Testvériség? Szövetséges? Ellenség?-Teen Wolf 2.-3.-4. Rész (✔️)

4./ 2.

Hope:
-Ki maga?-Bukik ki belőlem a kérdés a férfira figyelve.
-Jó reggelt Ms. Raeken.-Mosolyodik el, mire a hátamon végigfut a hideg.
-Hol van Ms. Grundy?-Teszem fel újabb kérdésem.
-Ms. Grundy elköltözött, én vagyok az új tanácsadó és épp a papírjait intézem Murphy-nek.
A fiúra sandítok.
Nem csak én látom. Legalább ez a pozitívum van ebben a gyerekben.-Fut át az agyamon.
-Hova költözött Ms. Grundy?-Feszül meg a testem, miközben a tekintetem kapkodom a férfi és ezek szerint Murphy közt.
-Nem adhatok ki információkat egy diáknak Hope.-Lép közelebb hozzám.
-Hope.-Ront be a nyitott ajtón Sky.-Mi a fene ütött beléd?-Kapja el a karom.-Jó reggelt. Elnézést, drága barátnőm kissé kíváncsi és forró fejű.-Mosolyodik el bájosan.-Nem is zavarunk tovább.-Kezd kihúzni az irodából.
-Mégis mit gondoltál?-Szól rám idegesen Adam.
-Valami nem stimmel.-Szűröm fogaim közt.
-Ja, például, hogy rárontottál a para arcra.-Fürkészik Paul.
-Nem azzal. Ms. Grundy, az új tagok és a...-Kezdem, de a csengő félbeszakít.-Tök mindegy.-Morgom, s elindulok órára.
Latin. Ráadasul első órában, az év első napján. Nyilván semmit nem csinálunk. Őszintén azt sem tudom minek jöttem be a mai napra még. Ben mellettem folyamatosan engem néz, de igyekszem nem tudomást venni róla. Nincs kedvem veszekedni vele, vagy fejtágítást hallgatni. Miután pár ember, akit a tanár nő felszólított, hogy mondja el mi volt vele a nyáron, mindenki a saját társaságához csapódott. A falkánk tagjai a mögöttem lévő padnál ülnek, amikor Sky felpattan.
-Tanár nő, kimehetek a mosdóba?-Hangja rémült, s mikor rákapom tekintetem, látom, hogy hulla sápadt.
-Persze, menj csak.-Mondja a tanár kedvesen.
Legalább ez a nő normális velünk, ha már rajta kívül kábé az összes tanár csak szivatni akar minket.
-Mi a baj?-Tátogom Sky-nak, de nem válaszol, csak kirohan az ajtón.
-Mostmár elárulod a neved?-Hallok egy hangot, mire forgolódni kezdek.-Csak, mert te tudod az enyémet.
-Honnan beszélsz? Ki vagy te?-Morgom összeszorított állkapccsal.
-Aki szörnyen érzi magát, amiért nem vett észre reggel.-A hang a fejemben van, mintha valaki bemászott volna és onnan kommunikálna velem, visszhangot verve, nekem pedig fejfájást okozva.
-Szállj le rólam Murphy.-Felelem negfeszülve.
-Mért nem telepátián beszélsz hozzám?
-Telepátia? Haggy már békén.
-A-aa. Hallhatod a gyönyörű hangom folyamatosan.-Kezd csiripelni és szinte látom magam előtt, ahogy mosolyog.
A fejem egyre jobban hasogat, hiába dörzsölöm az orrnyergem, az lüktetve fokozza a fájdalmat, ami mintha szét akarná robbantani a fejem.
-De énekelhetek is.-Folytatja és halandzsázva énekelni kezd.
-Fogd be!-Mordulok fel, mire barátaim rám kapják tekintetüket.
-Csukva van a szám.-Vág vissza.
Amúgy is ki akartam menni Sky után, de így még egy ürügyem is van. Felpttanok a fejfájással küzdve, majd a tanárra nézek.
-Kimehetek a mosdóba?-Hadarom el.
-Hope, várjuk, meg, míg Skyler visszajön.
-Kérem.-Remeg meg a hangom.-Nagyon fáj a fejem.
Ms. White sóhajt, majd az ajtó felé biccent, hogy mehetek.
Azonnal kirohanok, s miközben próbálom kizárni Murphy-t, Sky-t keresem.
-Sky. Sky, itt vagy?-Lépek be az öltözöbe, ahova a szaga vezetett.
-Hope.-Hangja kétségbeesetten cseng a zuhanyzó részről.
-Itt vagyok.-Rohanok oda hozzá.-Mi a baj?
-Emlékszel, hogy nekem még nem jelentkezett a vérfarkas dolog?-Hangja és teste remeg és mintha könnyek csillognának a szemében.
-Persze, de mi a baj?-Méregetem.
-Derek azt mondta ez normális, de ez kétlem, hogy az lenne.-Emeli meg remegő kezeit, amik körül szürke füst gomolyog.
-Ez mikor kezdődött?-Nyúlok bizonytalanul a kezéért.
-Nem tudom, pár hete. Néha megjelenik. Olyankor furcsa dolgok történnek. Ne...nem én irányítom.-Folyik le egy könnycseppje.-Sokszor ébredek fel emiatt esténként is és...-Elcsuklik a hangja.
-Oké, nyugalom. Itt vagyok.-Fogom meg kezét, de elrántja:
-Ne! Nem akarlak bántani.
-Nem fogsz bántani. Nyugalom. Kiderítjük, hogy mi ez az egész és megoldjuk.-Nézek a szemébe és megfogom a kezét.-Gyere, lélegezz velem.-Kezdek nagy levegőket venni.-Nyugodj meg.-Tartom a szemkontaktust.
