Testvériség? Szövetséges? Ellenség?-Teen Wolf 2.-3.-4. Rész (✔️)

2./12.

Angela:
Az ajkam akaratlanul is egy önelégült mosolyra görbült. A kivezető út felé fordultam, de onnan vagy öt őr tódult be, sokkolókkal a kezükben. Autómatikusan is a másik irányba kaptam a fejem, ahonnan még öt őr tartott felénk.
-Végre valami akció!-Húzta ördögi mosolyra a száját apa, majd nekirontott az egyik őrnek.
Malia egy üvöltés kíséretében kicsapta karmait, felvillantotta szemeit, majd követte apa példáját. A többiek sem tettek másképp, Jackson összenézett bétáival, majd azok átváltoztak és nekiestek az őröknek, Tracy először csak állt, majd elmosolyodott, mérgétől áztatott karmait felemelte, alaposan végig mérte.
-Istenem de hiányzott ez már?-Mosolyából vigyor, majd vicsorgás lett és nekirontott az egyik őrnek.
Csináltam egy fejkörzést, miközben átváltoztam. Épp indultam volna az egyik felénk tartó férfi felé, amikor nyüszögést hallottam magammögül. Először azt hittem újabb látomás és nem törödtem vele, de amikor újra hallottam, felismertem azt és a hang irányába fordultam.
-Lydia!-Üvöltöttem a falhoz szorult lánynak, aki teljes sokkban, könnyeivel küzdött.
A férfi, aki felé tartott épp lendítette karját, hogy lesújtson az eperszőke lányra, amikor odaugrottam és elkaptam a sokkolót. Több százezer volt feszültség ment át a testemen és a férfi csak mosolygott. Fájdalmamban visszaváltoztam és egy emberi üvöltés hagyta el számat. Hallottam Malia üvöltését is amint az én fájdalmamtól szenved. Jackson nekirontott az őrnek, aki ettől a folyosó tulsóvégébe repült. Mikor felnéztem, Jackson ragyogó vörös szemekkel nézett rám és elejtett egy önelégült mosolyt.
-Észheztértél?-Kérdeztem flegmán.
-Így köszönöd meg?
-Nem! De kösz.-Mondtam, miközben felsegített,majd Lydia felé fordultam.-Megvagy?
-Igen, nem tudom mi történt, saj...
-Nem történt semmi!-Szakítottam félbe.-Kimegyünk innen!-Mondtam határozottan, mire hezitálva, de bólintott.
Körbenéztem, négy őrt nem ütöttek még ki és a többiek kezdtek gyengülni. Elkezdtem az egyik férfi felé futni a hangomat kihasználva rúgtam egyet visítás közben, ezzel a férfi vagy tíz méterrel alrébb repült, majd a másik három őrt is hasonló technikával ütöttem ki.
-Tünés!-Szóltam a többiekre, mire mindenki rám kapta a tekintetét.-Gyerünk már, mielőtt mégegy hullám jön!-Szóltam újra rájuk, mire elkezdtek kifele futni.
Miközben rohantam a többiek mögött, hátulról fedezve őket, meghallottam Scott hangját.
-Mit gondoltál mit fogunk csinálni? Futunk?
Megtorpantam. Fájdalom hasított a vállamon lévő sebbe és felnyögtem, megtámaszkodtam a falon.
-Angela, mit csináltál?-Jött balról az ismerős hang.
-Dave?-Kérdeztem hitetlenül, mikor ránéztem.
-Mit művelsz? Nem letartóztattak?
-De igen, de ejtették a vádakat.-Tapasztottam a sebre a kezem.
-Akkor mért nem jössz vissza hozzám?-Lépdelt lassan felém.
-Dave én jönnék, de....
-De mi? Csak a te döntésed számít.
-Ártatlanokról van szó.-Léptem egyet felé.
-Angi!-Jelent meg mögöttem Theo.-El kell tűnnünk innen!
-Ne irányítsd őt!-Szólt rá Dave.
-Te voltál! Te mérgezted Angit, amíg itt volt!-Indult el Dave felé Theo.
-Theo! Nyugalom! Semmi baj!-Kaptam el a karját.
-Ne mondd hogy semmi baj! Mérgezett téged!-Üvöltött rám Theo, mire könnyek szöktek a szemembe.
-Srácok!-Szólt ránk Scott és mire visszanéztem Davere, ő eltűnt.
-Megyünk már!-Mondtam neki.
-Angi s....
-Hagyjuk!-Néztem Theo szemébe, majd mikor az arcomhoz nyúlt, elléptem tőle és elindultam kifele.

-Jól vagy?-Tettem Malia vállára a kezem, mikor kiértünk.
-Nem engem ráztak árammal.-Fordult felém.
-De te is érezted.
-Jó lenne, ha legalább nekem elmondanál mindent, mint testvérednek.-Váltott témát.
-Mos miről be....
-Pontosan tudod miről beszélek!-Szakított félbe, majd ott hagyott.
A pulzusom az egekbe szökött, egyszerre voltam dühös és szomorú. Elkezdtem pattogni, majd lendületesen elindultam Derek lakása felé.
-Mégis hova mész?-Kapta el a csuklóm apa.
-Majd Dereknél találkozunk.-Mondtam, kirántottam a kezem az övéből, majd elindultam.
Lépteim egyre szaporábbak lettek, szemeim felvillantak, karmaimat a tenyerembe vájtam.
Mikor megérkeztem a házhoz a többiek még sehol nem voltak. Miközben mentem fel a lakásba, párszor belevertem a kezem a falba, horpadásnyomokat hagyva magammögött. Belépve a lakásba, a haragom valahogy félelembe ment át. Nem tudtam mitől, vagy kitől. Kezeim remegni kezdtek, kellemetlen érzes tört elő a gyomromból, teljes testem reszketett, hátamon felállt a szőr. Elkezdtem kapkodni a fejem, a pánik kezdett úrrá lenni rajtam, forgolódtam, de nem láttam semmit, kapkodni kezdtem a levegőt, szédültem és kezdett elsötétedni a látásom, végül elvesztettem az eszméletem.

-Angi! Térj magadhoz! Ébredj!-Keltegetett Corey.-Srácok!
-Mi az? Mi történt?-Hallottam meg Theo hangját.
-Csak mikor beléptem, itt feküdt...nem tudom.-Mondta idegesen Corey.
-Angi!-Nyúlt a fejem alá Theo.
-Jól vagyok.-Nyitottam ki a szemem.
-Mi történt?
-Őszinten nem tudom.-Ültem fel.
-Mért véres a tenyered? Mik ezek a horpadások a falon?
-Dühös voltam.
-Szóval még mindig kettyósok vagytok!?-Lépett be Jackson.
-Megmentettünk titeket!-Lépdeltem Jackson felé.
-Ja, kösz, mostmár lelépünk.
-Veszélyben vagytok!-Álltam meg előtte.
-Én nem bízom bennetek.-Lépett Jackson mellé Tracy.
-Én sem bennetek.-Lépett mellém Theo.
-Nem is kell!-Szóltam rájuk.-De veszélyben vagytok, mind abban vagyunk.
-Mért hinnék nektek?-Emelte meg az államnál fogva a fejem Jackson.
-Mert kihoztalak onnan!-Néztem a szemébe.