza kell mennünk. Most. Gyere!-Húz gyorsabban, de nem erősen, hogy ne okozzon fájdalmat nekem.
-Megtaláltam.-Csapja meg egy mély hang a fülem az erdőből.
-Murphy, ki volt ott?-Nézek a szemébe már bent.
Az ő barna íriszeiben ijedtség és harag csillog és ez megijeszt és növeli az aggodalmam.
-Murphy!?-Sürgetem.-Mondj már valamit!
-Értem jöttek.-Mondja ki hatalmasat nyelve, mire egy pillanatra megáll a világ.