Az orrlyuka kitágul, miközben nagy levegőket vesz, ahogy megpróbálja visszafojtani a könnyeit. Teste még mindig remeg, de szívverése lassul, a füst pedig kezd eltűnni kezei körül.
-Jó. Tovább.-Bólogatok bíztatólag, mire ő is bólogatni kezd, s folytatja velem.
Szép lassan lenyugszik, a kezét körülvevő jelenség pedig eltűnik.
-Itt maradok suli után a könyvtárban és elkezdem bújni a könyveket, a netet és Bestiáriumot.-Ölelem magamhoz, mire hozzám bújik.
-Veled maradok.-Morogja nyakamba.
-Ne. Menj haza és aludj. Pihend ki magad.
-De...
-Majd én itt maradok veled.-Nyomja el Murphy hangja a fejemben Sky hangját.
Nem reagálok a fiúnak, csak Skyler szemébe nézek.
-Figyelj, aludd ki magad. Amint találok valamit, hívlak, jó?-Simogatom arcát.
Sky, mintha a testvérem lenne. Különböző szülőktől, de testvérek. Utálom sírni látni. Utálom, ha fél. Utálom, ha nincs jól. Utálom, ha nincs jó kedve. Sky-t mosolyogni szeretem látni, boldogan, tudva, hogy boldog. Így látni és tudni, hogy nincs jól, olyan, mintha a szívemet facsarnák. Tízszer annyi fájdalmat elválallalnék, mint amit most érzek a fejemben lévő Murphy-től, csak hogy ő jobban legyen.
Skyler végül csak bólint, majd újra hozzám bújik.
-Szeretlek Hope.-Mondja a sírástól még vékony hangon.
-Én is téged Kincsem.
Csend telepedik ránk. Nem szakítja meg senki és semmi ezt a pillanatot és mi sem akarjuk, azonban egy idő után muszáj.
-Menj vissza, mindjárt megyek én is.-Mosolyodok el biztatólag.
-Te mért nem jössz?
-Még elszaladok a mosdóba.-Kamuzom.
Szegénynek a legkisebb gondja is nagyobb annál, mint hogy egy migrénnel terheljem, amit ráadásul tudom ki okoz.
-Megv...
-Ne, menj vissza.-Szakítom félbe.-A többiek aggódnak, különösen Connor.
Egy darabig habozik, de végül sóhajtva bólint.
-Szállj már ki a fejemből!-Kiabálok, amint hallom, hogy Sky visszaért a terembe.
-De még nem tudom a neved.-Hallom, de ez már nem a fejemből jön, hanem mögülem.
-Bent voltál az irodában, amikor a fószer kimondta a nevem.-Fordulok a vigyorgó fiú felé.
-A fószer Mr. Black.-Lépdel felém.-És én a te szádból szeretném hallani.-Vonja meg vállát.
-Minek?
-Had tudjam már, hogy kinek mentem neki reggel.-Néz a szemembe.
-Ha elmondom, leszállsz rólam?-Húzom fel szemöldököm.
-Ha elmondod, megtanítalak telepátián kommunikálni.
-Egy, mi vagy? Kettő, mért bízzak benned? Három, mért csak te tudsz telepátián beszélni? Négy, ki tudlak zárni a fejemből?
-Elsőre, hasonszőrűek vagyunk. A másodikra, mert nem adtam okot, hogy ne bízz és nálam sokkal rosszabb emberek vannak a városban. A harmadikra, mert sokat gyakoroltam, de te is tudni fogod. És négy, ezt is megtanulod majd.-Lép még közelebb.
-Hogy érted, hogy....
-Shhh.-Teszi ujját a számra.-Ezzel kapcsolatban nincs több kérdés, csak ha elkezdtünk gyakorolni. Mondjuk, miután végeztünk a könyvtárban délután.-Vonja fel szemöldökét mosolyogva és kacsint egyet.
-Ne kacsintgass!-Szólok rá.-De legyen. Akkor délután.-Indulok kifele, ám ekkor a fejemben újra megszólal:
-Még mindig nem mondtad el a nevedet.
Nem tudom mért, de elmosolyodok, majd megszólalok:
-Hope Raeken-Hale.
-Szóval te vagy az én reményem.
Meg sem fordulok, hogy tudjam még mindig mosolyog.
-Ezt még nem hallottam.-Jegyzem meg.-Szia Murphy.-Sétálok el.
-Ez az utolsó, esküszöm.-Csendül fel újra baritonja a fejemben.-De jó hallani a nevemet a szádból.
Nem mondok semmit, csak visszasétálok órára.

***

Már néztem a könyveket, utána olvastam neten, a Bestiárium maradt csak. Mindenhol írtak hasonló jelenséget, de semmi konkrétat. A többieket nehezen ráztam le, különösen Adamet, na és Bent. Néha jobban félt, mint a saját bátyám...
Az edzés után rögtön a könyvtárba jöttem és azóta itt görnyedek. Készítettem már jegyzeteket azokból, amiket találtam. A Bestiáriumért nyúlok, miközben kinézek. Kezd sötétedni. A fáradtság kezd maga alá nyomni és csak azt veszem észre, hogy ugyan kinyitom a könyvet,-amit anyának köszönhetek,-de az első oldal elolvasása után, ami épp a banshee-kről szól, akaratom ellenére is lefekszem a padra és lecsukódnak a szemeim. Az edzés, a rémálom, vagy látomás, a telepátia okozta fejfájás és az első nap, kivett minden energiát belőlem. Próbálok ellenállni, de végül az álmok magukba szippantanak és aztán csak arra eszmélek fel, hogy...