Testvériség? Szövetséges? Ellenség?-Teen Wolf 2.-3.-4. Rész (✔️)

2./ 24.

Angela:
A történéseket álmomban újraéltem, de lehet, hogy tudat alatt tisztában voltam vele, hogy az nem a valóság, mert akkor már nem próbáltam visszafojtani a kiabálást, a visítást, vagy a zokogást.
-Nyugalom! Itt vagyok!-Ölelt magához Daniel.
Nem is emlékeztem rá, hogy Daniel mikor vitt a szobájába és az ágyába, de abban a pillanatban egyáltalán nem zavart, hogy ott van mellettem. Szorosan magához húzott, ügyelve, hogy ne okozzon nagy fájdalmat nekem. Arcomat a mellkasába fúrtam és próbáltam megnyugodni.
-Semmi baj, már biztonságban vagy.-Suttogta, miközben simogatta a hátam és puszilgatta a homlokom.
-Sajnálom, hogy felkeltettelek.-Túrtam a hajamba, mikor már kint ültünk a teraszon és néztük a békés erdőt.
-Ne hülyéskedj.-Adott a kezembe egy bögre gőzölgő teát.-Ezért ne kérj bocsánatot.
Beült mellém a kis kanapéra, betakart minket és a karjaiba zárt.
-Köszönöm a teát.-Hajtottam vállam a mellkasára.
-Erdeigyümölcsös, ahogy szereted.-Mondta, s hangján érződött, hogy mosolyog.
Elmosolyodtam, miközben Daniel simogatta a vállam és behunyva szemeimet hagytam, hogy a biztonságérzet körülöleljen. Daniel testéből áradó hő felmelegített, a testéből szappan és férfias illat áradt, ami keveredett az erdő illataival. A virágokéval, az esőével és a hűvös éjszaka jellegzetes, friss illatával.
-Tudod hányszor gondoltam rád? Hányszor voltam dühös magamra, amiért ott hagytalak? És hányszor képzeltem el, hogy mi lett volna, ha eljössz velem?-Szólalt meg mély, nyugtató hangján, ami rekedtes volt az alvástól.
-Azt mondták nekem, hogy megöltek.-Szólaltam meg.
Hangom magasabb volt a szokásosnál a sírástól és magamelé meredtem.
-Így buktam le. Elmondták, hogy levadásztak és dühömben átváltoztam.
-Nem tudtak volna végezni velem.-Nevetett fel halkan.-Ismersz, nem hagytam volna magam. Különben is megígértem, hogy megmentelek még egyszer és visszajövök érted.-Cirógatta a vállam.
-És Daniel Wild mindig betartja, amit ígér.-Mosolyodtam el halványan.
-Pontosan.-Suttogta magaelé nézve.

***

Daniel még egyszer átkötötte a sebeket, mielőtt Theoék leparkoltak a háza előtt. A törések már összeforrtak és csak bicegtem, valamint a sebek is egész szépen begyógyultak, de Daniel biztosra akart menni. Közben elmeséltem neki mik történtek velem és ő is beavatott a dolgaiba.
-Edd csak meg, addig beengedem őket.-Állt fel.
-De már nem vagyok éhes.-Néztem rá.
-Megeggyeztünk, hogy megeszed azt a keveset, amit kiszedtem neked. Különben is, olasz étel, a kedvenced.
Halványan elmosolyodtam, majd sóhajtottam.
-Oké, de csakmert megígértem.
-Helyes.-Biccentett mosolyogva, majd kiment.

