Testvériség? Szövetséges? Ellenség?-Teen Wolf 2.-3.-4. Rész (✔️)

2./21.

Angela:
Mikor újra magamhoz tértem a szememet fekete kendő takarta, de a szagok ismerősek voltak. El is felejtettem már a látomást, amit egyik éjjel éltem át, amíg meg nem történt.

-Mindig érdekelt, hogy mit csináltok Jackkel a teliholdas éjszakákon, vagy hogy mért nem kínzod meg soha azokat akiket elkapunk, netalántán, hogy mért tűnnek el folyton a fogjaink, amikor te vigyázol rájuk.-Mondta az ismerős hang.
Lábamon és kezemen bilincs kötött egy székhez, szememen még mindig szemfedő volt.
-Titeket nem érdekelt fiúk?-Rántotta le a hanghoz tartozó kéz a szememről a kendőt.
Föld szintjénél lejjebb voltunk, sötét volt, az ablakokon szürke fény hatolt be, amitől hunyorogtam, a falakról a vakolat letöredezett és a sarkok nedvesek voltak az esőzéstől. Mögülem a fémen végig száguldó áram hangját lehetett hallani, izzadtság, víz és fém szag keveredett az ismerős illatokkal és a természetfelettik nyomával.
-Engem nagyon is érdekelt, sőt még mindig kíváncsi vagyok rá.-Vigyorgott a sarokban egy szőke fiú.
Nem ismertem fel, amíg bele nem néztem zöld íriszébe és meg nem jelentek előttem az emlékek.
-Troy, egyet értesz Will-lel és velem?-Lépdelt elő mögülem az alak.
-Határozottan egyet értek Josh.
-Akkor szerencse, hogy Arayanak dolga akadt pár napra másutt.-Ült le velem szembe Josh, kihajtogatott egy tartót, ami tele volt különböző méretű késekkel, ollókkal, lángszórókkal és vasakkal.-Beszélgessünk Angela.-Mosolyodott el.
Írisze szinte fekete volt, mintha csak lyuk lenne és nem is lenne szemgolyója, arcán a mosoly ijesztő volt, hangszíne halk volt, de határozott.
-Beszélgessünk Josh.-Hajoltam előre.
-Mi is lett pontosan Jackkel?-Vett ki egy kést a tartóból.
-Megölték.
-Ki is?
-Egy természetfeletti.
-Szerintem tudod ki volt az.-Hajolt közelebb, s a kést az arcomhoz tette.
-Szerintem meg őrült vagy!-Húztam el a szám egy féloldalas mosolyra.
-Akkor is az leszek, ha ezzel most végzek egy kis beavatkozást az arcodba?-Nyomta a szikét a húsomba.
A fajdalom égető érzésként terjedt szét bennem, de nem adtam meg az örömöt neki, hogy sírni, vagy szenvedni lásson.
-Tudod, volt az a vérfarkas, hogy is hívták?-Nézett a szemembe, miközben a pengét továbbra is nyomta az arcomba.
-Valami D betűs volt.-Hallottam Will vigyorgó hangját.
Megrohamoztak az emlékek és a düh a szomorúsággal társult.
-Tudod, miután te elengedted és megvolt a Rómeó és Júlia színjátékotok, megtaláltuk, levadásztuk és ketté vágtuk.-Suttogta a fülembe.
Szemeim felvillantak és a könnyek a szemembe szöktek.
-Nem!-Üvöltöttem.
-Tudtam!-Mosolyodott el, látva átvaltozásom.-Nagyon jól fogunk szórakozni.-Vált vigyorrá a mosolya, majd összenézett Troy-jal és Will-lel és kisétáltak a szobából.

Ahogy ültem a székben, arcomból folyt a vér és meredtem magam elé, eszembe jutottak a Daniellel történtek.

Troy, Will, Josh és Jack megérkeztek az újabb vadászatból. Mikor lepattantak az autóról és Willék lecipelték a velünk egy korú bétát, Jack megállt előttem.
-Éjjel visszamegyünk az erdőbe a falkájáért, addig van esélyed megmenteni.-Nézett a szemembe.
Lesütöttem szemeimet, miközben Jack a tenyerébe vette arcom és bólintottam.
A fiatal farkas több kínzást kapott, mint eddig bármelyik "vendégünk". Araya nem volt otthon és ilyenkor a fiúkra senki nem figyelt, ők pedig nem fogták vissza magukat, mégha Jack rájuk is szólt.

