Testvériség? Szövetséges? Ellenség?-Teen Wolf 2.-3.-4. Rész (✔️)

4./ 10.

Hope:
-Segíteni akarok.-Fogja a csuklóm, mintha így meg tudná akadályozni, hogy esetleg megfojtsam.
-Segíteni? Hogy?-Kérdezem idegesen, mire felvillantja szemeit.-Pokolkutya?-Suttogom, s akaratom ellenére is enyhül a szorításom.
-Főnix.-Rázza meg fejét amennyire tudja.-Kiégethetem a sisakvirágot, hogy be tudjatok menni a pincébe, de a helynek ne essen baja.
Erre teljesen elgyengül a szorításom. Már sajog a fejem a sok új infótól és kezdek szédülni a fájástól. Hátrébb lépek, miközben magam elé meredek.
-Mért hallgatóztál?
-Mert nem mondtátok volna el a dolgokat, viszont én segíteni szeretnék.-Vonja meg vállát és láthatóan zavarban van.
-Gye...gyere oda és meglátjuk.-Indulok az asztal felé kissé bizonytalanul és azon gondolkozom, hogy hogyan használhatnánk majd ki Justin bármilyen képességét anélkül, hogy ő bármit megtudna rólunk.-Srácok, Justin segítene.-Mondom és ezzel akaratom ellenére is félbeszakítom a boldogan társalgó barátaimat.
Murphy szívverése már nyugodt és nem olyan ideges, viszont tele van aggodalommal.
-És hogy akar segíteni?-Néz fel Logan.
-Azt mondta kiégeti a sisakvirágot anélkül, hogy bárki, vagy bármi leégne.-Meredek magamelé.
-Főnix vagyok.-Mondja, mikor Paul szóra nyitja a száját.
Egyre rosszabbul vagyok, a tűz hangja egyre hangosabb és szédülök. Muszáj kiszellőztetni a fejem.
-É...én mindjárt jövök.-Indulok az ajtó felé.
-Mi a baj?-Pattan fel Ben.
-Se...semmi. Minden oké, csak kell egy kis friss levegő.-Fogom a fejem, miközben kifelé szédelgek.
-Veled megyek.-Hallom meg Adam hangját.
-Ne. Kérlek, adjatok egy percet.-Tiltakozom azonnal, majd már ott sem vagyok.
A halántékom dörzsölve sétálok, miközben a tűz ropogás erősödik.

Csak az udvaron akartam sétálni, mégis arra eszmélek fel, hogy egy tűzoltó autónak majdnem nekimegyek. Mágrázom a fejem és feleszmélek. Füst szag van. Ahogy felnézek egy leégett házzal találom szembe magam. Már nem hallom a tűz hangját a fejemben, de az érzések, amik megtámadnak sokkal rosszabbak.
-Anya! Apa! Haley!-Hallok egy elkeseredett kiáltást magam mögül.
A tűzoltók úgy sertepertélnek körülöttem, mintha ott sem lennék. Mikor megfordulok látom, ahogy egy kábé velem egy idős lány egy fiú karjaiban zokog. A srác szemeiből szintén könnyek folynak. Gondolom testvérek. Megszakad a szívem, ahogy látom őket és én is bekönnyezem. Egy rendőr fogja őket vissza, aztán valaki az én karomat is elkapja.
-Hope, mit csinálsz itt? Iskolában kéne lenned.-Nézek farkasszemet Stiles bácsival, miután rá tudtam fordítani a figyelmem.
-Én...-Nem tudom mit mondjak, hisz nem tudom hogy kerültem ide.
Banshee. Úgy néz ki, hogy a pszichés hulla GPS-em vezetett ide és akkor az azt jelenti, hogy vannak bent. A két fiatal szülei és még egy lány, akinek kiabálták a nevét. Csak veszek egy nagy levegőt és jelentősségteljesen újra a szemébe nézek a két fiatalról elemelve tekintetem.
-Muszáj bemennem.-Mondom és ő rögtön érti.
-A tűzoltók szerint nincs bent senki, de....-Körbenéz, majd vissza rám.-Gyere.-Indul befele.
A szívem a fülemben lüktet és a torkomban gombóc nő, miközben a gyomrom összeszorul. Az a két fiatal...ha a szüleik tényleg bent égtek, akkor két árvával több lesz a világon. A szívem összeszorul. Azt kívánom bár hibás lenne a banshee képességem, de sosem hagyott még cserben. És ahogy bemegyünk megcsap az égett hús szag, amitől rögtön lemerevedem.
-Erre.-Indulok a pince felé, ahonnan a szag jön.
Belépek a helyiségbe és folytatom a szag utáni lépdelést. Egyre rosszabb az érzés, ami fojtogat és a könnyek is jobban csípik a szemem.
-Kérlek ne.-Suttogom magam elé, ahogy benézek a lenti ágy alá és ott találok három testet.
Stiles bácsi odajön és segít arréb rakni a kis, egyszemélyes ágyat. És akkor meglátjuk őket rendesen. Egy apa, ahogy a párját öleli és egy két év körüli kislányt szorongatnak mindketten. A testük megégett, de nem a tűz végzett velük. A két felnőtt testén hatalmas karmolás éktelenkedik, de valamelyikőjük lélegzik.
-A kicsi!-Zuhanok térdre és azonnal elveszem a szinte még csecsemő testét a szülei szorításából.-Azonnal jöjjön egy mentő!-Kiabálok, miközben elveszem az apróság fájdalmát.
Hiába próbálnak neki segíteni már kint, de a baba túl sok füstöt lélegzett be és túlságosan megégett. A piciny szíve a testvérei láttára megáll. A lány és a fiú fájdalma mintha belém is átszáguldana, velük egyszerre tör elő belőlem a zokogás. Még látom, ahogy a lelke távozik a testéből, aztán a könnyek mindent elhomályosítanak a visítás mellett. Banshee visítás, a lelkem egy részének kiengedése.
Gyilkosság. Árvák. Halott csecsemő. Természetfeletti.
A szavak úgy zsongnak a fejemben, mintha méhkasba dugtam volna a fejem és egyre jobban hergelnek.

