Testvériség? Szövetséges? Ellenség?-Teen Wolf 2.-3.-4. Rész (✔️)

4./ 3.

Hope:
Valaki az arcomat simogatja. Hűvös szellő fújja ki az arcomból a tincseimet.
-Ideje mennünk.-Suttogja gyöngéden Murphy, mikor kinyitom a szemem.
Lassan feltápászkodom, s a szememet dörzsölve nézek körbe. A laptop kikapcsolva az asztalon van, a könyvek el vannak pakolva, a Bestiárium becsukva előttem hever.
Eszembe jut, hogy mik történtek ma. Hogy miért jöttem a könyvtárba és az is, hogy elaludtam. Gyorsan összekapom a cuccaim, majd felpattanok.
-Mióta vagy itt?-Nézek Murphy-re, miközben elindulok kifelé, mintha mi sem történt volna.
-Egy órája.-Mosolyodik el halványan.
-Mért nem keltettél fel?
-Túl aranyos voltál alvás közben.-Villantja meg fogsorát mosolygás közben.
Akaratom ellenére is zavarba jövök, s hogy ezt ne lássa, lehajtom fejem.
-És most mi a terv?-Terelem a témát.
-Elmegyünk az erdőbe és gyakorlunk. Meg felmérem mennyire vagy jó harcos.
-Tesztelsz?-Húzom fel szemöldököm kissé felháborodva, de ő nagyon jól szórakozik rajtam.
-Csak kíváncsi vagyok.-Nevet fel.
A nevetése édesen cseng, szívmelengetően.
-Oké.-Feszülök meg.-Akkor játszunk így.
Nem nézek rá. Nem kell. Így is tudom, hogy mosolyog, s ez engem bosszant, ezért nem is kommunikálok az úton vele, de az erdőbe érve nem bírom ki. Kicsit lemaradok tőle, hogy mögé kerüljek, s úgy kérdezem meg:
-Hogy került hozzád a nyílhegyem?-Rakom le halkan a táskám.
-Láttalak lőni az éjjel. És megtaláltam.-Sétál tovább.
-Mi vagy?-Lendítem a kezem, hogy megüssem, de elkapja azt.
-Azt hittem megbízol bennem.-Mosolyodik el a szemembe nézve.
-Senkiben sem bízom.-Lendítem a másik kezem is, de azt is elkapja.
-Dehogynem. Csak a fokozat nem mindegy. Az apádban is megbí...
-Az apám meg akarta ölni a falkát.-Rúgok, de ekkor ellöki kezeim és hárítja a rúgást.-Rossz emberrel példálozol. Amiatt tanultam meg, hogy nem bízhatok senkiben. A nagyapám a saját unokahugát ölte meg. Komolyan a családommal akarsz példálozni?-Próbálok újra támadni, de elkapja a karom, s beránt maga elé.
Magához szorít, így nem tudok mozdulni. Olyan közel van hozzám, hogy lehelete a nyakamat cirógatja miközben zihál és érzem heves szívverését.
-Lenyugodtál?-Morogja fülembe, mire kiráz a hideg.
-Válaszolj.-Mondom levegőt kapkodva.
-Lenyugodtál?-Kérdezi újra.
-Le.-Zihálok, s ahogy lazít a fogásomon, hasba vágom, majd átdobom a vállamon.-Mi vagy?-Lépek egy lábammal mellkasára.
-Ez szép volt.-Méregeti arcom.-De ne bízd el magad.-Rántja ki a lábam, majd fölém kerekedik, s lefogja kezeim.-Erről beszéltem.-Nézi ajkaim önelégült mosollyal.
-Válaszolsz végre?-Terelem a témát, s beharapom alsó ajkam.
-Olyan, mint te.-Mondja, de nem mozdul és teljes teste nekem feszül.
-Vérpréri?-Fürkészem arcát.
-Nem ilyen szimpla a dolog.-Rázza meg a fejét.
-Mi lenne, ha elengednél és elmagyaráznád?-Húzom fel a szemöldököm.
Nyom egy puszit a homlokomra, majd leszáll rólam és leül velem szemben. Ülő helyzetbe tornászom magam, majd a szemébe nézek.
-Te banshee és vérpréri vagy. Ez olyan, mint a kiméra, csak épp nincs két DNS-ed. Két "fajba"-mutat idézőjelet.-Is illesz. Ezeket a lényeket, minket hibrideknek hívnak. Az édesanyád még nem számít annak, mert ő nem örökölte a képességeket, de te igen. És a vérpréri, banshee hibridek elég ritkák. Épp csak pár van belőle, minden generációban egy talán. És te vagy az az egy a miénkben. Ezért nagyon sokak miatt veszélyben vagy.
-De nem ez volt a kérdésem.-Rázom a fejem.-És meg tudom védeni magam.
-Érzed a kettőnk közti vonzódást? A köteléket?-Néz a szemembe, mire bólintok.-Édesapám vérpréri.
-És a másik feled?-Kérdezem kissé félve.
-Vámpír.-A hangja kissé rideg, de én értetlenül nézem.
-Akkor hogy bírod a napfényt? Nem kéne felgyulladnod, vagy csillognod, vagy valami?
-Ez nem ilyen szimpla.-Kezd el nevetni.-És ne hasonlíts egy nyálgéphez.