Ahogy leszállt az éj, a négy vadász kocsiba ültek és elindultak a "teliholdas vadászatra". Amikor Araya nem volt ott én nem voltam más, csak játekszer jóformán, aki utánuk takarít és mindent lezsíroz, ha Araya véletlen megjelenne. Mindig is utáltam egyetlen lányként ott maradni velük, de Jack mindig kiállt mellettem, ezért is volt a legjobb barátom.
Amikor már úgy éreztem elég messze járnak lementem a pincébe a fiúhoz.
-Hé, ébredj.-Próbáltam minnél kevesebb fájdalommal felkelteni.
-Mit akarsz?-Nézett a szemembe.
Azok a zöld íriszek teljesen elvarázsoltak még a bennük rejlő fájdalmakkal együtt is.
-Segíteni.-Oldottam le egyik kezéről a bilincset.
-Hogy aztán te is megkínozz?
-Nem, hanem hogy elmenekülhess.
-Mért bíznék egy vadászban?
-Mert nem csak vadász vagyok.-Villantottam fel akkor még sárga szemeimet.
Daniel először ledöbbent, majd egy biccentéssel jelezte, megbízik bennem. Leszedtem a rácsról, amiben áramot vezettek belé, majd becipeltem a kis raktárba, amit ezekre a pillanatokra béreltem és hogy átvészeljem ott a teliholdakat.
-Ki vagy te?-Kérdezte erőtlenül.
-Angela, de ne erőltesd meg magad, pihenned kell.-Fektettem le a takaróra.
-Jól leszek, csak egy kis pihenés kell.
-De nincs annyi időnk.-Kezdtem elvenni a fájdalmát.
-Mindjárt jobb lesz.-Simította meg az arcom.
-Mért vagy benne ilyen biztos?
-Mert egy Angyal vigyáz rám.-Mosolyodott el.
Elmosolyodtam én is és a kínja lassan elmúlt a sebei pedig elkezdtek begyógyulni.
-Hogy hívnak?-Kérdeztem, mikor ültem mellette.
-Daniel.-Játszott a hajammal.

Arról a helyről csak Jack tudott rajtam kívűl, még napokig ápoltam ott Danielt és ha Jack nem lett volna ott, vagy átváltoztam volna Willék előtt, vagy ők vernek meg, amiért Daniel "megszökött" a kezemből.
Fiatalok voltunk és lassan egymásba szerettünk. Utolsó nap, tudtuk, hogy többet nem tudunk találkozni, mert az az ő és a falkája életébe kerülhet.
-Gyere velem.-Mondta két csók közben.
-Tudod, hogy nem lehet. Veszélyt hoznék rád és a falkádra.
-Nem akarlak itt hagyni. Itt te vagy veszélyben.
-Nem kell félned, én megleszek.-Néztem a szemébe.
-Még nagy dolgokat fogsz véghez vinni. Az én gyönyörű Angyalom.-Simított ki egy tincset az arcomból.
-Szeretlek.-Könnyeztem be, ahogy rájöttem, ez a búcsú.
-Én is szeretlek. Még találkozunk. Ígérem.
-Nem létezik a végzet.
-Ahogy vérfarkasok sem.-Mosolyodott el, megjelentek gödröcskéi és nem bírtam ki mosolygás nélkül, holott sírtam.
-Ne sírj.-Törölte le könnycseppem.-Egyszer majd én is megmentem a te életed.-Csókolt meg még egyszer.
Nem akartunk elválni, de Jack félbeszakított minket.
-Angi, jönnek.
-Menned kell. Szeretlek.-Mondtam, miközben kezem kicsúszott az övéből.
-Még visszajövök. Szeretlek.-Mondta, majd eltűnt a sötétben.

-Hé, Júlia!-Vágodott ki az ajtó.-Hoztam egy kis technikai segítséget.-Lóbálta meg a kezében lévő baseball ütőt Josh és az arcán lévő vigyor ijesztő volt.