***

-Jobban vagy?-Kérdezi Stiles bácsi az örsön ülve.
-Nem.-Vágom rá habozás nélkül.
-Hope, ez nem a te hi...
-Megölték őket!-Szakítom félbe.-Egy csecsemő meghalt és két fiatal árva lett! Gyilkosság volt és te is tudod, hogy természetfeletti ügy!-Emelem meg a hangom.-Figyelnem kellett volna!
Ahogy a szemébe nézek, rájövök, hogy nem ő tehet róla és nem vele kéne így beszélnem.
-Sajnálom.-Nézek vissza remegő kezeimre.-Csak....
-Tudom.-Ül mellém és kezeit az enyémre teszi.-De nem a te hibád. Ami ma történt, az egyértelműen nem véletlen és ígérem, hogy megteszek mindent azért, hogy kiderítsem kik voltak azok.
-Mit tudunk a halott családtagokról?-Veszek nagy levegőt összeszedve magam.
-Az apa régen vadász volt, de már fogasra akasztotta a fegyvert és anno sem ölt. Ő csak az elrablás részt csinálta. Egyelőre ennyi.
-Me...mennyi idős volt a kicsi?-Kérdezem újra bekönnyezve.
-Másfél éves.-Sóhajt Stiles bácsi.
-Alig élt.-Folynak csendben a könnyeim.-Mi lesz a két fiatallal?
-Árvaházba kerülnek, amíg nem jön családtagjuk, vagy valaki, aki befogadja őket. És persze kihallgatják őket, hátha szolgálhatnak valami infóval.
Csak bólintok, aztán felállok.
-Vissza kell mennem a suliba.
-Beszéltem az igazgatóval. Hazaviszlek.-Áll fel ő is.
Nincs erőm ellenkezni, így csak bólintok.

Ellenkeznem kellett volna. Egyedül itthon lenni rosszabb, mint bent ülni kémián, pedig azt nagyon utálom. Murphy-nek mondtam telepátián, hogy ide jöjjenek és majd innen megyünk Sky-ékhoz, de azóta folyamatosan kattogok. Már lezuhanyoztam, leírtam minden tudni valót, megkerestem a Bestiáriumban a 'Főnix' mivoltát és próbáltam aludni, de nem megy. Minden gondolatom az ügy körül forog. Ha jobban figyeltem volna az álmomra, lehet hogy meg tudtam volna akadályozni a dolgot. Az egész az én hibám. És most: ahányszor becsukom a szemem látom magam előtt az egész családot.
A sok agyalás és sírás végül mégis meghozza a hatását, mert kiesik minden és már csak arra ébredek, hogy valaki az arcom simogatja és kelteget. Amikor pedig kinyitom a szemem, mintha a halál nézne farkasszemet velem.