Testvériség? Szövetséges? Ellenség?-Teen Wolf 2.-3.-4. Rész (✔️)

4./ 14.

Hope:
-Szóval mi van a szemeddel?-Kérdezi Sky, ahogy kiérünk a mosdóba, de nem tudok rögtön ráfigyelni, mert folyamatosan a környezetem lesem.-Hope.-Csettintget az arcom előtt, mire feleszmélek.
-Bocsi.-Rázom meg a fejem.-Nem tudom mi van a szememmel. Murphy szerint vörös volt miután...
-Miután bántottalak a pincében?-Vonja fel szemöldökét.
-Hát...igen.-Vékonyodik el a hangom, mert tudom, hogy mennyire rosszul érzi magát amiatt.
-Szóval nem most volt először.
-Nem és emlékszel a rémálmomra, amit meséltem?-Nézek a szemébe.
-Igen, mi van vele?-Válik aggódóvá a tekintete.
-Murphy-vel azon gondolkoztunk, hogy talán látomás. A dolgok stimmelnek. A vörös szem, az erő, az, ami kerget és akit én kergetek. Szinte minden stimmel.
-Ki kerget téged?-Lép közelebb.
-A...az új tanácsadó. Damon.-Lesz még vékonyabb a hangom és lesütöm a szemem.-De mindegy.-Térek magamhoz a pillanatnyi félelemből.-Le kell csekkolnunk Sharmiláékat is és Justint is, na meg az új tagokat is.
-Hope, mit csinált az új tanácsadó?-Ragad le a Damon témánál.
-Csak tegnap meglátogatott. De nem bántott.
-Hope, ezt nem hagyhatjuk annyiban!-Feszülnek meg izmai.
-Nyugodj meg Boszikám.-Nézek a szemébe mélyen.-Majd azt is elintézzük, de előbb meg kell oldanunk a gyújtogatós rejtélyt és segítenem kell neked és Murphy-nek is az erőtök gyakorlásában.
Sky a szemét lehunyva nagy levegőt vesz, hogy megnyugodjon, aztán mélyen a szemembe néz.
-Igazad van. Megoldjuk a gyújtogatós dolgot és helyre rakunk minket Murphy-vel. De mi? Várj, ez így nem jó. Nem fair, hogy megint mindenkit magad elé helyezel.-Akad ki, ami engem a helyzet ellenére megmosolyogtat.-Figyelj, elegen vagyunk és megoldjuk. Mindent kezelésbe veszünk és nem fogunk sorrendet állítani.
-Majd meglátjuk hogy alakulnak a dolgok. De akkor úgy kéne beszélni a többiekkel, hogy ne zavarjon meg más. Se tanárok, se osztálytársak, se idegenek, se senki és semmi.
-Találkozhatnánk az Argent bunkerben holnap suli után.-Vágja rá egy kis gondolkozás után.
-Jó ötlet. Szólunk a többieknek és ott megbeszélünk mindent.-Bólintok.

***

A karjaimba veszem a kis csöppséget, aki árván maradt a legutóbbi tűzben és teljesen elbűvöl a pici.
-Szia.-Ringatom őt óvatosan, mintha egy rossz mozdulattól baja eshetne.
Lydia néninek köszönhetően jutottam be a kicsihez és kaptam pár percet vele kettesben.
-Jól van?-Hallom meg Ben bársonyos hangját, mire elmosolyodom.
-Igen. Kis túlélő a pici.-Nézem az apróság arcát és megsimítom azt.-Szerencséje is volt, de elég erős, hogy ezt túlélte.
-Tudják már, hogy mi lesz a sorsa?-Lép mögém félig, félig pedig mellém és ő is a babát nézi.
-Nincsenek rokonok, amíg nem fogadja valaki örökbe, addig itt, majd egy árvaházban nevelkedik.-Dőlöngélek vele.-Szerinted mi örökbe fogadhatjuk?-Nézek fel rá, de ajkai nagyon közel vannak az enyémekhez és ettől lefagyok.
A gyomrom bukfencezni kezd, a torkomban gombóc nő, ajkaim elválnak egymástól, a szám kiszárad, a mellkasom furcsa érzés kezdi szétfeszíteni és a szívem egyre gyorsabban verdesi a bordáim. Ben a szemembe néz, majd az ajkaimra és hatalmasat nyel. Ő szája is kicsit szétnyílik és a szemében furcsa tűz lobban fel. A levegő forróvá válik és egyre jobban melegem van.
-Má...mármint anyukádék?-Kérdezi rekedten, kissé remegő hanggal.
-Igen. Nem akarom, hogy árva legyen és ha mi fogadjuk örökbe, akkor tudom, hogy biztonságban lesz.-Mondom, de nem tudom levenni a szemem telt ajkairól.
-Hát biztos megoldható valahogy.-Tartja ő is a helyzetet.
-Remélem.
-Hope.-Lép be Lydia néni, mire szétrebbenünk.-Mennetek kell.
-Csak még egy kicsit, kérlek.-Nézek rá boci szemekkel.
Habozik, aztán így szól:
-Tíz percet kaptok még.-Mondja és halványan elmosolyodik, majd kimegy.
Tovább nézem az angyali arcot a karomban, amikor a tulajdonosa hatalmasat ásít.
-Jajj de álmos a baba.-Kuncogok, de én is ásítok egyet.
-A másik baba is álmos.-Ölel meg Ben, én pedig mellkasára hajtom a fejem.
-Átjössz este majd?-Nézek fel rá.
-Persze. Hívj és megyek.
-De ha nem akarsz, nem kell. Nem akarom, hogy miattam pattogj.
-De akarok.-Ad puszit a homlokomra.
Elmosolyodom, majd visszanézek a babára és dúdolva ringatni kezdem, s ettől ő szép lassan álomba merül.