-Bocs Edward.-Cukkolom tovább.
-Ne hívj így!-Bök meg.
-Akkor beszélj tovább.
-Szóval, ez nem ilyen egyszerű és szimpla. Egy részt mivel félig vérpréri vagyok. Másrészt, van különbség vámpír és vámpír között is. Vannak a gonosz vámpírok, a strigák, akiknek már fekete a szemük. És vannak a morák, akiknek piros, vagy sárga, ez attól függ változtattak-e már át embert vámpírrá.-A szavaitól kiráz a hideg.-A moráknak ver a szívük és nem feltétlen halhatatlanok. Gyorsak, gyorsabbak, mint egy vérfarkas és erősek, nagyon, de nem halálos számukra a napfény. Nem kellemes és nem is csillognak tőle, de nem halálos. Az az, a nemesek csillognak.
-Nemesek?-Vonom fel szemöldököm.
-Igen. Nálunk sok helyen még él a királyság. Én is nemes lennék, de anyám lemondott a trónról, hogy apámmal lehessen.
-Szóval Edward herceg.-Mosolyodok el ördögien.
-Fogd már be!-Nyújtja ki a nyelvét.
-És mitől lesz valaki vámpír? És hogy lesz valaki striga?-Térek vissza a komoly témánkhoz.
-A vámpírokat etetni kell. Erre vannak az etetők, vagy állatok.-Biccenti oldalra a fejét.-De ehetnek rendes ételt is. Szóval egy harapástól nem lesz valaki vámpír. Csak ha...várj, megpróbálom másképp.-Rázza meg a fejét, miközben magában újra fogalmazza a dolgokat.-Szóval tegyük fel, vagy te és én. Én megharaplak. A harapásomtól te nagyon jól fogod érezni magad, mert endorfint juttatok a szervezetedbe és kissé be is kábulsz. De nem leszel vámpír, amíg te nem iszol az én véremből. Azonban, ha én nem állok le és megöllek a vérivás közben, akkor strigává válok, mert megöltelek. A strigák gonoszak és elvesztik az emberi énjüket, onnantól bárkit gondolkodás nélkül megölnek.-A puszta gondolattól végig fut a hideg a hátamon és libabőrös leszek.-És ők halhatatlanok. Bár a tűz velük is végez.
-Te mennyire vagy vámpír? És mennyire vérpréri?-A hangom remeg és vékony, ami eszméletlenül zavar.
-Ez sem olyan szimpla.-Mosolyodik el édesen.-A hibridek általában mindkét lényből a pozitív dolgokat öröklik. Tehát mint azt láttad, én gyors vagyok és erős és szükségem van a vérre, mert legyengülök, tehát vámpírrá is tudok változtatni másokat, de át tudok változni teljes préri alakba.-Magyarázza.-És vannak karmaim, mint a vérprériknek, a szemeim pedig.-Villantja meg őket.-Sárgák, mint a vérprériknek.
-És a telepátia?-Fészkelődöm.
-Az a hibrid léttel jár.-Cseng a hangja a fejemben, mire újra előjön a migrén.-Minden hibriddel tudsz majd kommunikálni így.-Folytatja, mire felnyögök a fájdalomtól.-Bocsánat.-Szólal meg normálisan.-Tudom, az elején nem kellemes.
-Meddig fog fájni?-Dörzsölöm a halántékom.
-Ha rendszeresen használod és nem ellenkezel, nem sokáig.-Hangja őszinte, s kezét a kezeimre teszi bíztatólag.
-Remek.-Sóhajtok fel.-És, mikor kezdődik a wodoo kiképzés?-Próbálom elviccelni.
-Mondjuk holnaptól. Ma csak ezeket akartam tisztázni és kíváncsi voltam mit lépsz majd.-Húzza féloldalas mosolyra a száját.
-Kapd be!-Lököm meg, de mosolygok.
-Mit?-Válik perverzé a mosolya.
-Jó, asszem indulok.-Állok fel, s feldobom a vállamra a táskám.
-Haza kísérlek.-Pattan fel ő is.
-Nem kell.
-Nem kérdés volt.-Karolja át a vállam,majd elindulunk.

-Hát, köszönöm.-Állok meg az ajtónkban.-Behívnálak, de asszem dráma lenne belőle.
-Jobb is, ha nem tudják, hogy máris lespannoltunk.-Néz mélyen a szemembe.-Akkor holnap.-Hajol közel, majd egy puszit nyom az arcomra, hogy szája majd' hogy nem hozzáér az enyémekhez, már a szám sarkában.
-Holnap.-Bólintok miután elhajol, s enyhén zavarban vagyok és kábulatban.
-Nézd át majd a Bestiáriumot.-Mondja, mikor már nyitom az ajtót.
-Miért?-Fordulok felé, de ő már nincs ott.
Sóhajtok, majd belépek az ajtón, ám ekkor négy ideges pillantással találom szembe magam.
-Hol voltál?-Kérdezi ingerülten Adam.
Kezdődik.-Sóhajtok újra, s magamban szidkozódni kezdek.