Testvériség? Szövetséges? Ellenség?-Teen Wolf 2.-3.-4. Rész (✔️)

3./ 6.

Angela:
Miután átléptünk a portálon, hogy Mexikóban teremjünk, nem bírtam ki, hogy ne kérdezzem meg.
-Magnus mindenhol járt már?-Néztem Jace-re.
-Így jár az ember, ha boszorkánymester és örök életű.-Mosolyodott el halványan.-Biztos ezt akarod?-Fürkészte az arcom.
-Igen...tudnom kell dolgokat a démonokról, hogy meg tudjam védeni a várost.-Vettem nagy levegőt.
-Magadat kéne menteni.-Rázta meg a fejét sóhajtva.
-Előbb a többiek.-Igazítottam meg a cuccom, majd elindultam befelé.
Gyomrom görcsben volt, s gombóc nőtt a torkomban, ahogy belegondoltam, hogy Troy-ék egy légtérben vannak velem, de legyőztem a rámtörő félelmet, s dühvé kovácsoltam. Belépve a pulthoz vettük az irányt, s csak néztük a terepet egy ideig.
-Honnan tudjátok, hogy ki démon és ki nem?
-Általában rámozdulnak Izzyre, aztán mi végzünk velük.
-Meg mondjuk, csak ők látnak minket általában.-Szólalt meg Alec.
-Miattam nem kell láthatónak lennetek. Én beépülök.-Indultam a táncparkettre.
-Angi...
-Tegyétek a dolgotokat, én leszek a csali.-Szakítottam félbe Clary-t.
A parkettre mentem és elkezdtem táncolni. Hagytam, hogy a zene beköltözzön minden porcikámba és ellazítson. Lassan a csípőm ringani kezdett, majd egyre jobban felengedtem és egyre merészebben táncoltam. Egy idő után két kéz kapaszkodott a csípőmre. Együtt mozgott velem, a keze jéghideg volt, volt benne valami vérfagyasztó.
-Mit szólnál, ha egy nyugisabb helyen folytatnánk?-Morogta a fülembe a sokadik tánc végeztével.
Mikor a dermesztő kék szemekbe néztem a hátamon felállt a szőr, s mikor a levegőbe szagoltam feltűnt, hogy nincs szaga a szempár tulajdonosának.
Démon.-Suttogta valami belső hang.
Tekintetemmel Jace-t kerestem. Mikor a tekintetünk összeakadt jeleztem neki, majd a tánc partnerem felé fordultam.
-Jól hangzik.-Erőltettem mosolyt magamra.
Megfogta kezem, majd kivezetett a szórakozóhelyről. Kint a falnak nyomott, s szemében olyan gyűlölet csillant, ami megrémísztett. Kezei helyett csápok nőttek, amik végén karmok voltak, nekem szemeim felvillantak és kicsapva karmaimat alrébb löktem. Nagyon gyors volt és erős. Egy másodperc alatt termett a hátam mögött és ejtett karmolást a vállamon, mire felüvöltöttem fájdalmamban. Mikor újra le akart csapni, egy kard szúrta át a hasát, ő pedig porrá válva halt meg. Hiába volt démon, hiába támadt meg, az arc, amit viselt egy emberé volt. Egy ártatlané. Ahogy néztem, hogy a belőle keletkezett por a földre hull belül összetörtem. Hírtelen előttem volt Livék teste és a tudat, hogy nem tudtam megmenteni most ezt a szegény fiút sem...a lábaim remegni kezdtek, s a vállamban a fájdalom átjárta a testem.
-Megvagy?-Ölelt magához Jace.
-Persze.-Remegett a hangom.
-Végeztünk bent...eltűnünk innen.-Mondta határozottan.
Fel sem tűnt, hogy kinyílt a portál és visszamentünk a központba, amíg újra nem éreztem Theo illatát, s a többiek szívverését.
-Megsérült a vállad.-Lépett mögém Alec.
-Jól vagyok.-Léptem alrébb.-Taníts meg küzdeni a démonok ellen.-Néztem Jace szemébe.
-Megsérültél és láttad, ahogy meghal valaki, mégha démon is volt és....
-Nem érdekel.-Szakítottam félbe Jace-t.-Jól vagyok.
-De...
-Jól vagyok.

Miután edzettem vele, teljesen kimerültem és fáradt lettem. Lezuhanyoztam, majd a kölcsön kapott ruhába bebújtam a vendégszoba ágyába. Egy darabig csak forgolódtam, de lassan elnyomott az álom.

Theo:
Utáltam, ahogy Jace viselkedik Angi-vel. Elvileg ő Clary-vel volt együtt, akkor ne viselkedjen így az én menyasszonyommal. Ahogy láttam őket együtt a számban keserű íz keletkezett, a mellkasom összeszorult, a torkomban gombóc nőtt, kezeim ökölbe szorultak és legszívesebben bevertem volna Jace képét.
Miután Angi elaludt magárahagytam, hogy beszélni tudjak Jace-szel.
-Beszélnünk kell.-Léptem Jace mellé.
-Angi alszik?-Kérdezte, mintha meg se hallott volna.
-Igen. Beszélhetünk?
-Simán elaludt?-Kérdezett megint vissza teljesen másról.
-Te szórakozol velem?-Lettem egyre idegesebb.
-Bocs.-Mosolyodott el önelégülten.-Mit szeretnél?
-Megtennéd, hogy leszállt Angi-ről?-Léptem közelebb hozzá.
-Nem tudom miről beszélsz.-Nézett a szemembe, de mosolygott, ami elárulta élvezi a helyzetet.
-Szerintem pontosan tudod.-Böktem meg a mellkasát.
-Én csak segítek neki. Ellentétben egy-két emberrel, akik például ott voltak a bulin, csak szerencsére nem szúrták ki.
-El se kellett volna vinned magatokkal!-Emeltem meg a hangom.
-Hanem mit kellett volna csinálnom?-Emelte meg ő is a hangját.-Mondtam, hogy ne jöjjön!
-Mégsem tettél semmit ellene, hogy itt maradjon! Ráadásul folyamatosan rámozdulsz, úgy, hogy van barátnőd!-Löktem meg.
-Állíts magadon!-Lökött vissza.-Vagy a pszichopata agyad nem fogja fel ez mit jelent? Komolyan nem is értem minek van veled Angi!
Erre elpattant az agyam. A düh lila ködként homályosította el az elmémet. A szemeim felvillantak, karmaim kicsaptam, majd nekiugrottam Jace-nek. Ott ütöttem, ahol csak értem, mikor két erős kéz lerántott róla.