Hallottam, ahogy közelednek felfelé, de nem bírtam tovább, hogy egyhelyben ülök és Daniel kiszolgál, így miután megettem a tésztát, elmosogattam a tányért és az ablakból figyeltem őket. Theo arca meggyötört volt, szemei alatt karikák virítottak és idegesen méregette Danielt. A többiek arca egy fokkal kisimúltabb volt, de aggodalom tükröződött rajtuk.
-Angela!-Rohant oda hozzam Malia, ahogy belépett és ölelésébe zárt.
Bekönnyeztem, ahogy újra itt volt velem, éreztem epres illatát és hallottam a szivverését.
-A szívbajt hoztad ránk!-Mondta a nyakamba.
-Annyira sajnálom.-Hajtottam fejem a vállára.
-Én sajnálom, hogy nem vigyáztam rád.
-Nem a te hibád volt.-Sírtam el magam.
Szép lassan mindannyian csatlakoztak az ölelésbe,kivéve Theot. Ő megvárta, míg a többiek elengednek, majd végigmért, odarohant hozzám, felkapott és megpörgetett. Szemében könnyek csillogtak és miután letett, érzelmesen és lágyan megcsókolt. Az aftershave-je illata belopta magát az orromba és leülepedett ott, amitől olyan melegség járta át a testem, hogy csak akkor tűnt fel valójában mennyire hiányzott ő és a falkám, a családom. Ajkainak mentolos íze volt, s finom táncba kezdtek az enyéimmel. Nyelve a számba került, ami csatlakozott a tánchoz, miközben a könnyek lassan végigfolytak az arcán és halk koppanással földetértek.
-Ne merj többet ilyet csinálni!-Ölelt magához szorosan, mikor elváltunk a csókból.
Nem szóltam, csak magambaszívtam férfias illatát és kiélveztem, ahogy Theo lehellete csikizi a nyakam.
-Kik voltak, akik ezt tették veled?-Kérdezte apa, mikor leültünk és feltűnt neki az egyik kötésem.
-Pár vadász. Régen velük együtt képeztek ki.
Tudtam, hogy Daniel nem mondott semmit, mivel tudta, hogy én akarom őket beavatni, bár Theo nehezen fogja elviselni, ha megtudja, Daniellel együtt voltunk. Tekintetem összeakadt Danielével, aki bíztatólag egy halvány mosolyt küldött felém, majd elkezdtem a mesém.
Amíg a végére nem értem, fel sem tűnt, hogy szorítom Theo kezét, pedig akkor még nem is közöltem velük a legrosszabbat, hogy vissza kell mennem.
-Ki kell derítenem pontosan mért kaptak el.-Nyögtem ki végül.
-Kizárt, hogy visszamenj oda!-Tiltakozott rögtön apa.
-Meg kell tudnom, hogy mért hivatkoztak Jackre, mikor utálták őt!-Néztem apa szemébe.-Ezúttal ott lesz Araya!
Derek felhorkantott:
-Megnyugtató!
-Engem nem bántana. Segített a legutóbb is.
-Veled megyünk.-Szólalt meg határozottan Scott.-Bentről és kintről fedezünk téged.
-Hoh! Legutóbb, mikor ott jártunk, Scottot Kira által rázatták árammal és Derekre tinédzserként találtunk rá!-Mutogatott Stiles.
-Nem kell velem jönnötök.-Néztem rá.
-Nem fogunk egyedül hagyni, csak jelzem, hogy rossz ómen.-Gesztikulált.
-Nem lesz baj.-Szólalt meg Lydia.-Majd vele megyek.
-Kizárt, hogy beengedjünk titeket együtt oda!-Nézett fel Theo.
-Akkor, megyek én!-Csillant fel Mason szeme.-Végtére én ember vagyok, nincs okuk bántani.-Vonta meg a vállát.
-És ha apát hívnánk?-Szólalt fel mély gondolkozásból Allison.-Amúgyis régi ismerettségben áll a Calaverakkal.
-Aludjunk rá egyet, töltsétek itt az éjszakát és holnap új erővel és ép ésszel állunk neki a tervnek.-Szólalt meg hosszú hallgatása után Daniel.
-Ja, már te is falkatag vagy?-Húzta fel szemöldökét Theo.
-Theo, benne bízhatsz, eddig ő vigyázott rám.-Szorítottam meg a kezét.
-Ja, igen, régen Jack is vigyázott rád, aztán ez lett a vége!-Emelte meg a hangját ingerülten.
-Theo, nyugodj meg!-Szólt rá Nolan.
-Te is fogd be! Pár hete még ránk vadásztál!-Bökött felé.
-Theo, mit nem mondasz el, ami miatt ilyen ingerült vagy?-Kérdeztem hangosabban, mikor rájöttem valami nem oké vele.
Tekintetét rám kapta, majd egy sóhaj kíséretében, idegesen a hajába túrt.
-Beszélnünk kell!-Nézett a szemembe vészjóslón.