Testvériség? Szövetséges? Ellenség?-Teen Wolf 2.-3.-4. Rész (✔️)

2./19.

Malia:
-Mért mindig ő sérül? Mért érzi úgy, hogy mindenkit meg kell védenie?-Ültem az ágy szélén, miközben Scott a fürdőből jött ki.
-Mert makacs, akárcsak az ikre.-Ült le mellém.
-És önfeláldozó, akárcsak az ikre szerelme.-Fordultam felé.-Mindketten másokat helyeztek magatok elé és a szív bajt hozzátok a szeretteitekre.-Hajoltam hozzá közelebb.
Először nem szólt semmit, majd elmosolyodott, tekintete a szemeim és az ajkaim között cikázott. A számon éreztem lehelletét, nem bírtam ki mosolygás nélkül. Lassan állam alá nyúlt, s érzékien megcsókolt. Teljes testtel felé fordultam, miközben visszacsókoltam. Kezemmel az enyhén vizes hajába túrtam. Élveztem, ahogy egy levegőt szívunk. Teljesen átadtam magam neki és minden érintésének. Szerettem őt és nem akartam elveszíteni, soha.

Angela:
Nem bírtam aludni, túl éber voltam. Az álmomban történtek egyre több veszély forrást mutattak be, ami a családom ellen is irányulhat, amit pedig nem hagyhattam. Néztem Theot, miközben aludt és próbáltam rájönni, mit is érzek valójában. Félelmet? Dühöt? Aggodalmat?
Annyi féle félelem létezett és annyira másképp hatottak az emberekre. Egyeseket lebénított, másokat feltüzelt. Én az esetek kilencvenkilenc százalékában az utóbbi kategóriába tartoztam, de annyi minden történt már velünk, hogy velem is megtörtént, hogy nem bírtam mozdulni az adott helyzetben.
Ha igaz a látomás, biztos, hogy Haley-ékkel van összeköttetésben. De mért jönnének összeköttetésbe a vadászok pár bétával?
És akkor fejbevágott a felismerés. Elkezdtem agyalni, mi van, ha Haley-ék nem vérfarkasok? Hisz a bestiárium rengeteg természetfeletti lényt mutat be a vérfarkasokon kívül és nem lenne meglepő, ha ebből bármelyik Beacon Hillsben kötne ki az alap természetfeletti beacon hills-i népesség mellett.
-Jó reggelt!-Hallottam meg a mély, alvástól rekedt hangját, ami visszarántott a valóságba.
-Jó reggelt!-Fordultam teljes testtel felé.
-Mért nem keltettél fel, hogy ne legyél fent egyedül?-Fogta tenyerébe az arcom.
-Azt akartam, hogy pihenj.
-Másképp is tudtam volna pihenni.-Kezdte csókolgatni a nyakam.
-De nem olyan szinten, mint így.-Mondtam és nem bírtam ki, hogy ne mosolyodjak el.
-Igazad van, mert akkor folyton elvontad volna a figyelmem.-Suttogta a fülembe, rajtam pedig végigfutott az a jól ismert, pozitív borzongás.
-Vagy te vontad volna el az enyémet.-Emeltem magam felé az arcát, majd megcsókoltam.
Lágy, még is erőteljes csók volt, ami közben éreztem, ahogy a seb a hasamon begyógyul. Ahogy a seb eltűnt a hasamról, eszembe jutottak Briék és fájdalmasan váltam el Theotól.
-Mi a baj?-Kérdezte, miközben kezét az arcomon hagyta.
-Tudom mért támadtak rám Livék.-Túrtam hajamba egy sóhaj kíséretében.
Pár percig meredt maga elé és agyalt a történteken, majd valami felcsillant a szemében. A felismerés volt az.
-Túl rég ittak vért.-Mondta, miközben az arcomat fürkézte, mire bólintottam.-Tehát, ha nem kapnak vért napokon belül, akkor akár ártatlanokra is támadhatnak.
-Olyanokra is, akik nem sebesültek. Akiknek szimplán érzik az ereikben lüktető vért, vagy megérzik a szagukat.
-De le vannak gyengülve, nem?
-Csak annyira, hogy megállítja őket a berkenye, de, ha az ételről van szó-sóhajtottam, miközben hangom elvékonyodott.-Bármeddig elmennek.
-Tehát, van egy vérfarkas falkánk, egy vadász sereg, ami közeleg felénk, vagy Isten tudja pontosan mi és két vámpírunk, akik nem bírnak magukkal.
-Vért kell szereznünk nekik, különben, vagy ők halnak meg, vagy egy, ne adja Isten több ártatlan.
-Talán Melissa tudna szerezni nekünk vért, de nem tudom mennyire legális.
Erre a kijelentésre keservesen felnevettem, majd mélyen a szemébe néztem.
-Ugyan Theo, mikor voltunk mi legálisak?
Erre a kérdésre ő is elmosolyodott, de aztán, mintha egyszerre ért volna minket a felismerés, mert szeme megint felcsillant és feltette a kérdést, ami engem is foglalkoztatott.
-És ha a vértől még vérszomjasak és vadabbak lesznek? Mi van, ha már bántották is Brettet, vagy Aident?
-Fogalmam sincs. Csak nem bántották őket.
-Téged is bántottak volna.
-Valamit ki kell találnunk.-Túrtam megint a hajamba.
-Bemenjünk Melissahoz?
-Menjünk.-Bólogattam helyeslőn.
-Akkor csináljuk.-Csókolt meg lágyan.
-Csináljuk.-Mondtam lágyan mosolyogva, mikor elváltunk.

