Testvériség? Szövetséges? Ellenség?-Teen Wolf 2.-3.-4. Rész (✔️)

2./6.

Angela:
Egy idő után, tényleg elnyomott az álom, nem tudom mennyi idő telt el, de arra ébredtem, hogy valaki beszél a hátam mögött. Megfordultam és pár fegyveres alakkal találtam szembe magam, akik fegyvert fogtak a családomra.
-Kicsim, ne mozdulj!-Mondta apa, miközben lassan mozgatta a kezét, hogy megnyugtasson.
-Ne aggódj, nem lesz baj!-Hallottam meg Kate hangját, mire egy morgás kíséretében felpattantam az ágyról és nekitámadtam, de ekkor Kate meghúzta a shotgun ravaszát és hasba lőtt.
Elvisítottam magam és a valóságba az oldalamba hasító éles fájdalom rántott vissza.
-Mi történt? Mit láttál?-Lépett mellém rögtön apa, ahogy visszazuhantam a kanapére.
-N....
-Mi történt?-Rohantak le az emeletről Jasperék.
-Ők meg mit keresnek itt?-Néztem rá Scottra, aki mögöttük jött le.
-Hallották, mi történt veled és látni akartak.
-Nem!-Sziszegtem a fogaim közt, felálltam a kanapéról, nem törődve a fájdalommal és elindultam kifelé.
-Angela! Hova mész?-Szólt utánam Derek.
-Kiszellőztetni a fejem! Ne aggódjatok, nem megyek el!-Szóltam vissza, majd becsaptam magam mögött az ajtót.

Berohantam az erdőbe, már amennyire a sebek engedték és tudtam, hogy Theo követni fog.
-Mért rohantál el?
-Rohanásnak kicsit túlzás nem gondolod?-Förmedtem rá Theora.
-Tudod, hogy értettem.-Mosolyodott el.
-Az, hogy hetekig az erdőben bújkáltam, nem gyávaságból tettem, meg akartalak védeni titeket magamtól. Amit veled tettem, amiket tettem, az szörnyű, egy szörnyeteg vagyok. Nem akarom, hogy össze legyetek zárva velem, mert félek, hogy bántani foglak titeket. És....-Nem tudtam befejezni a mondatot, Theo átszelte a köztünk lévő távot és megcsókolt.
-Te reszkedsz!-Nézett aggódva rám, amikor elváltunk.-Itt többről van szó. Mi az?
-Mond meg őszintén, Jasperékkel beszéltél aznap este?-Kérdeztem tőle, miközben minnél messzebb álltam tőle, hogy ne érezze, ahogy reszketek és ahogy szenvedek a kíntól.
Nem válaszolt, ajkait összepréselte, izmai megfeszültek és vett egy mély levegőt.
-Gondoltam. Scotték mért bíznak bennük?
-Mert, nem látták az arcukat, nem tudták, kivel beszélek és.....-Félbeharapta a mondatot.
-És?-Kérdeztem, de kezét rátapasztotta a számra.-Theo!-Ráztam le kezét a számról.-Mondd m....
-Sh!-Szólt rám.-Hallod?-Kérdezte, miközben fürkézte az erdőt.
Felkaptam a fejem, lélegzetvételeket és szívverést hallottam, egy ismeretlenét. Valószínűleg, Theo meglátott valamit a sötétben, mert a következő pillanatban, Theo ellökött. Egy lövést hallottam, felnéztem és Theo a földön feküdt.
-Theo!-Üvöltöttem el magam.-Kicsim! Itt vagyok! Nyitsd ki a szemed!
-Angi...
-Sh! Itt vagyok! El kell tűnnünk innen!-Mondtam, karját a vállamra helyeztem, segítettem neki felállni és elkezdtem vele futni.
Rettenetesen fájtak a sebeim és Theo, kezdett gyengülni, minden lépésnél, egyre nehezebb lett. Az sem segített, hogy a támadónk nem adta fel, folyamatosan lőtt ránk. Lehúztam a fejemet és úgy futottam, de minden lépésnél, megcsuklott a lábam. Még egy lövés, Theo megvonaglott, ahogy a töltény a vállába fúródott.
-Tarts ki! Maradj velem!-Suttogtam neki, miközben tovább vonszoltam magunkat.
Igyekeztem, amennyire csak tudtam, de egyre gyengültem, homlokomon gyöngyöződött a verejték és a sebeim is egyre jobban fájtak. Kezdtem úgy gondolni, hogy elbújunk egy gödörbe és csak a csoda menthet meg, amikor felismertem a tartózkodási helyünket, otthon voltunk, pár méter, már láttam az ajtónkat. Valami hideget éreztem a kezemnél, Theo odaadta a bejárati kulcsot. Elvonszoltam magunkat az ajtóhoz, nagy nehezen belehelyeztem a kulcsot a zárba, majd kinyitottam az ajtót. Megpróbáltam Theotól, minnél több kínt elvenni, de nem sokat használt, bezuhantunk az ajtón. Éreztem, ahogy a sebeim újra felszakadnak, láttam, ahogy Theo pólóján, vérfolt keletkezik, ahol meglőtték, de a földön feküdtem és nem volt erőm felkelni, éreztem, ahogy a sebeimből szivárog a vér. Egyetlen esélyem volt, ha tárcsázom Scottot. Remegő kézzel, belenyúltam Theo zsebébe, lassan kivettem a telefont, ami úgy tűnt, mintha több mázsát nyom. Alig bírtam rányomni a gombra, kiesett a telefon a kezemből és ez lett az, amitől fel tudtam hívni Scottot, ahogy a kezem rázuhant a telefonra. A telefon kicsöngött és két csöngés után Scott felvette.
-Halo?
-Scott....-Elhalt a hangom, megpróbáltam hangosabban, de nem ment, megfogtam Theo kezét, összefontam az ujjainkat és elkezdtem elvenni tőle a kínját.
-Angela?
-Scott.....-Megint elhalt a hangom.
Feladtam, szemeim lassan lecsukódtak és hagytam, hogy magába szippantson a sötétség.

