Testvériség? Szövetséges? Ellenség?-Teen Wolf 2.-3.-4. Rész (✔️)

2./20.

Angela:
A hetek elteltével a falka tagjainak száma is csökkent.
Bri és Liv temetése után Aiden elment, nyugalomra vágyott, Brett visszament Satomi falkájához, hogy a hugával gyászoljon, Danny besokalt és elhagyta a várost, miután elköszönt tőlünk. Később Derek is felszívódott, Braedennel és apa is és Cora is eltűnt. A látomások bekövetkeztek, Tracy életét vesztette, ahogy később Tyler, Jake, James és Laurent is, ezáltal Jackson elvesztette alfaságát és ő is elhagyta a várost, mint később Ethan. Jasperék is felszívódtak, de valami azt súgta nem örökre.
Minden éjjel legalább egyszer újra éltem a barlangban történteket.
Ahogy kifogyva az időből belépek a barlangba, meglátom Brit és Livet, ahogy Aiden és Brett karjaiban vergődnek, majd egyszer csak végük, örökre. A testem feladja és a földrerogyok, a látásomat elhomályosítják a könnyek és Theo tart csak a valóságban, hogy ne roppanjak teljesen össze. Az utána következő nap, a temetés és a kis folyó, ahol elszórtuk hamvaikat, mindig rájuk emlékeztet és Theo hugára.

Ahogy ültem az ablak előtt és néztem a kint szakadó esőt folyamatosan pörögtem az elmúlt heteken. Legutóbb úgy volt Malia is elhagyja a várost, amikor is halott farkasok és egymást legyilkolászó állatok valamint a látomások megakadályozták ebben. Lydia, Allison és én másképp láttuk, de ugyanazt. Megbeszéltük, hogy Stilest nem hívjuk vissza, mivel elhívták munka miatt és végre boldog volt, nem akartunk belerondítani.
-Zavarhatok?-Kopogott az ajtón Theo.
-Gyere csak.-Húztam lejjebb pulcsim ujját a csuklómon.-Te sosem zavarsz.-Mondtam, ahogy ölelésébe zárt.
-Lehet, de tudom, hogy az utóbbi időben van hogy jobb neked a magány.
-Igazából.-Húztam fel lábaimat, mikor elváltunk.-Magam sem tudom mi a jó. Pár hét alatt eltűnt a falka nem kevés része. Elvesztettem Briéket végleg és azóta egyre sűrűbben jönnek elő a régi emlékeink és most ez, ami kiszabadult a Vad Hajszából és a halott Pokolkutya. Láttam őt az Eichenben még mikor be voltam zárva, majd mikor bementünk Jacksonékért.-Tépkedtem a bőrt a körmöm mellett.
-Minden rendben lesz.-Fogta meg a kezem.
-És ha nem? Mi van, ha ami közeleg sokkal pusztítóbb lesz, mint eddig bármi?
-Éltünk már túl lehetetlent.-Szorította meg kezem.

***

Akkor még nem tudtam mennyire igazam lesz a későbbiekben. Amikor azt hittük már rosszabb nem lehet a helyzetünk csak még szörnyűbbre fordult.
Mindenki ellenünk fordult, Brettéket is elvesztettük, Theot elrabolták, majd az Őrsön találkoztunk újra, Ducalion az életét vesztette, Malia és Scott majdnem odavesztek Gerard fegyvertárában és Halwyn véglegesen meghalt, valamint Melissa kis híján életét vesztette. Sokat vesztettünk, túlzottan, de pozitívumok is jöttek. Hisz visszakaptuk Dereket, Braedent, apát, Jakcksont, Ethant, Aident és Stiles is visszajött, valamint új falkataggal bővültünk egy fiatal béta személyében, akinek a falkáját Monroe vadászta le és nem hagyhatom ki Nolant, aki bár vadászként kezdte, de a végén a mi oldalunkra állt. Miután vége lett ennek az egésznek, ami kis híján Scott látásának elvesztésébe került a többiek azt hitték minden rendben lesz és mi Theoval nem mertünk szólni Jasperékről. Legaláb Kate nem zavarhatott már minket, mivel a sárga sisakvirág lassan elérte a szívét és elvette az életét.

-Itt vagy?-Legyezett az arcom előtt Stiles, ezzel visszarántva a valóságba.
-Persze, csak agyaltam.-Ráztam meg fejem.
-Min?-Kérdezte Theo, miközben átölelt hátulról.
-Hogy mennyi mindenen mentünk keresztül és mégis itt vagyunk, együtt.-Mondtam apró mosollyal, bár az utolsó szónál éreztem pár előtörő könnycseppet a szemembe, de visszanyeltem őket.
Az a pillanat nem volt alkalmas a sírásra. Az a pillanat azért volt, hogy jól érezzük magunkat.
Ahogy kint ültünk a sziklán, mindannyian, még Melissaék is, sőt Parrish is, nem éreztem helyét a gyásznak, csak az örömnek. Bár minden éjjel imát mondok az elvesztett barátaink emlékére és nem tagadom gondolkoztam a saját életem kioltásán, de egyszer egy barátom azt mondta "Hülyeség, ha valaki összeszed pár okot a halálért, ahelyett, hogy gyűjtene ezret az életért."
Vicces, nem? Én az ateista imátkozom a barátaimért....irónikus, de így van és néha elképzelem, ahogy Bri kézen fogva Brett-tel sétál egy mezőn, ahol Liv várja őket, Lorival az oldalán és boldogok és soha többé nem eshet bántódásuk. Nem mondom, hogy nem szoktam hozzájuk beszélni, vagy nem szoktam őket megidézni, hogy legalább pár órára visszakapjam őket, de egyre ritkábban teszem és természetesen ezt senkinek nem mondtam. Elengedni sose fogom tudni őket teljesen, de nem gondolom, hogy kéne.
Viszont sokkal közelebb kerültünk egymáshoz a falkával, ami egyszerre tesz boldoggá és ijeszt meg.
-Angi!-Lóbálta kezeit arcom előtt, ezúttal Isaac.
-Bocsánat.-Nevettem fel lágyan.-Itt vagyok már, esküszöm.
-Másodjára mondod ezt.-Szólt be Aiden.
-És elsőre mondom hogy fogd be.-Nyújtottam ki a nyelvem rá.
-Micsoda érett felnőttekkel vagyok körülvéve.-Mosolyodott el Derek is.

Ha csak pár hétre, de minden jó volt és azokban a pillanatokban még tökéletes is, de egyszer minden jónak vége szakad, nem igaz? Így a mi boldogságunk is csak pár napig tartott ezután az este után és az utolsó emlékem az volt, hogy megyek ki a Sheriff Hivatalból, majd egy zsákot húznak a fejemre és minden elsötétült...