***

-Félsz?-Kérdezte Theo, miközben a kocsiban ültünk.
-Csak hogy kárt tesznek magukban, vagy valaki másban.
-Nem lesz semmi baj.-Fogta meg egyik kezével a kezem.
-Ha a berkenye megállítja őket, mi van, ha minden veszélyes rájuk, ami ránk?-Néztem rá.
-Megvédjük őket.
Elkezdtem rágni a számat és kimeredtem az ablakon, miközben azon aggódtam, hogy ne fussunk ki az időnkből.

-Csak ennyit tudok nektek adni.-Vett ki két vér tasakot.
-Már ez is hatalmas segítség.-Mondtam, miközben Theo átvette azokat.-Köszönjük.
-Csak tisztázzuk, képesek bárkinek...
Melissa hangja elhalkult, mintha víz alatt lett volna, s csörömpölő hangok csapták meg a fülem. Először nem tudtam rájönni mik azok, de mikor hangosabb lett a fémes hang, rájöttem. Töltény hüvelyek földre hulló hangja az.
-Angi, minden rendben?-Kérdezte Melissa, mire a hangok elmúltak.
-Valaki meg fog halni.-Néztem rájuk.
-Menjetek.-Mondta Melissa határozottan, mire elkezdtunk kifelé futni a kórházból.
-Fényes nappal van, nem lehetnek Briék.-Nyomta a gázt Theo.
-Az nem biztos, hogy két órán belül halnak meg! Mi van, ha éjjel?-Kérdeztem pánikolva.
-Mit hallottál pontosan?
-Töltény hüvelyeket, ahogy a földre esnek.
-De nekik az nem halálos.
-És ha igen? Ha a sisakvirág, mivel gyengék, ezért igen? Belőlük nem tudjuk kiégetni, mert lángrakapnak és meghalnak! Vagy mi van, ha nem is ők halnak meg? Ha nem ők vannak veszélyben? Ha valaki más természetfeletti?
-Jó, próbálj megnyugodni.-Kapkodta a fejét köztem, az út és a telefonja között, miközben tárcsázta Scottot.
Hátradőltem az ülésben és hallgattam, ahogy kicsöng a telefonja.
-Hallo. Theo? Mi a baj?
-Scott, Dereknél találkozunk.-Szólaltam meg Theo elött.-Valaki meg fog halni.

***

-Mit hallottál pontosan?-Kérdezte Ethan.
Már szóra nyitottam a szám, amikor Lydia megszólalt.
-Töltény hüvelyek csörömpölését.-Nézte az asztalt, majd felnézett rám.
-Miután kilőtték.-Szólalt meg Allison, mire bólintottam.
-Szólnunk kell Aidenéknek és Brettéknek.-Kapkodtam a tekintetem.
Hírtelen remegni kezdtem, pánik lett úrrá rajtam, kapkodni kezdtem a levegőt és reszketett mindem porcikám, olyan erős félelem kerített maga alá, amit még sosem tapasztaltam. Talán nem is a félelem a legjobb szó rá, hanem a rettegés, a terror.
-Angi.-Fogta meg a kezem Theo és a félelmet, mintha elvágták volna, elmúlt.
-Jól vagyok. Hol vannak Briék?
-Este azt mondták, haza akarnak menni.-Mondta Mason.
Theo szemébe néztem.
-A barlangba.-Mondtam, s már indultam is kifelé.
-Várj!-Szólt utánam Danny.
-Nincs rá idő!

Órák teltek el, a falka egy része velem jött az erdőbe, egy része pedig Dereknél maradt. Négyük közül egyikőjük sem vette fel a telefont. Sem Brett, sem Bri, sem Aiden, sem pedig Liv.
A görcs a gyomromban éjszakára már szinte elviselhetetlenné vált. Nem hittem el, hogy nem találjuk azt a barlangot. A szívem hevesen vert, hiába kiabáltunk nekik, válasz nem jött és az idő egyre csak fogyott.
-Szagot fogtam!-Kiabálta Malia mikor már kezdtük feladni.
Követtük a szagokat és nekem már lejátszódott a fejemben, hogy mi van, ha Bri és Liv, végzett Brett-tel és Aidennel.
Már csak pár méterre voltunk a barlangtól, mikor lövés hangot hallottunk. Mindenki lehúzta a fejét először, majd mikor újra hallottuk, futni kezdtem befelé.
A látványt, ami fogadott, sosem felejtem el. Sem az elmém, sem a szívem, sem a lelkem.