Este kissé kimerülten érek a Nemetonhoz. Sky már ott van, messziről látom, de Murphy még sehol. És abban a pillanatban valaki a vállamra veti magát, de rögtön ledobom magamról, mire ő felnevet.
-Ügyes.-Néz rám, ám kirúgja a lábam és fölém kerekedik.-De nem figyelsz a lábadra.
-Tudod, telepata órákról volt szó, nem lesből támadás órákról.-Nézek mosolyogva a szemébe.
-Edzésről volt szó, úgyhogy ez is belefér.
-Szóval számítsak lesből támadásokra?-Húzom fel a szemöldököm.
-Meglehet. Na gyere. Ma két emberrel kell gyakorolnunk.-Húz fel a földről.
Mosolyogva lépdelünk oda a Nemetonon ülő Skylerhez, de közben folyamatosan érzem, hogy valaki figyel.
-Sziasztok.-Mosolyodik el, mikor meglát minket.
-Szia.-Ölelem meg.-Készenálltok?-Kapkodom a tekintetem kettőjük közt.
-Vágjunk bele.-Bólint Murphy.
Sky már nem annyira határozottan ugyan, de bólint.
-Szuper, kezdjük.-Csapom össze kezeim.-Murphy, nálad figyelni kell arra, hogy a lélektől te magad is legyengülhetsz, mivel ez fizikai igénybevételt jelent. Sky, nálad viszont még minden új, úgyhogy nálad is ésszel, nehogy rosszul legyél, vagy baj legyen.
-Rendben.-Bólint.-Elhoztam a könyvet.-Veszi elő a táskájából.
-Ki kezdi?-Kérdezem egy bólintás után Sky-nak.
-Ke...kezdem.-Mondja kissé bizonytalanul Sky és lassan feláll.
-Oké. Szóval telekinézis, tisztán látás, varázslás, pyrokinézis, igaz?-Nézek rá.
-Igen.-Bólint újra.
-Jó, nem igérek semmit, még sosem volt dolgom sem boszorkánnyal, sem vámpírral.-Nézek rá, majd Murphy-re.
-Megoldjuk.-Mosolyodik el Murphy biztatóan.
Elmosolyodom és hálásan biccentek Murphy-nek, majd Sky-ra nézek.
-Kezdjük kis dolgokkal.-Mondom és felveszek egy botot.-Koncentrálj rá és képzeld el, ahogy arrébb megy.
Lépek kicsit messzebb, hogy ne zavarjam őt a koncentrálásba. Szinte látom, ahogy ráfokuszál a botra és ahogy akarja, hogy az arrébb menjen, de az nem mozdul. Szegényt már sajnálom, így közelebb lépek hozzá.
-Figyelj Sky.-Teszem kezem a vállára, mire ő felém fordul és ettől elrepülök, neki egy fának.
Nyekkenek egyet és a földreesem.
-Jézusom Hope.-Rohan oda hozzám Sky nyomában Murphy-vel.-Jól vagy?
-Persze. De sikerült. Ha a botot nem is, engem elhajítottál telekinézissel.-Nevetek fel.
-Annyira sajnálom Hope.-Segít fel.
-Semmi baj, csak pár karcolás, mindjárt begyógyul.
-Had segítsek rá.-Ültet a Nemetonra Murphy, majd begyógyítja a sebeket.
-Na látjátok, jó kis csapat vagyunk.-Mosolyodok el halványan.
-Igen, egész jók vagyunk.-Áll fel mosolyogva Murph, de megszédül.
-Innod kell Murphy.-Nézek rá aggódva.
-Jól vagyok.-Mondja nehezen.
-Nem vagy. Legyengültél. Másodjára gyógyítasz meg.-Állok fel.-Sky, amit itt látsz, ne mond el kérlek senkinek.
-Jó.-Bólint.
-Igyál Murph.-Söpröm el a hajam a nyakamról és lejebb húzom a felsőm onnan.-Jó étvágyat.
-Ho...
-Csináld!-Szakítom félbe.-Nem akarom, hogy bajod essen.-Döntöm oldalra a fejem.
Murphy még habozik egy kicsit, de aztán nem bír ellenállni és megharap. Először fáj, ahogy a fogai átszakítják a bőrrétegeket, de aztán elönt az endorfinoktól kapott jó érzés és már csak szállok.
Mikor elválik tőlem, lesegít a Nemetonra, majd a kezemet fogva hagyja, hogy magamhoz térjek.
-Köszönöm.-Ad puszit a homlokomra.
-Természetes.-Mondom elvékonyodott hangon a csillagokat nézve.

-Ez meg mi?-Söpri el a hajam a nyakamról Ben, mikor már nálunk van.
Sky a végére elért odáig, hogy arrébb tudta tolni a gondolatával a botot és Murphy pedig kezdte látni az aura fehér keretét, én meg egyre jobban tudtam beszélni telepátián fejfájás nélkül, így ez egy mozgalmas, de sikeres két óra volt, ami teljesen kimerített.
-Semmi.-Takarom el a hajammal Murphy harapásának nyomát.
-Nem tudsz nekem hazudni Hope.-Fordít magával szembe.-Az mi?
Na most bajban vagyok.-Nyelek hatalmasat.