Malia:
Miután Scott kiment a szobából, hogy felvegye a telefonját, megszédültem, Derek kapott el.
-Mi történt?-Kérdezte aggódva, miközben segített leülni a kanapéra.
-Baj van!-Jött vissza Scott idegesen.
-Angela!-Néztem fel aggódva.
-Mi van vele?-Lépett ki a sarokból apa.
-Megsérült!
-Hol van?-Kérdezte Liam.
-Elment kiszellőztetni a fejét.-Mondta Jasper, miközben folyamatosan engem fűrkészett.
-Megy még a hívás?-Kapta fel a fejét Danny.
-Igen.-Nyújtotta Scott a telefonját, mire Danny kikapta a kezéből, előkapta a laptopot és elkezdett rajta pötyögni.
-Mit csinálsz?-Lépett mellé apa.
-Még megy a hívás, be tudom mérni, hogy honnan jön.-Magyarázta Danny.
Csak pár perc telt el, de nekem óráknak tűnt és a fájdalom, egyre rosszabbodott.
-Mi tart eddig?-Kérdezte idegesen Liv.
-Még egy másodperc! És megvan!-Csattant ki Danny.
-Theonál vannak.-Nézett fel a képernyőről Ethan.
-Indulás!-Pattantam fel a kanapéról, de megszédültem és Scott karjaiban landoltam.-Jól vagyok!-Mondtam, de Scott nem engedett.
-Nem vagy! Fal fehér vagy! Angela miatt, igaz?-Kérdezte aggódva, mire bólintottam.
Scott felkapott és a karjaiban vitt a kocsiba.

***

-Jézusom!-Fagyott le az ajtóban Lydia.
Scottra támaszkodva, félrelöktem a többieket és megláttam. Angela egy vértócsában feküdt, kézenfogva Theoval, alig lélegeztek és ijesztően lassan vert a szívük.
-Vigyük őket!-Kapta fel Derek Angelat, apa pedig Theot.

-Kezdem második otthonomnak tekinteni az állat kilinkát.-Bújtam Scotthoz, miközben Dr. Deaton Angelaék körül sürgött-forgott.-Mi van, ha elkéstünk?-Kérdeztem elhaló hangon.
-Nem késtünk el, ne aggódj. Hallgasd a szívüket. Megint normálisan ver.-Ölelt szorosabban Scott.

Arra ébredtem, hogy valaki rámteríti a kabátját, kinyitottam a szemem és Jasper volt az. Mindenki aludt, mire felemeltem a fejem, már Jasper is helyet foglalt és szemei lassan kezdtek lecsukódni.

Angela:
Nem mertem kinyitni a szemem, rettegtem, hogy Theo nem élte túl. Éreztem, hogy egy fémes asztalon fekszem, már ki se kellett nyitnom a szemem, hogy tudjam, hol vagyok. Éreztem, hogy valaki fogja a kezem, lassan, óvatosan, rávettem magam, hogy kinyissam a szemem és láttam, hogy Theo a kezemet fogja és épp ébredezik.
-Szia!-Mosolyodtam el, amikor kinyitotta a szemeit.
-Megmentettél.-Szorította meg a kezem.
-Érted meg is halnék.-Suttogtam vissza neki.
-Nem vagy szörnyeteg, az én vagyok, te a szépség vagy.-Emelkedett fel lassan.
-Hogy van a sebed, ahol eltaláltak?-Kérdeztem, ahogy megpróbáltam felülni, de a fájdalomtól nem ment.
-Begyógyult.-Segített fel.
-Mert nem sisakvirág volt!-Lépett be az ajtón Dr. Deaton.-De nem fog tetszeni, amit mutatok.
-Angela!-Rohant be Malia és a nyakamba ugrott.
Megöleltem és éreztem, ahogy könnyek szöknek a szemembe. Amíg az erdőben voltam, éreztem Malia lelki fájdalmát, mégse mentem vissza hozzá. Eszméletlenül hiányzott a testvérem.
-Mit talált Doki?-Kérdezte apa, mire Dr. Deaton fogta a töltényt, amit Theoból szedett ki és felmutatta.
-Amatőr!-Vágta rá Liam.
-Nézd meg jobban.-Forgatta meg a töltényt és kiszúrtam rajta a jelképet.
-Argent.-Suttogtam magamelé és megszorítottam Theo kezét.